Persze ez mind rendben van, ha a rendező kitart az elvei mellett, és tudja, hogy mit csinál. A Tenet egy öncélú és zavarba ejtően furcsa film. Aki azt mondja, hogy összekötött minden pontocskát, az hazudik. Mindenképp többször nézős, kérdés, hogy hányan mennek vissza a moziba, vagy kölcsönzik ki újra a filmet az internet végtelen videotékájából.

Kevesen, sőt, ma talán senki sem kaphatna ennyi pénzt egy eredeti forgatókönyv megfilmesítéséhez, mint Nolan. Az időmanipulációs thrillerek nagymesterének legújabb grandiózus filmjéből árad a pénz szaga. A befektetett dollármilliók a Tenet esetében is főképp a monumentális és bombasztikus akciójelenetekre mentek el. Ezek között valamiféle felsőbbrendű koncepciót vélünk felfedezni, egy történetet, melybe már jó korán belegabalyodunk és — ahogyan a saját esetemben — bele is fáradunk. Egy kicsit olyan, mintha egy kollázst látnánk Nolan korábbi munkáiból, a Tenet ugyanis nyomokban Dunkirket, Eredetet, Mementót és egy kis A tökéletes trükköt is tartalmaz.

A film 150 percének nagy része olyan dialógusokban merül ki, amelyekkel igyekeznek elmagyarázni nekünk, hogy mi történik, a túlerőltetett analízis miatt pedig igen kimerítő végignézni. Amit sikerül kihámozni, és amit gyorsan nyilvánvalóvá is tesznek számunkra, az a következő: létezik egy Tenet nevű amerikai szervezet, mely a III. világháború kitörését hivatott megakadályozni. Főhősünk (John David Washington), egy CIA-ügynök kapja ezt meg feladatául, aki hamarosan nemcsak a nemzetközi terrorhálózatok, de az idő fogságában találja magát. Az inverzió is fontos szerepet tölt be: ennek a „képességnek” vagy jelenségnek a kiaknázásával száll harcba egy orosz oligarchával, aki globális háborúba taszítaná az emberiséget. A főhős mellé szegődik Neil (Robert Pattinson) és Kat (Elizabeth Debicki), akiknek ugyancsak kulcsszerepük lesz a történésekben. Debicki egyébként az egyik legemlékezetesebb karakter marad a filmből. Nehéz egyebet elmondani, hogy az már ne legyen spoiler.

A Tenetet, ahogyan korábbi filmjeit is, Christopher Nolan hűvös profizmussal forgatta. Humort, érzelmeket ne is várjunk. Ez nem az a mozi. Helyette viszont valóban mesterien megkomponált akciójelenetek, gigantikus robbanások és eszement megoldások követik egymást — a jó értelemben, persze. Megkockáztatom, hogy az egyszeri nézőknek nagyon nehéz lesz követni az időmanipulációkat, az idősíkok váltakozását. Nolan viszont a kiterjedt magyarázatok ellenére sem tisztáz le mindent. Az időutazás vagy az inverzió gyakorlati tudnivalóiról nem tart fizikaórát, nem indokolja meg a mikénteket. Ezért tudományos logikát ne is keressünk a cselekményben, különben egy órát sem tudunk majd végignézni belőle.

A Tenet kapcsán már jó előre az Eredetet emlegették a filmes újságírók, mely az intelligens történetvezetés egyik iskolapéldája. A legtöbben tehát hasonló színvonalat vártak a Tenettől is, mely meggyőződésem szerint ezúttal nem felelt meg az elvárásoknak. Nolan az eddigi munkásságával valóban kiérdemelte, hogy a világ összes pénzét megkapja egy eredeti ötlet megvalósításához. Sőt, azért is ott a helye a legnagyobbak csarnokában, mert a profi rendezés mellett mindig az újra, az egyedire törekszik. Abban viszont nem vagyok biztos, hogy attól lesz jó egy film, ha már a felénél úgy érezzük, hogy jegyzetelni kellett volna közben — vagy azt, hogy ezt azért kell újra megnézni, hogy megértsük, miről is van szó.

Nolan-rajongóknak kötelező darab, akik viszont hagyományos akciófilmre vágynak, jobb, ha felkészülnek rá, hogy ez a mozi — és persze alkotója — a saját szabályai szerint játszik. A nézőktől pedig kellő odaadást vár el. Csak ne érezném azt, hogy a film néz engem, nem pedig én a filmet.

Képek: imdb.com