Hazádnak rendületlenül... - az ünnepi közgyűlés nyitánya

Mint többen is előttük, a hertelendyfalvi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesület is a fenti Vörösmarty-idézetet választotta vezérfonalául fennállásának, pontosabban önállósulásának fél évszázados jubileumára készülve, bár a rendezvény időtartama a krónikus pénztelenség miatt nem lehetett egy napnál hosszabb. Mégis megtartatott, maradandó élményt hozva mindazon meghívottaknak, akik egy csöpp időre nemcsak a hétköznapi dolgaikat, de az évek során felgyülemlett sérelmeket is félre tudták tenni. Az összejövetel ugyanis nemcsak ünneplés, hanem emlékezés is volt az elmúlt ötven esztendő folyamatos amatőr kultúrmunkájára, amely által az egyesület ismertté lett és éltetőinek hála, mindmáig köztiszteletnek örvend.
A tartalmilag két részre tagolt ünnepség délelőtt közgyűléssel kezdődött a Szózat akkordjaival, illetve az élők sorából a közelmúltban távozott Varga Sándor bácsi emléke előtti néma főhajtással, majd folytatódott Lőcsei Vilmos egyesületi elnöknek az öt évtized mozzanatairól szóló beszámolójával. Teret kaptak a jelenlevők köszöntői is, akik elmondtak néhány ''idevágó” gondolatot. Dr. Kövér László úrnak, a Magyar Köztársaság Országgyűlés elnökének üdvözletét Pancsova város testvértelepülésének elöljárója, Potápi Árpád János bonyhádi polgármester hozta, aki Szilágyi Péter parlamenti képviselővel, továbbá Csibi Krisztinával, a Bukovinai Országos Székely Szövetségnek elnök asszonyával és Erős Ági elnökségi taggal érkezett. A ''hazai” politikum színeit dr. Tóth Glemba Klára, a Tartományi Népjóléti és Népszaporulati Titkárság titkárhelyettese, Mérges Sándor, az MNT dél-bánsági felelőse, illetve Zora Kolarski pancsovai polgármester-helyettes, Jelenka Novaković városi tanácsnok és a hertelendyfalvi helyi közösség küldöttsége képviselték. Irodalmi körítésként Urbán János Anyanyelvem, továbbá Reményik Sándor Ahogy lehet és A lélek él című költeményei hangzottak el, kibővítve mindezt némi bukovinai furulyadallammal, Varga Anna nyugalmazott tanárnő versbe szedett intelmeivel, illetve Györfi Barabás - Bari bácsi múltidéző anekdotáival. A jubileumi ünnepség egyúttal ajándékozási alkalom is volt. A hertelendyekkel partnerséget vállaló civilek és egyesületek a pancsovai Daroteka stúdió kerámiáját is átvehették, mely a megboldogult Borsos Tamás bácsi faragott egyesületi címermintáját vette alapul. S míg a közszemlére tett fényképek sokasága a szép emlékű, illetve a hajlott korú ősökről és e hányattatott sorsú kultúrfészek ''családi kör”-ében vállalt szerepéről hozta a történeteket, az esti gálaműsor egy igen élő és élni akaró közösségben kerekedett teljessé. Szavalattal, gyermekjátékkal és tánccal az óvodások léptek színre, a kisiskolások verset és néptáncot mutattak be, a legények pedig székely góbéságokkal elegy magyar nótás koreográfiát. A ház hajdani színjátszói életének hangulatába a Csárdáskirálynő operett betétdala kínált betekintést.
Majd felnyílott a bukovinai őshazából hozott láda is, amelyből egyaránt emeltek ki elhivatott őrzői székely népdalt, népmesét, zenekari kiegészítéssel és rigmusokkal átszőtt lakodalmas szokást. Egy hajlékban, melyet az elődök furfanggal, nehéz körülmények között építettek fel, az utánuk jövők pedig az aktuális idők követelményeinek megfelelően azóta is tataroznak, szépítgetnek, módosítanak. Hogy minél tovább használatban maradjon és otthonuk lehessen, hiszen a világ velük - és nem nélkülük szép!