A 3:0-ás győzelem a labdarúgásban igen jó eredménynek számít, főként ha azt egy csapat idegenben éri el. A nagy mérkőzés részvevői - a bírák, a közönség egy része, a ,,sportriporterek' - mindent elkövettek annak érdekében, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség csapata idegenben érezze magát ezen a barátságosnak éppen nem mondható mérkőzésen. Pedig hát hazai pályán játszott. Ráadásul több csapat ellen egyszerre, melyeknek legfőbb vágya az volt, hogy megsemmisítő vereséget mérjenek rá. (,,Elegünk volt a magyar uralomból ezen a tájon', mondta vicsorogva egyikük menedzsere jóval korábban.)
Az erre a mérkőzésre összetákolt Magyar Összefogás Koalíció nagy mellénnyel lépett a pályára. Csapatkapitányai a rájuk oly jellemző arroganciával fújták, hogy mindenképpen legyőzik a Magyar Szövetséget, magyarán: több képviselői mandátumot szereznek, mint a VMSZ. Persze, régi jó szokásukhoz híven ezúttal is alaposan elszámították magukat: csúfos vereséget szenvedtek. ,,Játékukkal' csupán azt érték el, hogy egy képviselői helytől megfosztották a délvidéki magyarságot, gyöngítették annak érdekérvényesítő képességét.
Eltávolodva most a labdarúgásból vett hasonlatoktól, nézzük, mi is történt valójában.
A vajdasági magyarok ezen a választáson összehasonlíthatatlanul többen szavaztak a VMSZ-re, mint a MÖK-re, a Vajdasági Magyar Szövetség támogatásukkal három parlamenti helyet szerzett, a Magyar Összefogás Koalíció egyet sem. Persze, a VMSZ sem lehet elégedett ezzel a három hellyel: a vajdasági magyarok közül ugyanis igen sokan szavaztak szerb pártokra. A MÖK-kel ellentétben ezek a szerb pártok - amelyek a leghevesebben itt a Délvidéken kampányoltak - legalább három helyet elvettek a VMSZ-től - ezáltal a délvidéki magyarságtól. (Mert hogy a belgrádi központú szerb pártok és a bennük helyet foglaló magyar helyezkedők nem a magyar érdekeket fogják képviselni a parlamentben, annyi szent.)
Annak kiderítésére, hogy ezt az áldatlan helyzetet mi okozta, alapos elemzés szükséges. Az egyik okot a VMSZ-nek mindenképpen magában kell keresnie - s nem másokban, mint ahogy azt a MÖK teszi -: a rengeteg terepjárás, lakossági fórum, a választókkal kötött szövetség ellenére miért nem sikerült nagyobb mértékben mozgósítania, meggyőznie és megnyernie a vajdasági magyarságot.
A másik ok alaposabb elemzés nélkül is nyilvánvaló: annak dacára, hogy ellenlábasai a VMSZ-t minduntalan a magyar nyelvű tájékoztatási eszközökre való ,,rátenyerelés'-sel vádolják, írott és elektronikus sajtónk nagyobbik része enyhén szólva barátságtalan volt a délvidéki magyarság legnagyobb támogatottságot élvező pártjával szemben, nem egy esetben kimondottan ellenséges. Alaposan körül kellene járni, mi ennek az oka. Miért mozgósítottak némely sajtóorgánumok folyamatosan ,,független' ,,szakembereket', hogy azok nap mint nap azt szuggerálják az olvasónak, nézőnek és hallgatónak: a VMSZ-nek nincs világos programja, a VMSZ minden bajunk okozója, még tán ez az idei hóesés is a VMSZ miatt maradt el; miért hallgatták el vagy minimalizálták a Vajdasági Magyar Szövetség hatalmas tömeg részvételével megtartott impozáns kampányzáróját, miért becsülték többre az üres szólampufogtatást a közönség érdekében végzett munkánál?! Kérdezhetnénk, sorolhatnánk tovább...(Ellenükben, nagy-nagy bosszankodásukra jött össze mégis a jóval több mint félszázezer szavazat.)
Ezért írtam az elején, hogy a Vajdasági Magyar Szövetségnek a 3:0-ás fölényes győzelmet bizonyos szempontból idegenben, ellenséges érzelmű szurkolók előtt kellett kivívnia.