Talán a Morbius produkálta a legnagyobb földbeállást a kritikusok szerint, a nézők azonban a végére csak összekalapoztak egy szerény összeget a Sonynak. Folytatódott a megosztó mozik trendje is. Nincs új a nap alatt: többen a woke mozgalmat, a diverzitás előtérbe helyezését átkozták a sorozatok és a mozik esetében is. Ezek a hangok leginkább a közösségi oldalakon megjelenő kommentekben voltak fellelhetőek. A következő alkotások nem feltétlenül rosszak. Inkább olyanok, amelyek heves érzelmeket ébresztettek a nézőkben: vagy szerették, vagy utálták őket.

Az első mindjárt a Szöszi (Blonde) című Netflix-film, Andrew Dominik alkotása, a Marilyn Monroe-vá átlényegült, gyönyörű Ana de Armasszal. A nézők leginkább egy akkurátus életrajzi filmre számítottak, a kiemelkedően hosszú, 2 óra 47 perces alkotás azonban inkább tekinthető egy szexualitástól túlfűtött Marilyn Monroe-fantáziának, melyben több a fikció, mint a valóság. Az egyébként gyönyörűen fényképezett, érzéki film igyekszik sajátos megközelítésmódot alkalmazni Hollywood legendás szexszimbólumának bemutatásánál, ám túlságosan is elmerül a mámorban és a kéjben. Élvezhető, de embert (nézőt) próbáló történet lett, semmiképp sem ajánlott mindenkinek.

Október elején jelent meg a lenyűgöző sztárparádét felvonultató Amsterdam, David O. Russell bizarr mozija. Christian Bale, Margot Robbie, John David Washington, Anya Taylor-Joy, Rami Malek, Taylor Swift, sőt még Robert De Niro sem voltak képesek megmenteni ezt a követhetetlen, túlbonyolított forgatókönyvet. A kiváló képi világ, az 1930-as évek Amerikájának hű ábrázolása és a színészek ellenére is azt éreztem, hogy Russell túlságosan is szerelmes a saját filmjébe, miközben a nézők a fejüket vakargatják, illetve próbálnak koherens történetet felfedezni az Amsterdamban. Tömegek özönlöttek a moziba a szereplők neve láttán, aztán pedig csalódottan távoztak.

De a szuperhősfilmek esetében is csúnya baklövések, megosztó alkotások születtek — a Thor: Szerelem és mennydörgés például sorra kapta a woke miatti erős kritikákat, az igazság viszont az, hogy ez a film már inkább egy közepes romantikus vígjátékra emlékeztetett, sőt, Chris Hemsworth hűséges rajongói is inkább csendben nyugtázták, hogy ez a Thor már nem az, akiért odáig voltak. Christian Bale főgonosz-alakítása inkább kihagyott ziccer, hiszen Grom karaktere, bármennyire is volt ígéretes az előzetesekben, illetve ütős a film elején, semmitmondó figurává satnyult. Taika Waititi rendező túlságosan is bohóckodósra vette, ami egyébként tudatos döntés volt: Thort mostanra paródiakarakterré „fejlesztette”, ezt a szintet pedig a jó ízlés határain túlra is sikerült átbillentenie.

2022 leghíresebb „rossz filmje” mégis a Morbius, a Sony Pictures Pókember-univerzumának újabb gyöngyszeme. Jared Leto egy tudóst alakít, aki egyfajta vámpírrá fertőzi magát, miközben ritka betegségét igyekszik kezelni. Megszületik hát Morbius, akinek nem igazán van karakterfejlődése, helyette Leto pojácáskodó method actingjét láthatjuk, az egyébként kiváló Matt Smith viszont — bármennyire is szidták a kritikusok — még a legjobb ebben a katyvaszban. A Morbius az a ritka film, amely szinte mindent rosszul csinált: az akció idejétmúlt, a történet borzasztó, a karakterek sablonosak. Unalmas és együgyű mozi, de az egyöntetű negatív vélemények ellenére mégiscsak hozott a konyhára: a bevétel világszerte bőven túlszárnyalta a 75 millió dolláros költségvetését, sőt a közösségi média segítségével sajátosan tudták népszerűsíteni is. Miután lekerült a mozik műsoráról, áprilisban elterjedt a MorbinTime hashtag a Twitteren és a Redditen, aminek hatására újra vetíteni kezdték — ekkor már mérsékelt sikerrel.