Sam Betts

Sam Betts London mellett, a tengerpart közelében született. Gyermekkora Anglia különböző vidékein telt. ,,Erős ellenérzés alakult ki bennem az angliai fiúiskola (public school) iránt, ahova jártam, s az egyetemet sem találtam igazán tartalmasnak. Számomra az emberek mindig többet jelentettek, mint a száraz tudományok, de kerestem az igazi tanítókat, akiktől értelmes dolgokról tanulhatok. Így lettem Waldorf-tanár. Az Egyesült Királyság Waldorf-mozgalmában töltött húsz év elteltével rövid ideig Franciaországban éltem, majd 1992-ben családommal Magyarországra jöttem tanácsadó tanárként. Itt letelepedtem, és jelenleg a solymári Waldorf Pedagógiai Intézetben dolgozom'' - vallja magáról az ötgyermekes tanár, akivel a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karon megtartott kétnapos nemzetközi tanácskozáson találkoztam.
* Tulajdonképpen miben különbözik a Waldorf-pedagógia a hagyományos oktatástól és neveléstől?
- A Waldorf-iskolákban nem a hagyományos oktatási és nevelési módszerekkel dolgozunk. Az ilyen oktatási intézményekben dolgozó pedagógusoknak nem az a feladatuk, hogy a felnövekvő generációknak meggyőződéseket közvetítsenek, hanem ahhoz kell hozzásegíteniük a gyermekeket, hogy a saját ítélő erejüket, a felfogóképességüket használják, tanuljanak meg a saját szemükkel nézni - és látni - a világban. Az a célunk, hogy képességeket ébresszünk fel, egyenlő mértékben fejlesztve a gyermek intellektuális, érzelmi, valamint a cselekvésben megnyilvánuló, gyakorlati készségeit.
* A Waldorf-pedagógia nagy hangsúlyt helyez a művészetek általi személyiségfejlesztésre. Hogyan valósul meg ez az oktatás során?
- A zene, a tánc, a színjátszás szerves része az iskoláinkban folyó gyakorlati munkának. Igyekszünk a gyermek környezetében olyan hatást kifejteni, hogy ezáltal mind gondolataiban, mind érzelmeiben a jót, az igazat, a szépet és a bölcset ''utánzó” lénnyé lehessen. Tiszteletben tartjuk a gyermeket, fejlettségi szintjét, vágyait, érdeklődési körét, ugyanakkor próbálunk minél több szeretetet adni neki, majd az iskoláztatása végén szabadságban elbocsátani.
* Konkrétan milyen szabadságot ért ezen?
- A döntéshozatal, a világszemlélet, a gondolkodás szabadságát. Nagyon fontos, hogy az általunk ,,kinevelt'' gyermekek érezzék: szabadon, saját belátásuk szerint határozhatnak fontos dolgokban, hogy számít az ő akaratuk. Mi megtanítjuk őket arra, hogyan hasznosíthatják az érzelmeiket a gyakorlatban. Itt jutnak fontos szerephez a művészetek, hiszen a művészet maga a szabadság. A képzelőerő, a határozottság, a nyitottság a világ - és önmagunk - felé.
* Ez azt jelenti, hogy a Waldorf-iskolában végzett gyermekek szabadelvűbbek, nyitottabbak az újdonságok, a másság iránt?
- Pontosan. És ez az egészséges személyiség alapja. A tanterv és az oktatási-nevelési módszerek nincsenek szoros keretek közé zárva, a pedagógusaink találékonyságán - és nem utolsósorban a gyermekek iránti szeretetén - múlik, hogy jó Waldorf-pedagógusok lesznek-e.
* Ön valamikor gyermekeket tanított, Magyarországon viszont már Waldorf-pedagógusokat képez. Milyen a jó Waldorf-pedagógus?
- Nagyvonalú, nyitott, jó a helyzetfelismerő és az ítélőképessége, ezen felül szereti a gyermekeket és a munkáját. Nagyon fontos, hogy elfogadja a gyermeket olyannak, amilyen, ne akarja megváltoztatni, sablonok közé kényszeríteni. Legyen érzéke ahhoz, hogy a háttérből, szinte észrevétlenül irányítsa, mindeközben tisztelje a vágyait, fejlessze a képességeit. Nem könnyű feladat ez, erre születni kell. Nagy empátia és önfeláldozás szükséges ahhoz, hogy valakiből jó Waldorf-pedagógus legyen.
* A Waldorf-pedagógia egyik feladata, hogy elősegítse a gyermekeknek a társadalomba való beilleszkedéséhez szükséges képességek kibontakozását. Ön szerint szükség lenne-e itt, a többnemzetiségű Vajdaságban Waldorf-iskolák létesítésére?
- Természetesen, hiszen iskoláinkban a gyermekek helyzetmegoldó képességeit, a konfliktuskezelést, egymás elfogadását, a tolerancia fontosságát is szorgalmazzuk. Számos országban - főként a dél-afrikai államokra gondolok - pontosan ebből az indíttatásból létesültek Waldorf-iskolák. De hasonlóképpen itt a Balkánon is el tudnám képzelni a jövő generációjának a Waldorf-módszerekkel történő oktatását. Magyarországon már beindult a roma gyermekek felzárkóztatása nem roma származású társaikhoz - pontosan a Waldorf-módszerek segítségével.
* Minden gyermek tanítható a Waldorf-módszerrel?
- Természetesen, de nem minden pedagógusból válhat Waldorf-tanár.
* Ön is ezzel a módszerrel nevelte a saját gyermekeit?
- Igen, és úgy tűnik, jól bevált. Mind az öten feltalálták magukat az életben, képesek önálló döntéseket hozni, és bármilyen helyzetben feltalálják magukat. Ráadásul egyikük Waldorf-pedagógusként dolgozik Dél-Afrikában, és kitűnően végzi a munkáját - zárta a beszélgetést Sam Betts.
Az első Waldorf-iskolát a stuttgarti Waldorf-Astoria cigarettagyár igazgatója, Emil Molt alapította 1919-ben, a gyár munkásainak gyermekei számára. Megszervezésével és szellemi irányításával Rudolf Steinert bízta meg. Az iskola 260 tanulóval indult, és Európában akkor még egyedülállóan, koedukált oktatást folytatott.
A két világháború között több Waldorf-iskola is létrejött Európában, a 60-as-70-es évektől kezdve pedig jelentősen megugrott a Waldorf-intézmények és kezdeményezések száma valamennyi kontinensen. A Waldorf-iskolákhoz általában Waldorf-óvodák is tartoznak, valamint óvóképző, tanítóképző intézmények, továbbképzések, gyógypedagógiai otthonok és tanácsadó intézetek. A világszerte működő Waldorf-intézmények száma meghaladja a kétezret, s ennek mintegy harmadát teszik a 12 évfolyamos, egységes Waldorf-iskolák.