A csonoplyai Batalo Balázs Melinda nagyjából tizenkét éves lehetett csupán, amikor első ízben orgonához ült falucskájának Mindenszentek katolikus templomában. Az akkor felvállalt kántori szolgálatot tizennégy éven át végezte. Hűségesen és maradéktalan szakmai odaadással. Napra pontosan 2010. június 6-áig. Mint mondja derűsen, a dátumra azért emlékszik ily játszi könnyedséggel, mert akkor, azaz huszonhatodik születésnapjára ajándékként férjet „kapott”. Nikolát, a szorgos, álmait és elképzeléseit egyaránt megvalósítani tudó társat, akivel azóta — a Jóisten akaratából — négy gyönyörű, közös gyermeket nevelhetnek. Mladen tíz-, Rajna hét-, Irina öt-, Đorđe pedig négyéves. Négyük közül a zenéhez leginkább a rangidős csemetéknek van huzalmuk, vagyis az édesanya úgynevezett muzikális génjei őbennük találtak igazán éltető termőtalajra. A fiúcska az éremgyűjtő birkózás mellett a billentyűst bűvöli, a talajtornában jeleskedő nagyobbik leány pedig énekel. Az apróbbak, a szülői idegek húrjainak örökös pengetését leszámítva, egyelőre még nem mutattak érdeklődést más hangszer iránt — jegyzi meg beszélgetőtársam. Kacagó emotikonok közepette, lévén az interjú, szinte a legapróbb leütött karakterig, kizárólag online, azaz csevej (chat) formában körvonalazódik.

A dolgok sűrűjébe viszont még csak ezután kapok igazi betekintést. Mint utólag megtudom, egy jókora ibrik reggeli feketekávé is szövetségesemmé lett odaát. Lényegében az ragasztotta egybe Melinda sok-sok szálon futó mondandóját. Pontról pontra haladva az előző nap alkonyán megküldött kérdéseim mentén. A feleség, a családanya és a sikeres vállalkozónő szerepét egyszerre és (ön)tudatosan felvállaló hölgy időrendileg előbb leánykori hivatásáról mesélt. Mert volt ő egykoron magán-zeneoktató is, akinek növendékei közül többen is megmaradtak a muzsika világában. Ki zenészként, ki zeneakadémiát végzett előadóként… Nemesmiliticsen az egyházi gyermekkórust vezette, amikor pedig őt is utolérte a személyes megméredzkedés mindent elsöprő szenvedélye, a temerini Tini fesztiválon, illetve a torontálvásárhelyi VIVE-n bizonyított annak idején. Ez utóbbin nemcsak nótaénekesként, de zene- és szövegíróként is. Sok minden megváltozott azóta, de egy-egy jeles alkalomból ma is szívesen kántorkodik. Vidéki településekről szokták olyankor megkeresni…

Melinda válaszait olvasgatva többször is felfedezem ama közhelyt, amely szerint nemcsak az elmenést, de az idehaza maradást sem könnyű meglépni. Amikor egybekerültek, párjának ugyan már volt egy bejáródott gazdasága, viszont a további „köretet” közösen tapasztgatták hozzá. A fiatalasszony idővel a házi joghurt, sajt és túró készítésében találta meg magát. Döntő szerepe volt ebben a gyermekek születésének is. Mert eleve minden olyan személyi jövedelmet kínáló munkalehetőséget kizárt mindennapjaiból, amely akár nyolc-tíz órára is elszólította volna őt mellőlük. Mégpedig napi rendszerességgel.

— A zenélésben, legalábbis úgy, ahogy én csináltam, már régóta nincs pénz. Négygyermekes anyaként meg főleg arra kell(ett) törekednem, hogy csak azt csináljam, amiből haszon is van. A mostani munkámmal egyébként nemcsak családi gazdaságunk pluszpénzét teremtem elő, de anyaként is maradéktalanul jelen tudok lenni gyerekeim életében. Itt vagyok, vigyázok rájuk, főzök, mosok, takarítok, s amikor csak szükséges, a házijukba is besegítek. Együtt tanulunk, amikor meg edzésre kell menniük, természetes, hogy én viszem be őket Zomborba. Ennyi munkát egyetlen dadus sem vállalna, annyi biztos! Ha jobban belegondolok, a legelső tejtermékeket is számukra készítettem el egykoron.

A többletet pedig, picinyke szégyenlősködéssel, felkínálták a vevőknek. A próbálkozás azonnal átütő sikert hozott, melyen felbátorodva egyre nagyobb tételben és változatosabb kínálattal igyekeztek meghódítani a piacot. Újabbnál újabb ötletekkel, továbbá folyamatosan megújuló ízesítésű, csomagolású, kifogástalan minőségű (tej)termékekkel. A legfrissebb terveik között most egy saját tejgyár létrehozása szerepel, több helybeli lakosnak nyújtva általa munkahelyet, megélhetési lehetőséget.

Erről az elképzelésről, augusztus 28-ai megosztással, egy tematikus kisfilm (bit.ly/csonoplya) is beszámolt. Csokorba kötve továbbá a közelmúlt és a jelen eredményes pályázatainak vonatkozó anyagi és szakmai paramétereit. 

— Családi gazdaságunk szarvasmarha-állománya jelen pillanatban 120 jószágból áll, ebből a fejőstehenek száma 15-20. Erre építkezünk, illetve a csaknem 300 hektár megművelhető szántóföldre. A munkálatokból a család apraja-nagyja derekasan kiveszi a részét, de ettől eltérő hozzáállással aligha tudnánk eredményeket felmutatni. Az állatállomány körüli teendőket apósom és anyósom végzik, férjem a földeket műveli, a tejtermékek készítése, csomagolása és értékesítése pedig az én személyes hatáskörömbe tartozik. Ja, igen! Szüleimnek a tartalék dadus szerepe jutott. Helytállásuk nélkül… Nos, ebbe bele sem merek igazán gondolni!

A piac természetesen az új trendek, termelési irányelvek követését is megköveteli. A mögöttünk maradt esztendőben Melinda például személyesen is részt vett Magyarországon egy, a sajtkészítésről szóló tanulmányúton. Korábbi ismereteit és tapasztalatait pallérozva, aminek közvetlen eredményeként házi készítésű tejtermékei Berlinbe, Münchenbe, Boszniába, Olaszországba, sőt mi több, Görögországba is eljutottak. Mint mondja, olykor önmaga előtt is hihetetlenül hangzik, hogy mindez kicsiny konyhájukból indult el egykoron. Viszont a kezdetektől fogva hitt/hittek a sikerben. Abban, hogy a csüggedés ellen a legjobb gyógyszer a tenni akarás. Mert — és ebből az életmottójából egy jottányit sem hajlandó engedni! — minden más csak kifogáskeresés. Ez pedig eleve kudarcra van ítélve.

A válaszok mellett fényképek is érkeztek e-postaládámba. Főleg a valóban gazdag termékpalettáról, melynek megkülönböztetett helyére a MRIDj (fedő)nevet viselő, négyízű tehéntúró került. Echte csonoplyai kézműves-specialitás. Érthetően a négy Batalo csemete nevének kezdőbetűjével. Édesanyjuk készítette.