Örök tél

Örök tél

Szász Attila Örök tél című filmjére a nagy magyar Gulag-filmként hivatkoznak, ám mégsem mutathatja meg a történteket minden perspektívából.

Dramatizált korrajz egy szégyenteljes, mintegy negyven éven át csak suttogva emlegetett időszakról, mely leginkább a ma nézőjéhez, az Y-generációhoz szól, és korántsem az első alkotás, mely betekintést nyújt abba, mi is volt a málenkij robot.

Sára Sándor vállalta fel először az események feldolgozását — méghozzá közvetlenül a magyarországi rendszerváltás után — a Magyar nők a Gulágon, a Nehézsorsúak-sorozat vagy például a Csonka Bereg és a Te még élsz? című alkotásokkal. Erős túlzásnak, öntelt magabiztosságnak, sőt, már-már kegyeletsértőnek tűnik, hogy egy játékfilm plakátja azt állítja, „250 000 ember igaz történetét” meséli el, illetve nem kisebb ambíciókat dédelget, mint hogy el szeretné magyarázni a ma élő ifjúságnak, mi is volt az a Gulag.

Köbli Norbert forgatókönyvíró és Szász Attila rendező filmje persze több ponton is beáldozza a valóságot a drámai fordulatok vagy az eladhatóság oltárán. A Saul fiával ellentétben, mely — útmutatásként a következő generációk filmrendezői számára — leszámolt a hatásvadász elemekkel és a szentimentalizmussal, ezúttal hollywoodi sémát, szerelmi szálat és megható, könnyes pillanatokat kapunk. A jó hír viszont az, hogy mégis működik az Örök tél, lelke van, mert Csányi Sándor és Gera Marina játéka, valamint a szereplők és a készítők alázata a film végére mégis felülkerekedik. Hiszen mindez rólunk, magyarokról szól, sőt, jórészt a bácskai magyarokról is.

Az Örök tél a legújabb azon magyar filmek sorában, amelyek szembe kívánnak nézni a múlttal, és mindezt a fiatal alkotók lendületének, illetve művészi látásmódjának segítségével teszik. A Saul fia és az 1945 után az Örök téllel le is zárulhatna a magyar második világháborús trilógia, ám gyanítom, hogy még számos ilyen történetet látunk majd a vásznon az elkövetkező években. Ha tényszerűek akarunk lenni, az Örök tél mégsem a szó szoros értelmében vett Gulag-film, hiszen egy Gupvi-táborban játszódik.

Ezekbe a szibériai lágerekbe leginkább internáltakat és hadifoglyokat hoztak — politikai rabok helyett. Dolgoztattak itt svábokat, magyarokat és mindenkit, akit sikerült betuszkolni a marhavagonokba. A megszállt területeken élő németeket a kollektív bűnösség elve alapján, illetve valamiféle jóvátételként kényszerítették kemény fizikai munkára, gyakran napi 10-12 órán át. Csaknem egyharmaduk sohasem tért haza.

Az Örök tél 1944 karácsonyán kezdődik, egy parasztházban, ahová levelet hoz a postás. Irénnek három hétre el kell mennie kukoricát morzsolni. Összecsomagol, elbúcsúzik lányától, a háború poklában régen eltűnt férjétől, illetve idős szüleitől. Hamarosan több száz nővel együtt egy marhavagonban találja magát, a vonat pedig 2000 kilométerre viszi otthonától, hogy a donyecki medence egyik szénbányájában robotoljon, dacolva az éhhalállal, a fertőzésekkel és a gyakran -30 fokos téllel. Pártfogásába veszi a siketnéma Annát (Döbrösi Laura), ám csakhamar rájön — egy Rajmund nevű, egyébként szabadkai férfi rávezetésével —, hogy itt már sem az ima, sem a jó szándék nem segít. A honvágy pedig egyenes út a halálba.

Rajmund (Csányi Sándor) megtanulta kihasználni a rendszert, a túlélés reményében ügyesen helyezkedik a korrupt szovjet őrök gyűrűjében. Szerelem szövődik kettejük közt, a film végső kérdése pedig az, hogy vajon a pragmatikus szemlélet és a mindenáron való túlélni akarás, vagy pedig a legbelül elnyomott emberi érzések, a remény és a fohász kerekedik-e felül a csontig hatoló fagyon és a kilátástalanságon. A szívfacsaró történet középpontjában szerencsére az ember, nem pedig a borzalmak kavalkádja áll. A befejezés mégsem szívderítő, hiszen a hazatántorgó megtört testek és lelkek már sohasem kaphatták vissza azt a gyakran négy-öt évet, amelyet elvettek tőlük.

A film alkotóinak legnagyobb erénye talán az, hogy szinte észrevétlenül formálják át hőseiket. Személyiségük eltorzul, a megtört emberekből szilaj, kőkemény túlélők lesznek, mindez pedig nagyon is hiteles. A film egyébként Havasi János újságíró saját visszaemlékezésein alapul, akinek az édesanyját egy baranyai faluból vitték el 1945-ben. Az Örök tél valójában ennek az erős asszonynak a története.


Nyitókép: Origo.hu

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Decemberi mozibemutatók
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2018.12.13.
  • LXXIII. évfolyam 49. szám
Filmtabletták
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2018.12.07.
  • LXXIII. évfolyam 48. szám
Facebook

Támogatóink