* Hogyan éled meg, hogy a fesztivál az idén már 30 éves?

– Számomra ez a fesztivál nagyon fontos, hiszen egész életemet végigkísérte. Édesapám 1995-ben indította el a zentai Zyntharew együttes kezdeményezésére, valamint a budapesti Kaláka szakmai támogatásával. Egyetlenegy fesztivált sem hagytam ki. Volt, hogy kisgyermekként ültem ott, volt, hogy várandós anyukaként, és az elmúlt tizenöt évben szervezőként vagyok jelen.

* A rendezvény nemcsak a vajdasági magyar kulturális élet meghatározó eseményévé vált, hanem az évek során a Kárpát-medence egyik fontos művészeti találkozópontjává is. Emlékszel egy vagy több olyan pillanatra az elmúlt évekből, amikor azt érezted: ezért érdemes csinálni?

– A fesztivál után mindig megjegyzem a férjemnek, hogy ezért érdemes élni. És ő nevetve azt válaszolja, hogy ezt minden évben elmondom. Mindenképp közösségerősítő ereje van, és én otthon megtanultam, hogy nem az egyén és az egyéni érdekek a fontosak, hanem az, amit a közösségedért teszel. Büszke vagyok rá, hogy a rendezvény Kárpát-medence-szintűvé vált, hogy szerelmek, barátságok születtek, hogy aki egyszer eljött, az visszavágyakozott, és arra is, hogy a rendezvénynek köszönhetően megszerették Zentát az idelátogatók.

* Szerinted mi változott leginkább az énekelt versekhez való viszonyulásban az elmúlt három évtizedben?

– Úgy vélem, elég sok minden. A fiatalokhoz egyre közelebb került az énekelt vers műfaja. A Kaláka együttesen a szüleink nőttek föl, a Misztrál együttesen már a középiskolás és egyetemista fiatalok is. Fesztiválok alakultak, hogy éltessék az énekelt versek szeretetét, itt Vajdaságban pedig a Mécsvirág együttessel hirdetjük a költészet tiszteletét és szeretetét.

* Te inkább a szövegre vagy a zenére figyelsz először egy produkcióban? És volt-e olyan vers, amelyet a fesztivál miatt kezdtél el másképp értelmezni?

– Szerintem a kettőt nem igazán tudom szétválasztani. A Mécsvirág együttesben Zsoldos Ervin zenésíti meg a verseket, és ő mondja mindig, hogy a megzenésítéseknél azt figyeli, mennyire szólítja meg a költemény. Vannak versek, amelyek inkább elmondva jók, és vannak, amelyek megzenésítve is. Fehér Ferenc verseit nagyon szeretem, hiszen a vajdasági létet, embereket és hangulatot mutatja be. A fesztivál első kötelező verse a Zentai hajnal című költeménye volt, ez a költemény is végigkísérte az életemet.

* Ma másképp szól egy megzenésített vers, mint tíz-húsz évvel ezelőtt?

– Fontos a megzenésítésekben, hogy mindenkit megérintsenek, hogy akármilyen idősek vagyunk, vagy akármilyen lelkiállapotban, meg tudjon szólítani egy-egy vers dallammal felöltöztetve. Természetesen mást ad egy Kaláka Tudod, hogy nincs bocsánat megzenésítése tizenöt évesen, és mást negyvenegy évesen. Ha jó a vers megzenésítése, minden időben örök, nem számít az idő múlása.

* Mennyire tud a fesztivál reagálni a fiatal generációk nyelvére és zenei ízlésére?

– Szerintem fontos, hogy a nagy költőket is kortárssá tudjuk tenni. A Mécsvirág együttesünkkel sokszor járunk iskolákba, és azt látjuk, hogy Petőfi költészete is nagyon közel tud kerülni a diákokhoz, ha megfelelően tálaljuk. Számunkra emellett az is fontos, hogy a vajdasági fiatal költőket megismerjék és megszeressék, mert mindig a saját értékünk, kultúránk kell hogy az első helyen szerepeljen az értékrendünkben.

* A Kaláka visszatérő sztárvendége az Énekelt Versek Fesztiváljának. Hogyan viszonyulsz az együttes zenéjéhez?

– Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy 30 éve ismerem a Kaláka együttest. Tagjai láttak felcseperedni, és kedvességükkel, szeretetükkel minden évben hozzájárulnak ahhoz, hogy ilyen szeretettel és odaadással tudom szervezni ezt a fesztivált. Évről évre felajánlanak egy ingyen gyermekkoncertet is, amiért különösen hálásak vagyunk. Nincs olyan megzenésítésük, amely ne állna közel a szívemhez. Zenéjük számomra a teljesség. Amikor őket hallgatom, a lelkem tele lesz hálával.

* Milyen lesz az idei program? Mik a kötelező versek, a fontosabb kísérőprogramok? Készültök-e valamilyen különlegességgel vagy bármilyen visszatekintéssel a 30. évforduló kapcsán?

– Az idén rendhagyó módon két díszvendége is van fesztiválunknak: Beszédes István költő, drámaíró, szerkesztő és Verebes Ernő zeneszerző, költő, dramaturg. Mindketten az első fesztivál kezdeményezői és szervezői voltak, és azóta is annak cselekvő és támogató részesei. Hálásak vagyunk támogatásukért, biztatásukért és hitükért. Május 10-én, vasárnap a zentai Jézus Szentséges Szíve-templomban, május 11-én pedig a szabadkai református templomban ad zenés áhítatot a Kárpátaljai Credo Verséneklő Együttes, melynek célja – úgyszintén immár három évtizede – változatlan: hazafias és egyházi dalokkal ápolni és ébren tartani a nemzeti öntudatot nemcsak a legnehezebb körülmények között élő kárpátaljai magyarok körében, hanem Kárpát-medence-szerte is. Kedves barátok ők, akik a háborús időkben is hittel és emelt fővel, valamint a legnagyobb szeretettel és odaadással lépnek fel. Május 15-én lesz a versenyprogram a Zentai Művelődési Ház kamaratermében 16 órától, ahol 12 szólista és együttes mutatkozik be. A verseny kezdetén pedig fellép az 59. Középiskolások Művészeti Vetélkedőjének győztes együttese a megzenésített versek kategóriájából: Mezei Ádám, Talpai Tea Zita és Húzsvár Tádé, hiszen fontos küldetése a rendezvénynek, hogy a fiatalokat támogassa, és bevonja a megzenésített versek világába. Május 16-án 19 órakor a Zentai Művelődési Házban egy rendhagyó gálaműsor kezdődik Zentai hajnal címmel. Radványi Balázs énekes-zenész, a Kaláka együttes tagja, Verebes Ernő zeneszerző, Török Máté verséneklő, a Misztrál együttes tagja, Beszédes István költő, drámaíró, szerkesztő és a Mécsvirág együttes egy különleges hangvételű koncerttel kedveskedik a közönségnek. A gálát a budapesti Kaláka együttes koronázza meg. Május 17-én 10 órától fergeteges Kaláka családi koncert lesz, szintén a művelődési házban.

* Gondolkodtok archívum, kiadvány vagy dokumentáció létrehozásában?

– Az Énekelt Versek 25. Zentai Fesztiváljára készítettünk egy kiadványt Lackó Lénárd szerkesztésében, a kötelező versek mellett Radványi Balázs írt bevezető szöveget. Terveim között szerepel, hogy az idén is készül egy ilyen kiadvány a 30 év kötelező verseivel.

* Ha egy dolgot kívánhatnál a fesztiválnak a következő 30 évre, mi lenne az?

– Az 1995-ben elültetett almafa a Jóisten kegyelméből immár több mint 30 éve hozza termését, és ahogy a szellő megsimogatja az arcunkat, e fesztivál lírai szellemisége is úgy érinti meg azok szívét-lelkét, akik a Kárpát-medence magyarjaiként eljönnek hozzánk, és hittel, valamint alázattal éltetik és tisztelik az énekelt verset és a vajdasági magyar költészetet. Ennél többet nem is kívánhatnék.