Ezúttal nem HIV-védelemmel kísérletezne, mint korábban, hanem Alzheimer-kór elleni genetikai pajzsot próbálna létrehozni. Terve szerint először egereken, majd nem beültetésre szánt emberi zigótákon (a magzat kifejlődésének elsődleges sejtje) hajtana végre génszerkesztést. Az elképzelés az, hogy egy bizonyos mutáció esetleg védelmet nyújthat az időskori szellemi leépülés ellen. Ez persze szép gondolat, csak nem biztos, hogy biológiailag megalapozott. És etikai szempontból sem éppen Nobel-díjas ötlet! Ho Csien-kuj állítja, hogy ez most más lesz, átlátható, etikus, engedélyezett, nem célja terhesség létrehozása, és minden kísérlet eredményét publikálja majd… a Twitteren (X-en), mert hát nyilvánvalóan ez a modern tudomány publikációs felülete. A kritikusok viszont elég sokan vannak, és nem ilyen optimisták.

Peter Dröge szingapúri genetikus például így fogalmazott: „Ez az egész, hogy is mondjam finoman, őrültség.” Szerinte Alzheimer-kór ellen génszerkeszteni embriókat nemcsak tudománytalan, de felesleges is, hiszen ez a betegség általában időskorban jelentkezik, ráadásul nincs is egyértelmű genetikai oka. Magyarán olyan, mintha valaki atombombával próbálna szúnyogot irtani.

Joy Zhang, a brit Kent Egyetem tudományszociológusa szerint az egész inkább PR-fogás, mint valódi kutatási program. De hozzátette, „az ilyen bejelentéseket komolyan kell venni, mert megtéveszthetik a laikusokat, rontják a tudomány hitelét, nemcsak Kínában, hanem globálisan is.”

Ez különösen veszélyes a mai világban, amikor ebben a klikk- és lájkvadász közösségi médiában bárki bármit tudományos áttörésként tálalhat, és jól tudjuk, egy-egy szenzációs cím mögött nem mindig áll valódi, tudományos tartalom. A laikus közönség számára pedig nehéz különbséget tenni a valódi és a hamis tartalom között.

Bár Ho Csien-kuj most átlátható és felelős kutatóként próbálja bemutatni magát, sokan emlékeznek még arra, hogy első kísérleteit titokban, engedély nélkül végezte, és csak utólag tájékoztatta a világot az eredményekről. Ráadásul nem is a tudományos tájékoztatás volt a célja, hanem valószínűleg az, hogy minél nagyobb visszhangot keltsen. Ez az előélet pedig nem segíti a mostani kezdeményezés hitelességét, különösen nem egy olyan érzékeny területen, mint az emberi embriók módosítása. Nem csoda hát, hogy a tudományos közösség bizalma megrendült, és nemcsak az ő személyével, de az egész génszerkesztési terület társadalmi elfogadottságával kapcsolatban is. Tudóstársai finoman szólva sem nézik jó szemmel a munkáját. Olyannyira, hogy márciusban több mint 200 kínai kutató közös nyilatkozatban ítélte el Ho Csien-kuj fellépését, melyet egy megtévesztő marketingkampánynak neveztek, és újabb vizsgálatot sürgettek az etikai normák megsértése miatt. Az etikai határokat nem lehet átlépni — írták.

A kérdés persze nyitott: vajon valóban tanult-e a múlt hibáiból Ho Csien-kuj? Mert lehet valaki zseniális tudós, ha közben úgy bánik az emberi élettel, mintha Petri-csésze volna. A génszerkesztés hatalmas lehetőségeket rejt magában, gyógyíthat szinte gyógyíthatatlan betegségeket, enyhítheti az emberi szenvedést. Ám ha valaki etikátlanul használja, az nemcsak a tudományba vetett bizalmat ássa alá, hanem a jövőt is veszélyezteti. És ha valamit megtanulhattunk az elmúlt évek technológiai botrányaiból, az az, hogy a mert meg tudjuk csinálni nem elég jó indok arra, hogy meg is tegyük.