* Miként változott az egyesület az elmúlt 125 év alatt?

— A dalárda 1928-ban Iparos és Polgári Dal Egyletre változtatta a nevét. Majd pedig 1963-ban Varga Péter karnagy javaslatára vette föl Lányi Ernő zeneszerző nevét. Varga Péter több mint 50 évig volt az egyesület karnagya. Szabadka és Vajdaság zenei életének is meghatározó személyisége volt, és az ő zenekönyveiből tanítottak az általános iskolában, sokáig volt iskolaigazgató is. Az ő vezénylete alatt alakult át a kórus népdalkörré, és fokozatosan változott a nemek aránya is. Eleinte férfiak énekeltek a dalárdában, ma viszont a népdalkörünkben csak két-három férfi énekel, a többiek mind hölgyek. Szóval megváltoztak az arányok, ma valahogy a nők jobban feláldozzák a szabadidejüket az éneklésre. Lányi Ernő emléke előtt tisztelegve vette fel az egyesület a ma is használatos nevét, hiszen Lányi Ernő volt az, aki a Szabadkai Zeneiskolából egy modern művészeti oktatási intézményt varázsolt, megalapította a Szabadkai Filharmóniát, ahová híres vendégeket hívott szólistának. Továbbá ő volt a Szent Teréz-székesegyház karnagya is. Volt rá példa, hogy vezényelte a dalárdát, s az szívesen énekelte műveit. A dalárda a halála után is énekelte dalait, ahogy mi is, mert a népdalkörünk a Lányi-nótákat mindig is előszeretettel adja elő. A Hang klasszikus zenei társulatunk is játszik Lányi-műveket, ezt az együttest a zeneiskola tanárai alkotják Németh György zongoraművész vezetésével. Tavaly is volt koncertjük, ahol Lányi- és Csáth Géza-zeneművek szerepeltek műsoron. Lányi állandóan benne van a köztudatban, tíz évvel ezelőtt Korody-Paku István magyarországi származású, Lichtensteinben élő zongoraművész volt Szabadkán, és Lányi Ernő nagy tisztelőjeként Lányi-műveket is játszott a városháza dísztermében. Megnézte, hogy nekünk milyen Lányi-kottáink vannak, mert vannak kottamásolataink, melyeket nagy becsben tartunk. Sőt, egy miskolci Lányi-kutató is járt nálunk, őt is a kottáink érdekelték elsősorban. Nálunk kottamásolatok vannak, melyeket az Országos Széchényi Könyvtárból szereztünk be, tavaly is.

Mihályi Katalin (Kartali Róbert felvétele)

* Az egyesület jelenlegi székházáról mit kell tudni?

— Mi itt albérlők vagyunk. Amikor a ’90-es években a Magyar Szó újságírójaként Újvidékről Szabadkára kerültem, az egyik első feladatom az volt, hogy látogassak el a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesületbe, melynek próbái akkor a Petőfi Sándor utcában, a Szabadkai Iparegylet egyik termében folytak. Ez egy nagy, hideg terem volt, és Varga Péter tanár úr a próba elején bekapcsolt egy kvarckályhát. Amikor az első sorban ülő asszonyok szóltak, hogy már szinte ráolvadt a forróságtól a műanyag harisnya a lábukra, akkor kikapcsolták. Amikor a hátsó sorokban ülők szóltak, hogy már nagyon hideg van, akkor ismét bekapcsolták a kvarckályhát. Ez egy elég lehetetlen állapot volt, de még így is folytak a próbák, voltak fellépések, volt felnőtt-citerazenekar is. A könyvtárban gyakran voltak fellépéseik, akár a húsvéti vagy a karácsonyi ünnepekre. Amikor az idősek Ki mit tud?-ján voltunk Pécsett, akkor az egyik zsűritag, Tandi Tibor mesélte, hogy a ’90-es évek elején, amikor még Szabadkán élt, szerettek volna a Lányiban egy néptánccsoportot is létrehozni, csak ’91-ben közbeszólt a háború, ő Pécsre távozott, úgyhogy ebből nem lett semmi. A lényeg, hogy az egyesület sokáig működött székház nélkül, a mostani helyét tizenkét-tizenhárom éve foglalta el az egyesület a József Attila utcában. Újságíróként voltam ott az avatón. Az épületet a várostól béreljük, lakbért fizetünk, anyaországi támogatással lett rendbe hozva. Ez most egy nagyon szép, 170 négyzetméteres székház, van egy kis pódium, hetven ember kényelmesen elfér a nézőtéren, van egy tágas próbaterem is és egy iroda.

* A székházban különféle relikviákat lehet látni. Karácsony Sándor idézete is a falon lóg, eszerint „Nem az a magyar, akinek a nagyszülei magyarok voltak, hanem az, akinek az unokái is magyarok lesznek”. Továbbá a régi dalárdák tablóképei is itt vannak, melyeken látható, hogy abban az időben hatalmas létszámmal működött ez a dalárda. A régi iparosok idejüket, energiájukat nem sajnálva munka után eljártak énekelni, gyakorolni, és fellépéseket is szerveztek. Itt társasági élet zajlott, barátkoztak, közben énekeltek. Ma már nem csak énekelnek, milyen szakosztályok működnek az egyesületben?

— A szakosztályok tagjai ma is nagyon összetartóak. A próbák általában kedd esténként vannak, és örömmel mondhatom el azt is, hogy az elmúlt időszakban hét fővel bővült a népdalkör. A Veronika népdalkör egyébként Szöllősi Vágó Veronikáról kapta nevét. Amikor 2004-ben Varga Péter elhunyt, dr. Szöllősi Vágó László — aki hosszú éveken át volt a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség főtitkára — és felesége, Veronika vették át a zenei szakosztályok vezetését. Veronika 2011-ben hunyt el, akkor történt, hogy a népdalkör tiszteletből felvette a nevét. A Gránátalma hímzőszakkörünk nyolcéves. Sebők Valéria a vezetője, ő az, aki fonott csipkét készít. A fonott csipkét a Kárpát-medencében mindenütt nagy becsben tartják. Valéria a budapesti Néprajzi Múzeumban látott fonott főkötőket, és sikerült saját módszert kidolgoznia a feledésbe merült technika felelevenítésére, mert nincs leírása, hogyan kell a fonott csipkét fonni, de a papírangyalkáit is sokan ismerik. A Gránátalma szakosztály szép fehér hímzéseket készít, egyebek között templomainkban az oltárterítő és az egyéb textíliák gyakran a Gránátalma hímző asszonyainak a keze munkáját dicsérik. Az ArGaRo együttesünkre is büszkék vagyunk, tagjai Miklenovics Aranka, Jónás Gabriella és Szabó Róbert. Jónás Gabriella a művészeti vezetője. Gyakran lépnek föl nagyobb rendezvényeinken megzenésített versekkel, különféle prózai művekkel, zeneszámokkal. A Hang klasszikus zenei társulatunk a legfiatalabb, és tizenegy kiváló tag alkotja. Volt egy citerás szakosztály is, de tagjai mind egyetemre mentek, és nem volt utánpótlás, mivel közbeszólt a világjárvány, de ettől még a jövőben újraindulhat. Valójában ahogyan a világ változik, úgy változnak a szakosztályok is. Arra is volt kísérlet, hogy meginduljon a néptáncszakosztály, illetve egy ideig dobcsoport is működött. Mi nemzeti keresztény elveket, értékeket valló egyesület vagyunk, nagyon tiszteljük a hagyományainkat, de valamilyen módon városi egyesület is vagyunk. Székházunk szinte a város szívében található, ez is hatással van a programokra. Most áprilisban Póka Éva és a Szekér Színház fog fellépni nálunk, de volt, amikor az újvidéki Művészeti Akadémia színinövendékei mutatták be a vizsgaelőadásukat nálunk. Emellett volt itt már kalapos divatbemutató is, fellépett itt egy magyarországi tárogatóművész is, az egy csodálatos est volt, mert eljött a palicsi Szederinda népdalkör is, és együtt énekeltek a szederindások és a veronikások, miközben a pódiumon a tárogatóművész játszott.

A tablóképek Muhi Melinda felvételei

* Az egyesületnek egyéb vállalásai is vannak. Mik ezek?

— Dr. Szöllősy Vágó Lászlónak és dr. Miklenovics Tibornak tizenöt évvel ezelőtt szívügyük volt, hogy bekapcsolódjanak Paganini József tüzér százados síremlékének a koszorúzásába. Ez egy közös ügy a cserkészekkel, akik ’94-ben kezdték, mi pedig a programot adjuk a megemlékezésen. Lányi Ernő síremlékét is felkeressük évente mindenszentek és halottak napja előtt, hogy kerüljön virág a sírjára. Az idén fontosnak tartottuk, hogy a halála 100. évfordulóján legyen egy megemlékezés.

* Hogyan készülnek a 125. évfordulóra?

— Egy ünnepi rendezvénnyel fogjuk megünnepelni a jubileumot, a tervek még körvonalazódnak, de annyi bizonyos, hogy május-június hónap folyamán tartjuk meg. Emellett az idén is megszervezzük a Muzsikáló Udvart a nyár végén. Egyesületünk tizen éve meghívja egy közös muzsikálásra a városi múzeum gyönyörű belső udvarára azokat a zenészeket, akik a szabadkai zeneiskolába jártak. Ez egy közkedvelt rendezvény a szabadkaiak körében, hiszen szívesen hallgatják a fiatal zenészeket.