* Jelenleg mi a helyzet az amerikai–európai vámvitával, és pontosan mit követel Donald Trump az Európai Uniótól?

– A vámok tavaly tavaszi bejelentése után a nyáron sikerült tető alá hozni egy megállapodást az EU és az USA között. Ennek értelmében egységes, 15 százalékos vámtétel lépett életbe az EU-s exporttermékekre, mellyel párhuzamosan az EU vállalta, hogy 750 milliárd dollár értékben vásárol energiát és 600 milliárd dollár értékben hajt végre amerikai beruházásokat, továbbá eltörli az amerikai ipari termékek vámját, illetve széles körben beengedi az agrár- és halászati termékeket. Ezen megállapodás végrehajtása, főleg az amerikai termékek importjára vonatkozó vámok csökkentése és a szabályozás lazítása azonban nagyon lassan halad. Ezzel párhuzamosan az energiabeszerzések vagy a beruházások megvalósítása kapcsán sokkal kevesebb hír érkezik, egyszersmind ezek eleve nem az Európai Bizottság hatáskörébe tartoztak, erre vonatkozóan nem is tehetett volna számonkérhető vállalást.

* Donald Trump és Ursula von der Leyen között korábban született egy megállapodás. Mire vonatkozik pontosan az újabb haladék, és miért húzódik az EU részéről a végrehajtás?

– A haladék a megállapodás végrehajtására vonatkozik, ha a július 4-ei határidőig sem következik be előrelépés, akkor 25 százalékos vámot vezet be az USA az európai autóimportra. Ez különösen súlyosan érintené az európai gyártókat, melyek exportjának 30 százaléka az USA-ba irányul. A fennakadásnak több oka is van. Egyrészt nehéz összehangolni a tagállamok és az uniós szervek eltérő érdekeit. Az Európai Parlamentet például kihagyták a megállapodás tető alá hozásából, a végrehajtásába viszont sokkal nagyobb beleszólást szeretne. Másrészt probléma, hogy Trump is megszegte a megállapodást, amikor Grönland kapcsán az év elején európai országokat fenyegetett meg a vámok emelésével. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága februárban alkotmányellenesnek ítélte a vámok kiszabásához használt, nemzetközi kockázatra hivatkozó törvény alkalmazását. Az amerikai adminisztráció azóta is más törvényekre hivatkozva igyekszik az elnöki jogkört felhasználva megkerülni a kongresszus bevonását, ahol nem biztos, hogy sikerülne a többséget a vámok mellé állítani. A jogi helyzet is rendkívül komplikált tehát, így felmerülhet, hogy az EU és az uniós szervek azért igyekeznek késleltetni a megállapodás végrehajtását, hogy az amerikai jogrendszer tegye szükségtelenné az övezetre nézve kedvezőtlen döntések végrehajtását.

* Donald Trump korábban azt ígérte, hogy nem lesz újabb vámfenyegetés. Mi változott azóta, és mennyire lehet komolyan venni a mostani figyelmeztetéseket?

– Arra korábban is számítottunk, hogy a megállapodással nem ér véget a vámvita, a vámokkal való fenyegetés az USA diplomáciai eszköztárának részévé fog válni. Az országoknak ezeket mindenképp komolyan kell venniük, mivel a jelek szerint az USA hajlandó a falig is elmenni az érdekei érvényesítése érdekében, miközben a többi országnak nincs megfelelő válaszlépése, mely elrettenthetné az USA-t. Probléma emellett az iráni háború, mely a jelek szerint sokkal lassabban halad, mint azt előzetesen várták. A félidei választásokra Trump feltehetően eredményekkel, győzelmekkel akar ráfordulni.

* Milyen jelenleg az Európai Unió és az Egyesült Államok viszonya? Gazdasági konfliktusról vagy inkább politikai nyomásgyakorlásról beszélhetünk?

– Jelenleg egyszerre zajlik gazdasági és politikai konfliktus az Atlanti-óceán két partja között. Trump második elnöki ciklusában az amerikai érdekek mentén igyekszik újrarajzolni a világgazdaság működését. Ennek során természetszerűleg szembekerül az Európai Unióval, mely az elmúlt évek sorozatos válságai, versenyképességének tartós romlása miatt jelentősen veszített a világgazdaságban betöltött pozíciójából. De politikai oldalról is összetűzésbe kerültek a felek, aminek oka, hogy geopolitikai érdekeik jelentősen eltérnek. Ez Grönland esetében is kiütközött, miközben Ukrajna fontossága az USA szempontjából sokkal kisebb, az iráni háborúba pedig az EU nem akar belefolyni tekintettel a saját érdekeire. Trump úgy látja, hogy az EU és a NATO európai szárnya nem tesz eleget az amerikai érdekek védelméért, miközben jelentős költségen az USA garantálja a biztonságot Európában. Ezt a helyzetet akarja előnyére fordítani, miközben az EU kihívások sorával küzd.

* Hogyan próbálhatja meg kezelni az Európai Unió a vámkérdést? Látszanak-e már konkrét megelőző vagy válaszlépések Brüsszel részéről?

– Az Európai Bizottság helyesen mérte fel, hogy egy elhúzódó vámháború mindkét fél számára negatív következményekkel járna, és a jelenlegi helyzetben – gyengülő uniós versenyképességgel – feltehetően az EU jönne ki belőle vesztesen. A vámmegállapodás után így a bizottság más régiók irányába igyekszik piacot szerezni az uniós termékek számára, ezáltal került ismét előtérbe a Mercosur-megállapodás vagy a szabadkereskedelemi megállapodások Indiával és Ausztráliával. Gazdasági súlyuk miatt azonban ezek nem tudják kiváltani az amerikai piacot, miközben az EU-nak fél szemmel Kínára is figyelnie kell, mely például az első negyedévben több mint ötödével növelte az EU-ba irányuló exportját, az USA piacáról való kiszorulása után. Az EU számára továbbá rendelkezésre áll az úgynevezett Kényszerítő Eszköz (Anti-Coercion Instrument – ACI), melyet széles körben (vámok, korlátozások) és gyorsan lehet alkalmazni, ha az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy ország kényszerítést alkalmaz az EU-val szemben. Az eszköz bevezetése kockázatokat is hordoz magában, még inkább elmérgesítheti a viszonyt az EU és az USA között.

* Vannak-e olyan országok vagy régiók, amelyek az USA-n kívül profitálhatnak ebből a helyzetből és az esetleges vámháborúból?

– A vámháború a világgazdaság egészére negatívan hat ki. Az amerikai piac kiesését mindenki megérzi, a kereskedelemi feszültségek pedig csak fokozzák a bizonytalanságot, nyertesekről így nem beszélhetünk, inkább csak olyan országokról, amelyek kevéssé vesztesek. A kulcskérdés az lesz, hogy melyik ország tud leginkább alkalmazkodni a kereskedelem átrendeződéséhez, a támogató üzleti környezet, a termelési költségek (pl. energia) alacsony szinten tartása mint cél még inkább felértékelődhet.

* Mely iparágakat és országokat érintenék a legérzékenyebben az új vámok, különösen Európában és Közép-Európában?

– Az európai autóipar az egyik nagy vesztes. A szektor a vámháborútól függetlenül is kedvezőtlen helyzetbe került, a zöldátállás nem a korábban várt ütemben folyik, miközben a kínai márkák megjelenése is folyamatosan szorítja ki az európai gyártókat legfontosabb piacaikról. A legnagyobb európai gyártók (Volkswagen, BMW, Mercedes-Benz, Stellantis, Volvo) már eddig 8 milliárd euró vámot fizettek, mely költséget nem tudják teljes egészében áthárítani a fogyasztókra, ez pedig tovább erodálja a versenyképességüket. Ennek gyakorlati következményei a németországi gyárbezárásokban, illetve a fegyveripari együttműködések előtérbe kerülésében is látszódnak már. De például a vegyipart is kedvezőtlenül érinti az amerikai piacvesztés és a kínai export erősödése. A beszállítók nyomán pedig a negatív hatások más ágazatokba is begyűrűznek.

* Hosszabb távon mennyire alakíthatja át ez a konfliktus a globális kereskedelmet és az Európai Unió gazdasági helyzetét?

– A vámháború, illetve a Trump által vitt stratégia alapjaiban alakítja át a világgazdasági folyamatokat. A korábbi világrend, a meglévő intézmények (pl. ENSZ) szerepe megkérdőjeleződött, a multilaterális vitarendezést felváltották a bilaterális, országok közötti megegyezések. Az új rendszerhez, a globális gazdaság széttöredezettségéhez pedig mindenkinek alkalmazkodnia kell, mert nincs rá semmi garancia, hogy az elnöki ciklus végével változna az amerikai stratégiai irányvonal.