Szabadkai Napló

« Vissza

Hízósertések banánáron!

VITKOVIĆ Aleksandar | 2014.05.14.

Hízósertések banánáron!

Csak azok a sertéstenyésztők járnak jól, akiknek ólában malac röfög, jelenleg ugyanis 280-300 dinárt kérnek érte a piacon. A hízósertésnek azonban a takarmányárakhoz viszonyítva alacsony az ára, és 150-től 170 dinárt kell érte fizetni attól függően, hogy kinek mennyire sürgős az értékesítés.

Nehéz helyzetben vannak a sertéstenyésztők, mert jelenleg csak a malacnak van jó ára a piacon. A sertéshizlalással foglalkozók viszont már kevésbé lehetnek megelégedve a kialakult helyzettel, tavaly nyáron ugyanis még 240 dinárt is fizettek a vágójószágért, pillanatnyilag azonban jó, ha 170 dinárt kapnak érte az állattartók.

Tekintettel a takarmányárakra (a kukorica ára elérte a 20 dinárt) ez aligha fedezi a tenyésztés költségét, még akkor sem, ha az állattenyésztő eltekint saját munkájának díjától. A hízósertésért tehát többet kellene fizetni a piacon. Termelőkkel beszélgetve megtudtam, hogy nemcsak kevés a felkínált vágósertés, de a kereslet sem túl nagy iránta. A kialakult állapot két dologgal magyarázható. Az első, hogy a monopolhelyzetben lévő húsfeldolgozó üzemek olcsó, fagyasztott húst importálnak, amelyet vagy feldolgoznak, vagy friss tőkehúsként értékesítenek. A második pedig, hogy az általános elszegényedés következtében az embereknek nincs rá pénzük, hogy sertéshúst (vagy bármilyen húst), száraz felvágottat vásároljanak, ezért szalonna, kolbász helyett inkább a jóval olcsóbb és silányabb minőségű párizsi, illetve virsli kerül az asztalukra. A jószágtartó szerint a monopolhelyzet kérdését a sertéspiacon senki nem meri nyíltan sem bírálni, sem pedig kérdőre vonni, nehogy „visszavágjanak” az érintett nagyvállalatok.

Cindel Antal bajmoki sertéstenyésztő — aki a helyi Sertéstenyésztő Egyesületet is vezeti — elmondta, hogy a piacon uralkodó logikátlan viszonyok miatt kilátástalan helyzetbe kerültek a jószágtenyésztők, hiszen a sertéshizlalást, illetve a vágójószág későbbi árát nemcsak a takarmányárak befolyásolják, hanem a malacár is. Drága malacból magas takarmányárak mellett nem lehet olcsó hízósertést nevelni, még akkor sem, ha erről azok, akik a piaci viszonyokat befolyásolják, másként vélekednek. A tapasztalt tenyésztő, aki mindig arra törekedett, hogy fajsertéseket neveljen, aki nem tűrte, hogy üresek legyenek az ólak, mégis kénytelen volt csaknem a felére csökkenteni az állományát.

A sertéspiacon uralkodó áraknak semmi közük sincs a kereslet-kínálathoz, mert ha nagy a kínálat, akkor azonnal csökkennek az árak, ha viszont kevés a vágójószág, akkor pedig csak ideiglenesen fizetnek érte többet a felvásárlók. A tenyésztésben a legnagyobb gondot a bizonytalanság és a kiszámíthatatlanság okozza, mivel a termelők a hizlalás elején nem tudják (még megközelítőleg sem), hogy a jószág mekkora súlyt fog elérni a ciklus végén, pedig mindössze néhány hónapról van szó — véli Cindel Antal.

A tenyésztőnek az állami támogatásról is megvan a maga véleménye. Szerinte nagy a ködösítés. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy az illetékesek a pályázati dokumentáció hiányosságára hivatkozva megvonják az állami támogatást a termelőtől. Bizony kitartónak és szemfülesnek kell lenni, mert mint mondta, az agrártárca illetékesei mindent elkövetnek — gyakran túlbonyolítják a pályázatok elbírálását —, csak ne kelljen fizetniük. Engem is elutasítottak, mondván: hiányos a kérelmem. Miután azonban újra mellékeltem a korábban fénymásolt bizonylatokat, kifizették a támogatást, de az a gond, hogy a tavalyelőtti juttatást bő egy évvel a pályázási határidő lejárta után kaptam meg. A tavalyi támogatás kifizetése felől érdeklődve viszont folyton azt válaszolta a minisztérium, hogy folyamatban van, az ideiről nem is beszélve. Az agrártárca illetékesei azt hangoztatják a sajtóban, hogy a támogatások kifizetése folyamatos, csak azt nem árulták el, hogy mely juttatásokról van szó, az elmaradtakról vagy az ideiekről — panaszolja a sertéstenyésztő.

A statisztikai adatok szerint Szerbiában 485 000 anyakoca van, ennek mindössze 13 százaléka a nagy árutermelők, a többi viszont kisebb farmok, illetve magántermelők tulajdona. Az utóbbi néhány évben folyamatosan nőtt az ország élősertés-behozatala. Három évvel ezelőtt a Szerbiába importált élőjószág értéke alig 2,7 millió eurót tett ki, s ezt az összeget 2012-ben az illetékeseknek már sikerült 9,4 millió euróra emelniük. A növekedés azonban tovább folytatódott, így tavaly a behozatal már meghaladta a 15 millió eurót. Ha ehhez hozzáadjuk az importált tőkehús értékét, amely 2013-ban elérte a 22 millió eurót, akkor Szerbia tavaly csaknem 40 millió euróval segítette Magyarország, Horvátország, Spanyolország, Németország, Románia, Hollandia és Dánia mezőgazdaságát. Ilyen viszonyok közepette nem várható javulás a hazai sertéstenyésztésben, főleg akkor, ha a banánért 140-160, a hízósertésért pedig 150-170 dinárt kell fizetni kilogrammonként.