Nagybecskereken a Sörnapok keretében tartották meg az V. Bánáti Szorgos Kezek elnevezésű népművészeti kiállítást, amelyen a résztvevők szebbnél szebb kézimunkákat, népviseleteket és ételkülönlegességeket mutattak be. Valamennyi között kitűntek az erzsébetlaki magyar, szlovák és bolgár kézimunkák, szobaberendezések és HANJIK Máriának a fekete vászonra színes selyemcérnával készített virág-, madár- és állatmotívumos képei. A zsűri első díját is ezek érdemelték ki. Az erzsébetlaki asszony először vett részt ezen a rangos tárlaton. Elmondása szerint 12 éve foglalkozik a kosovói hímzéssel fehér vászonra, de mostanában inkább fekete vászonra dolgozik színes cérnával, mert ez a szlovák technika a nagyanyái korából szinte már teljesen feledésbe merült. Úgy döntött, kísérletet tesz a felújítására.
-- Szeretem a virágokat, madarakat, állatokat, de különösen a tarka papagájokat. Néhány évvel ezelőtt Muzslyán részt vettem a MIRK-en, a képeim nagy tetszést arattak, még a nemzetközi katalógusba is bekerültem. Elsősorban háziasszony, feleség és anya vagyok, nappal a családomnak élek, de este, amikor mindenki lefekszik, kézimunkázom. A csend és a munka öröme megnyugtatja az idegeimet. Sokszor hajnali két-három óráig is dolgozom. Nem számoltam meg, hogy hány képet készítettem eddig ezzel a technikával, de talán ötvennél is többet. Majdnem mindegyiket elajándékoztam. Kiállításokra nem mehettem, mert a falunk az Isten háta mögött van, nincs támogatóm. Az asszonytársaimmal együtt így nem juthatunk el azokra a helyekre, ahova szeretnénk. A helyi közösség erre a kiállításra biztosított nekünk autóbuszt. Magam veszem a szükséges anyagot, a fekete vásznat és a színes cérnát, ami eléggé költséges. Időnként besegít egy kicsit a helyi közösség és a nők klubja, amely nemrégiben alakult meg. Szerencsére most már Nagybecskereken is be lehet szerezni mindezt.
* Foglalkozik-e más is ezzel a hímzéssel Erzsébetlakon, esetleg van-e az Ön családjában érdeklődő?
-- Erzsébetlakon én vagyok az egyetlen. Láttam már feketevásznas kézimunkát, de az nem selyemcérnával készült. A falunkban régen a szlovák női kendőket is fekete anyagból varrták és fekete selyemcérnával hímezték. Nekem is van egy ilyen, ami még a nagyanyámtól maradt. Van egy leányom és egy leányunokám. Azt mondják, nagyon szép az, amit csinálok, de rám hagyják, foglalkozzam csak magam vele. Én viszont úgy gondolom, minden nép számára szent a maga hagyománya, amit nemcsak szeretni, hanem ápolni is kell, valamint átadni az új nemzedéknek, hiszen csak a múlt ismeretében lehet megérteni a jelent és építeni a jövőt.  
Jártam már több faluban, ahol szlovákok élnek, láttam sok szép hímzést, de ezt még nem. Ez azt jelenti, hogy ez a módszer csak Erzsébetlakra jellemző, ahol ötven-hatvan évvel ezelőtt alkalmazták.