„Látjátok feleim, egyszerre meghalt
és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt.
Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló,
csak szív, a mi szívünkhöz közel álló.
De nincs már.
Akár a föld.
Jaj, összedőlt
a kincstár.”

Kosztolányi Dezső Halotti beszédének soraival vette kezdetét a dr. Szöllősy Vágó László életének és szellemiségét emléket állító búcsúztató október 31-én Szabadkán, a Városháza dísztermében. Dr. Szöllősy Vágó László október 26-án, életének 77. esztendejében türelemmel és méltósággal viselt, hosszú és súlyos betegeskedés után adta vissza lelkét a Teremtőnek.
A népművelő, pszichológus, pedagógus, nyugalmazott újságíró, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség volt főtitkára, a szabadkai Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület művészeti vezetője, a Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának elnöke méltán érdemelte ki a közösség szeretetét, pályatársai tiszteletét. Ez a közösség most fejet hajtott életműve előtt.

A szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központ tagságának nevében Kern Imre alelnök úgy emlékezett, hogy Szöllősy Vágó László távozásával a Népkör nagy családja egy olyan embert veszített el, aki élete nagy részét önzetlenül a magyar közösségnek, népművészetünk fejlesztésének és nem utolsósorban a Népkörnek szentelte.

Az újságírótól a Magyar Szó szerkesztőségének nevében Varjú Márta főszerkesztő búcsúzott.

A Magyar Nemzeti Tanács nevében dr. Zsoldos Ferenc emlékezett, aki a délvidéki magyarság szimbólumairól szólt.
„A szimbólumok kapcsán általában tárgyakra gondolunk, pedig nagyon fontos, hogy vannak személyi szimbólumaink is. Dr. Szöllősy Vágó László ilyen ember volt, ő már életében a délvidéki magyarság szimbólumává vált. Egész életét a délvidéki magyarságért tette fel, és nagyságát úgy tudjuk leginkább meghálálni, ha folytatjuk azt az utat, amelyiken ő járt.”

A magyar kormány nevében Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár asszony levelét Pirityiné Szabó Judit, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője tolmácsolta.
„Dr. Szöllősy Vágó László lelke és szelleme egy valódi kincstár volt a szó legnemesebb értelmében, de személyében egyidejűleg csodálhattuk a délvidéki magyar kultúra kincstárnokát is, aki hivatását hobbijaként szívvel-lélekkel űzte. Önként vállalt feladatait élete végéig töretlen hittel, lelkesedéssel és frissességgel végezte. A művelődési egyesületekben és művelődési házakért folytatott folyamatos építőmunkája során nem tett különbséget tömb- és szórványmagyar helyszínek között, mindig és mindenhol a remény és a cselekvő szeretet szempontjából közelítve meg a valóságot.”

A Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében Dudás Károly elnök búcsúzójában kollégáját idézte, aki példaképéről, Kodály Zoltánról így nyilatkozott: „Érzése szerint a huszadik század nem adott még akkora magyart, mint amilyen ő volt. Nem zászlót lobogtató, nem sírva vigadó, nem melldöngető, hanem cselekvő magyar, és erre volna szükségünk, minél több ilyen cselekvő magyarra, akkor talán a jövőnk is derűsebb lenne.” Dudás így folytatta: „Péntek délután egy ilyen cselekvő magyart veszített el a délvidéki és egyetemes magyarság. Nagyon fog hiányozni”.

A Durindó és a Gyöngyösbokréta fesztiváltanácsának nevében mgr. Hajnal Jenő, a VMMI igazgatója osztotta meg búcsúztató szavait az egybegyűltekkel, és rámutatott: „Szöllősy Vágó László hiánya azért is nagyon fájdalmas, mert egyike volt azoknak a keveseknek, akik e táj szülöttjeként felelősséget éreztek őseink örökségének továbbéltetéséért. Ezt a felelősséget éreztük minden tettében, és ez a felelősségtudat kivívta tiszteletünket és elismerésünket”.

Végezetül Sutus Áron, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség ügyvezetője idézte a néptanítót: „Vállaltam népem sorsát, hitét, álmait. Hitet és erőt adtam a cselekvésben, legalábbis megpróbáltam.” Hozzáfűzte: utolsó erejével és perceiben is tanított, és útmutatót adott számunkra. Végezetül így fogalmazott:
„Drága Laci bácsi! Reméljük, megtanultuk Öntől azt, amire oktatni igyekezett minket. S mi ígérjük, tesszük, amit tennünk kell!”

Dr. Szöllősy Vágó Lászlót a Bajai úti temetőben helyezték örök nyugalomra. Koporsójánál Miklenovics Aranka, a Lányi Ernő Iparos Művelődési Egyesület, dr. Bogner István pedig a Szent György Lovagrend nevében búcsúzott tőle.