A 30 Seconds to Mars nem csak egy rockzenekar. Sokkal inkább egy érzés, egy gondolat, egyfajta világ, mely beszippantja az embert. A dalait hallgatva lehet, hogy nem érthető rögtön az egész, de valami biztosan megfog mindenkit. A hangzás, a mondanivaló, a képi világ, melyet a videóklipekben teremtenek — ezek mind együtt adják azt, amitől a zenekar ilyen különleges.
A csapat 1998-ban alakult Los Angelesben, az alapító tagok pedig nem mások, mint Jared Leto és a bátyja, Shannon Leto. Később csatlakozott hozzájuk Tomo Miličević is. A zenéjük a rock és az alternatív stílus határán mozog, de sokszor kísérleteznek új hangzásokkal, elektronikával, és nem félnek a szokatlan megoldásoktól sem.
A 2002-ben megjelent első albumuk (30 Seconds to Mars) erős indulás volt. Már akkor is hallatszott, hogy nem a szokásos, rádióbarát slágerekben gondolkodnak. A Capricorn vagy az Edge of the Earth már megmutatta, hogy ez nem egy átlagos zenekar. Aztán következett a nagy áttörés: a 2005. évi A Beautiful Lie album. Ezen volt egyebek között a The Kill és a From Yesterday, melyek a mai napig a legnagyobb slágereik közé tartoznak. Ezek a dalok már sokkal szélesebb közönséget értek el, és egyre többen kezdték el követni az együttest világszerte. Mellékesen jegyzem meg, hogy a From Yesterday klipje volt az első olyan amerikai zenei videó, amelyet teljes egészében a Kínai Népköztársaság területén forgattak, konkrétan a Tiltott Városban és a császár, Qin palotájában. Ezt a klipet már csak a látvány miatt is érdemes végignézni/-hallgatni.
2009-ben jelent meg a This Is War album, mely még nagyobbat szólt. Dalai, mint a Kings and Queens vagy a Closer to the Edge, már nemcsak a személyes érzésekről szóltak, hanem nagyobb témákat is érintettek — szabadság, összetartozás, küzdelem, remény. És ami különlegessé tette a csapatot: a rajongóit is bevonta a folyamatokba. A borítón például több ezer fan nevét lehet megtalálni. Ez a közvetlenség és kapcsolódás azóta is jellemző az együttesre.
A zenei sikerek mellett azonban azt is meg kell említeni, hogy Jared Leto, a frontember nem akármilyen színész is. Talán a legismertebb szerepe a Dallas Buyers Clubban volt, ahol egy transznemű karaktert játszott. A szerep annyira erőteljes volt, hogy Oscar-díjat is kapott érte. De emlékezhetünk rá a Suicide Squad Jokereként is, illetve korábban a Rekviem egy álomért főszereplőjeként. Jared Leto nemcsak tehetséges, hanem rendkívül elkötelezett is — ha elvállal egy szerepet, teljesen beleéli magát, legyen szó filmről vagy zenéről. Sokan nem is tudják, hogy a zenekar már akkor létezett, amikor a filmes karrierje még csak alakulóban volt. Nem filmsztárból lett énekes, hanem fordítva. Sőt, menjünk tovább: Jared Leto nemcsak a banda énekese, hanem a szíve-lelke is. Ő írja a dalok nagy részét, ő rendezi a klipeket, ő tervezi a koncerteket, és persze ő áll a színpad közepén is.
Ez a zenekar nemcsak zenét játszik, hanem élményt is ad. A koncertjei nem egyszerűen fellépések, hanem igazi események — tele látvánnyal, energiával, érzelmekkel. A rajongók (akik saját Echelonként is emlegetik magukat) külön közösséget alkotnak. Jared és a csapat mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy ne csak „fentről le” kommunikáljanak, hanem valóban kapcsolatban legyenek a rajongókkal.
A dalok szövegeiben pedig ott van a keresés, a kérdésfeltevés, a vágy a változásra. Nem mondják meg, mit gondolj, inkább gondolkodásra ösztönöznek. És ez az, amitől sokak számára a 30 Seconds to Mars nem pusztán egy kedvenc banda, hanem valami olyasmi, ami fontos lett az életükben.