Művelődési Körkép

« Vissza

Dr. Várady Tibor

B. Z. | 2006.09.13.

Az akadémikus, prózaíró és tanulmányíró, író, jogász Nagybecskereken született 1939. május 25-én, szülővárosában érettségizett, a Belgrádi Egyetem Jogi Karán diplomázott 1962-ben - Az amerikai Harvard Egyetemen doktorál (A külkereskedelem autonóm jogának fejődése a külkereskedelmi választott-bírásko...

Az akadémikus, prózaíró és tanulmányíró, író, jogász Nagybecskereken született 1939. május 25-én, szülővárosában érettségizett, a Belgrádi Egyetem Jogi Karán diplomázott 1962-ben - Az amerikai Harvard Egyetemen doktorál (A külkereskedelem autonóm jogának fejődése a külkereskedelmi választott-bíráskodás keretein belül - külön figyelemmel az európai szocialista országokra) - A jugoszláv kormány igazságügyi minisztere (1992-1993) - 1993-tól a budapesti Közép-európai Egyetem Jogi tanszékének vezetője - Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? címmel 1971-ben esszékötetet jelentetett meg, nagy részében az amerikai élményeit vetítette ki itthonról - További munkái: Az egérszürke szoba titka (regény, 1976), Történelemközelben (Esszék, tanulmányok, 1995)
Első kötetének hetedik oldalán olvashatjuk: ,,Micsoda művészietlen felfogás: hogy Szegedre utazni pl. nem olyan nagy dolog, mint Ausztráliába utazni. Útinapló szempontjából egészen mindegy, tessék elhinni' (Karinthy Frigyes). Amikor a kezembe vettem dr. Várady Tibor Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? című könyvét, akkor mint olvasónak elévülhetetlen érdemem volt, hogy olvasok. E múlhatatlanul szükséges ténykedést a mértéktartó és mániákus tollforgató egyaránt értékeli. Másodszori találkozás Tiborral és Karinthy Frigyessel. Sok-sok évvel ezelőtt - gondolom, egy rossz emlékű évben, 1956-ban - a nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesület kamarateremében Tibor gimnazista társaival Karinthy Frigyes műveiből, egyfelvonásosaiból mutatott be néhányat az üres nézőtérnek. Mégis úgy konferált akkor, mintha milliókhoz szólna, mintha élete sorsfordulóján mindent erre az estre, műsorra tett volna fel. Így maradt együtt Karinthyval, ezért idézi könyvében, amelyet annak idején, ha nem tévedek, a 70-es évek legelején egy szuszra elolvastam, mert hiszen bostoni (amerikai) út előtt álltam, s köztudomású, hogy a ,,földim', akinek szellemi fegyvertársa sohasem lehettem, az amerikai írek ,,fővárosá"-ban, Bostonban szerzett doktorátust a Harvardon 1970-ben (A külkereskedelem autonóm jogának fejlődése a külkereskedelmi választott-bíráskodás keretein belül - külön figyelemmel az európai szocialista országokra). Újbóli ,,testközeli' találkozásunk alkalmával az Újvidéki Színházban a nagybecskereki Madách Színház társulata Agatha Christie Egérfogó című darabját mutatta be. Erről az előadásról Tibor is megemlékezett a sajtóban.
Ezen a maláriás vidéken a nagybecskerekiek is szétfutottak a szélrózsa minden irányába. Tibor munkásságát figyelemmel kísértem, s röstelltem magam amiatt, hogy nem tudok/tudtam róla mindent. A sajtó, a vajdasági magyar újságírók nem kényeztették el. Csupán Biacsi Antal, a szabadkai 7 Nap - most a Szabadkai Rádió direktora - jelentetett meg a hetilapban egy tartalmas interjút Kicsoda ön, dr. Várady Tibor? címmel. Várady Tibor akkor a jugoszláv kormány - amely rövid életű volt - igazságügyi minisztere volt...
Dr. Várady Tibor 1939. május 25-én született Nagybecskereken. Ügyvéd volt az édesapja és a nagyapja is. Mindketten nagy szerepet vállaltak a nagybecskereki magyarság szellemi életében, az ország megbecsült polgárai, művelődési munkásai voltak. A család közvetlen ága a negyvennyolcas magyar forradalom és szabadságharc után érkezett a Bega-parti városba, miután a Várady fivérek részt vettek a csatákban. Valamelyik korabeli újság egy alkalommal riportot is közölt a két Várady testvér váratlan találkozásáról a Budapestnél folyó harcokban. A szabadságharc leverése után az egyik Várady, a közvetlen ős Bánátban bujdosott. Tibor nagyapja politikai szerepet is vállalt. Az első Jugoszlávia létrehozása után magyarsági képviselői funkciót töltött be, és a bánáti Magyar Pártnak volt a vezetője. Tibor édesapja elsősorban ügyvéd volt, de ő kezdeményezte és alapította meg a második világháború után a nagybecskereki Petőfi Művelődési Egyesületet, amely ebben a korszakban az első magyar művelődési egyesület volt a Vajdaságban.
Tibor a testvéreivel nevelkedett - öccsével és húgával - a családi házban. A Bega-parti városban érettségizett, egyetemre a belgrádi Jogi Karra járt, itt szerzett oklevelet, itt is szerzett magiszteri címet megkapván a Fulbryt ösztöndíjat, és Tibor a Harvardot kérte. Két éven belül sikerült még egyszer magisztrálnia és megszereznie a doktorátust. Volt két évig ügyvédjelölt Nagybecskereken, tanársegéd az Újvidéki Egyetem Jogtudományi Karán, majd docens, rendkívüli és egyetemi rendes tanár, a jugoszláv kormány igazságügyi minisztere (1992-1993). Tibor 1993-tól a budapesti Közép-európai Jogi Tanszékének a vezetője, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia levelező tagja, volt az Új Symposion felelős szerkesztője, a Létünk fő- és felelős szerkesztője. Számos jogtudományi szakkönyv és tankönyv szerzője, és kiadatott három könyvet: Vagy nem maga az élet a legjobb időtöltés? (Újvidék, 1971), Az egérszürke szoba titka (Újvidék, 1976), Történelemközelben (Újvidék, 1995). Munkáiról többen emlékeztek meg (Danyi Magdolna, Székely László, Bosnyák István, Vajda Gábor, Beretka Ferenc, Dési Ábel, Varga István, Juhász Géza, Utasi Csaba, Bálint István, Szeli István, Fenyvesi Ottó, Bordás Győző stb.). Keveset publikált, mindig olyan témákat választott, amelyek nem hagyták/hagyják semleges állásponton az embert, akivel találkozott. Megfordult sokfelé: volt vendégprofesszor a floridai, az atlantai Emory, a kaliforniai, majd a Cornell egyetemen, nemzetközileg elismert jogász lett, racionális egyéniség, aki 1989 előtt az emberarcú és önigazgatású jugoszláv szocializmusért szállt síkra, mert úgy gondolta, hogy lehetséges ebbe is beépíteni a polgári értékeket - írja Mirnics Károly. A Magyar Nemzeti Tanácsba is beválasztották. Dr. Várady Tibor alias Mitró Zoltán (írói álnév a múltból) rokontalan gondolkodó. Ő maga - ha találkoznánk valahol - figyelmeztetne arra, hogy életrajza neki nem volt, nem is lesz, csak MUNKARAJZA, s a munka, a művészet mindenkor életigenlő...