Az idén 200 esztendeje annak, hogy megszületett nemzeti költészetünk egyik gyöngyszeme, a Himnusz, illetve 200 évvel ezelőtt született Petőfi Sándor, aki nemzeti történelmünk része lett. Kettős ünnepünk volt — mondta Ricz Róbert, a Petőfi Kultúrkör elnöke.

A rendezvényen ünnepi beszédet Illés Péter, a Csongrádi Információs Központ, Csemegi Károly Könyvtár és Tari László Múzeum igazgatója tartott.

— 200 év nagy idő — hangsúlyozta —, melyen főleg azt értem, hogy nemcsak azt ünnepeljük, hogy 200 éve fejezte be Kölcsey a himnuszt, hanem hogy a himnusz 200 éve él. Él velünk, bennünk, velünk van minden ünnepen, megemlékezésen, évfordulón, életünk minden fontos eseményén, mint egy jóbarát, mint egy rokon. Önmagában az, hogy törvényben rögzítünk egy hagyományt, hogy a kánonba emeltünk egy irodalmi művet, a mű életére még nem gyakorol hatást. A versek és a dalok csak a szívben tudnak élni. Jaj annak a versnek, amely csak az irodalmi szöveggyűjteményben és a jogszabályok alapján létezik. Annyi azonban biztos, hogy amíg valaki olyan él, aki önmagát magyarnak érzi, addig valamilyen formában, bárhogy is, de ehhez az érzéshez Kölcsey Himnusza kapcsolódik.

Az ünnepi műsorban Óbecse testvérvárosából a Csongrádi Színtársulat, illetve a kultúrkör Kiscimbora énekegyüttese és Rókus Zoltán színművész lépett fel.

A Petőfi verseiből és Szendrey Júlia naplójából összeállított zenés előadás egy sötét, sorsfordító történelmi pillanatban játszódik, melyben a lánglelkű költő szelleme mégis meg tudja mutatni a fényt és a reményt a jövő számára.

Fellépett Tóth Tamara, Bodor János, Ökrösné Justin Zsuzsanna, Farkas Zoltán, Illés Péter, Révész Tamás, Szalkai-Szabó Tamás, Varga Zsuzsa, Nagy Erzsébet. Az előadást Ferenczi Katalin rendezte.