Ez a szabályozás szükséges volt, mivel az országokban használt jelölések eltérőek voltak, így sokan a nem megfelelő üzemanyagot töltötték a járművükbe, ami akár súlyosabb meghibásodást is okozhatott a motorban. 2018 októberétől van hatályban a rendelet, melyet fokozatosan kezdtek alkalmazni a kutak, így lassan hozzászokhattunk, de sokan nem is vették észre ezeket a kisbetűket, ami az önkiszolgáló tankolás egyik hátránya.

Szerbiában a legtöbb benzinkúton van egy személy, aki elvégzi a töltést helyettünk, ez a munka nem a mi feladatunk, így mindig a kért üzemanyagot kapjuk. Más országokban mi tankolunk, és vannak olyanok, akik nem is tudják, hogy az autójuk benzin- vagy dízelüzemelésű-e, így előfordultak tévedések. Az új jelöléseknél a benzint E betűvel jelölik, mellette pedig egy szám áll, mely a benzinben levő etanol százalékos arányát jelöli, és lehet 5, 10 vagy 85. A betű és a szám kombinációja egy kör formában látható. Az E5 jelzés a sima 95-ös, a prémium 95-ös, a 98-as és a 100-as benzinnél is ugyanaz. A régi 95-ös benzinben több lesz a bioetanol, más néven etil-alkohol, ami károsíthatja a régebbi autók üzemanyagrendszerét, motorját, és ez nem jó hír a tulajdonosoknak. Egyes vélemények szerint néhány hónap után megváltozik az üzemanyag kémiai szerkezete, ami nehezebb indítást vagy teljes indításképtelenséget okozhat. A másik probléma az, hogy az alkohol jobb oldószer, mint a benzin, ezért a benzinpumpa és a motor közötti vezetékben leoldja az évek alatt lerakódott szennyeződéseket, ami dugulást eredményez. Ennek következtében teljesen leáll a motor, és nem lehet újraindítani. A gumi-, műanyag és fémalkatrészek is másként viselkednek az alkohol maró hatására, vagyis károsodnak. Az etil-alkoholt nagy cukortartalmú növényekből nyerik, melynek elégése nem káros a környezetre.

A dízel jelzése a B betű, a mellette szereplő szám a biokomponens arányára vonatkozik, mely lehet 7 vagy 10. A harmadik jelölés, az XTL, paraffinos dízel üzemanyagot jelent, mely megújuló vagy fosszilis eredetű hulladékanyagból származik. A betű és a szám egy lekerekített sarkú négyzetben látható.

A különféle gázok is új jelölést kaptak, mint a H2, CNG, LPG és LNG, és egy rombusz alakban vannak feltüntetve. Az új üzemanyagok káros hatásai nem veszélyesek az újabb kiadású járművek alkatrészeire, de a 2000 előtt gyártottakra annál inkább. Minden országban találhatóak még ilyenek, melyek eleinte az ólommentes, most pedig az etil-alkohollal vegyített üzemanyagok által vannak veszélyeztetve. Ha a motor károsodása végzetes, akkor felmerül a kérdés, vajon honnan szereznek a tulajdonosok új alkatrészeket egy ’70-es, ’80-as kiadású Volkswagen Golfhoz vagy bogárhoz, melyből még szép számban láthatunk az utakon. Több mint valószínű, hogy ez senkit sem érdekel, valamivel fel kell gyorsítani a régi autók eltűnését, azaz megkönnyíteni az új modellek eladását.

A szóban forgó jelzések minden töltőállomáson jól láthatóak, mivel a kútoszlopon levők minimum 30 mm-esek, a töltőpisztolyon pedig legalább 13 mm-esek kell hogy legyenek. A tévedések elkerülése érdekében az EU kötelezi az autógyárakat arra, hogy a tanksapkán minden esetben feltüntessék a jelzést, így amikor kinyitjuk a fedelet, már látható lesz, hogy melyik fajta üzemanyagot tankoljuk a járműbe. A pisztolyok mérete is különböző, tehát a benziné nem fog illeszkedni a dízeltankba (és fordítva). Egy ideig még a régi jelzések is láthatóak lesznek a kutakon, de hamarosan eltűnnek, és csak az újak maradnak használatban. Addig is próbáljuk megszokni és megtanulni a kombinációkat.

Üzemanyag szén-dioxidból és vízből

Az emberi leleményesség határtalan, tartja a mondás, és valóban igaz, mert szinte naponta találkozunk elképesztő megoldásokkal, bármilyen területről legyen is szó. Már nagyon sok, a benzin és a dízel lecserélésére irányuló kísérletről hallottunk, mely üzemanyagok égésterméke nagymértékben károsítja a környezetet. Most talán sikerül valami, és tizenöt-húsz év múlva nagyüzemileg is gyárthatják a szinte ingyenes üzemanyagot. A végtermék előállításához megújuló forrásokból nyert áramot használnak, melynek segítségével a levegőből kivont szén-dioxid, valamint víz elektrolízisével hidrogént és szén-monoxidot kapnak. A következő folyamatban hosszú láncú szénhidrogéneket darabolnak fel úgy, hogy benzinnek, dízelnek vagy kerozinnak megfelelő tüzelőanyagot kapjanak. A próbagyártás során nem történt rendellenesség, a végtermék valóban használható volt mint üzemanyag. A gyártási mennyiség még csak töredéke a napi szükségletnek, de ha beválik — és miért ne válna be? —, akkor egy részleg napi 1500 liter üzemanyagot tud biztonságosan előállítani. Ezzel egy fontos lépést teszünk a közlekedésből származó károsanyag-kibocsátás mérséklése irányában.