Csoportunk számára a libázás, a kacsázás és a vadnyúlvadászat számít a legnagyobb élménynek. A szezon elején én még nemigen járok kacsára, ennek két oka is van: a kacsák ilyenkor még nem vedlettek be rendesen, és az ízük sem az igazi. A tokos kacsa tisztítása rémálom, ezért inkább november elején indulok vadkacsára, amikor már jól bekukoricáztak, egy kis zsírréteget is növesztettek, és a húsuk is zamatosabb. A zsíros kacsa igazi gasztronómiai különlegesség — kiváló sütéshez, töltéshez vagy bármilyen ínycsiklandó fogáshoz.

Újonc koromban minden kacsára lőttünk, ma már csak a tőkés récére célzok. A kisebb fajokat békén hagyom — hadd repkedjenek szabadon. Sokféle récefajjal találkoztam már, de számomra a tőkés réce a klasszikus. Egy sikeres vadászaton négy-öt kacsa is terítékre kerülhet, de ennél többre nincs is szükség, bőven elég ennyit konyhakészre tisztítani. Van, aki nyúzza a kacsát, én viszont úgy gondolom, a vadhúsnak meg kell adni a tiszteletet, hiszen ezt követeli tőlünk a vadászetika.

A vadászok szerint az őszi idény a természet és az ember ősi kapcsolatának ünnepe. Ilyenkor kezdődik az apróvadvadászat, a csípős, ködös reggelek pedig meghívót küldenek a vadászoknak: kalandra fel! A jól kiképzett vadászkutyák is porondra lépnek, megmutatják, mit tanultak. A vad felkutatása és az apportírozás a fő feladatuk, és ha jól teljesítenek, hamar kivívják a gazda elismerését.

Ezek a hagyományos vadászatok nem a húsról vagy a trófeáról szólnak, hanem a közösségi élményről. A teríték felállítása, a hagyományos rituálék mind-mind a vadászkultúra részei. A biztonságos fegyverkezelés, a láthatósági mellény viselése és az etikai szabályok betartása alap — ezek segítenek a balesetek megelőzésében is. A felelős vadász tudja, hogy az erdőn és a mezőn ő csak vendég, nem ura a természetnek.

A terepen való viselkedés mindig meghatározó: a lezser, komolytalan magatartás nem illik a vadászathoz, sőt, veszélyezteti annak biztonságát. A csoportvezető utasításait mindig követni kell — csak így lehet a vadászat sikeres és balesetmentes. A biztonság minden vadászaton első számú szabály: ha nem biztos a lövés, jobb, ha futni hagyjuk a vadat. A bajt mindig megelőzni kell, utólag már nincs orvosság. A vadászat nem játék, olyan, mint a gombaszedés, itt is csak egyszer lehet tévedni, és az végzetes lehet. A mi csoportunkban 1979 óta nem történt baleset, és bízom benne, hogy ez így is marad.

Az őszi vadászidény nemcsak szenvedély és szórakozás, hanem a vadgazdálkodás fontos időszaka is. Ilyenkor kell kordában tartani a túlszaporulatot, kiszűrni a beteg vagy gyenge egyedeket, ezzel is hozzájárulva az egészséges állományhoz. A vad jólétére mindig ügyelni kell, és ez hosszú távon a trófeák minőségében és a bevételek növekedésében is megmutatkozik. A bevételekből finanszírozzák a vadvédelmet, a takarmányt, valamint a vadkárok megtérítését. Sok helyen kukoricát, árpát, krumplit vetnek az erdei tisztásokra, hogy a vad ott találjon élelmet, ne a gazdák földjein.

Ősszel a vadászoknál ez a legmozgalmasabb időszak: előkerülnek a fegyverek, megtisztítjuk, ellenőrizzük őket, próbalövést is leadunk, hogy újra formába kerüljünk. Fontos, hogy időben beszerezzük a megfelelő lőszert, mert szezon közben előfordul, hogy a boltok kifogynak belőle. A teljes őszi idény októbertől február végéig tart, és ha tehetjük, mindig kint vagyunk a terepen.

Akár esik, akár fúj, a vadásznapon ott vagyunk. A nyúlvadászatra még akkor is elmegyünk, ha kisbalták potyognak az égből. Az őszi idénynek nincs párja, semmivel sem helyettesíthető. Ilyenkor gyakran megyünk vendégségbe más társaságokhoz, vagy mi fogadjuk őket. A vadászat után pedig nem maradhat el a bográcsos — legtöbbször őzpörkölt —, a beszélgetések és a barátkozás, mert ez is a hagyományőrző vadászat szerves része.