Az öt önálló és mintegy harminc csoportos kiállítást maga mögött tudó képzőművész érdemelte ki az idén a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencia Kristálygömb Díját.

* Az Újvidéki Művészeti Akadémia képgrafika szakán diplomáztál tavaly. Mennyiben segítette az egyetem a fejlődésedet?

— Teljesen felmérni és párhuzamot húzni valóságok között — „mi lett volna, ha nem kerülök be?” — sajnos nem tudok. Egyetem ide vagy oda, mindenféleképp folytattam volna a művészeti törekvésemet, viszont így alakult. Újvidék + 6 év. Intellektuálisan ezzel még nem biztosítottam ki magam, személy szerint nem értékelem nagyra az egyetem kvalitását, szigorúságát, mivel bármilyen tempóban és minőségben el lehet jutni a diplomáig. A munkásság és a tehetség továbbfejlesztése mindenféleképp a hallgatón múlik, az egyetem technológiai intrikákban tud segíteni, emellett pedig képzőművészeti közeget teremt.

* Fél évet Pécsett tartózkodtál az Erasmus cserediákjaként. Milyenek a tapasztalataid, nagyon eltérő az ottani oktatási rendszer?

— Európa volt kultúrfővárosaként Pécsett jobban felszerelt az egyetem. Az újvidéki 4 + 1 év mesterfokozat helyett osztatlan a képzés, tehát ötéves állandó oktatás folyik, mely magában foglalja a mesterképzést is. A minőséget illetően szakonként eltérő, a szobrászat kimagasló, a festészet kevésbé, a képgrafika szak pedig, melyet Újvidéken tanultam, csak választott tantárgyként létezik.

* Festmény, kerámia, rajz, digitális kép, performance, installáció, Rokon Ilonka. Ez mind-mind hozzád kapcsolható. Melyik az igazi önkifejezési formád, mit készítesz a legszívesebben?

— Önismereti tapasztalataim azt bizonyítják, hogy óriáscsecsemőként tekintek a világunkra. Kíváncsiság késztet arra, hogy négykézláb mászkáljak a világban, és minden fellelhető érdekes dolgot a számba vegyek, megtapasztaljak. Ennek a hátránya talán az lehet, hogy egyelőre nem álltam meg egy „íznél”. Tehát a művészetem eddig nem köthető konkrétan „karikatúrákhoz, biciklikhez, pipacsokhoz, tanyákhoz, portrékhoz stb.”, talán csupán a giccsel kapcsolatban lehetne a Rokon Ilonkát felhozni, de az a projektum lassan lezáródik.

* Miért záródik le lassan a Rokon Ilonka projektum?

— Több faktor játszik itt közre. A giccset teljesen kipolemizáltam, utánaolvastam, átrágtam, kiismertem. Azt nem állítom, hogy kimeríthetetlen, de lehet, hogy kimerült ebben az alkotóerőm, és másra fókuszál. A többi közt a mestermunkámra koncentrálok, mely egészen másról szól. Transzhumanizmusról olvasok, dolgozom, azaz szeretnék, mert a feketicsi és a kishegyesi általános iskolában tanítok, ami elveszi az időm nagyobb részét, ezért parciálisan megtervezett napjaim vannak, hogy jobban beosszam az időm, és tudjak olvasni meg talán alkotni is...

* Szeretsz-e tematikához kötve alkotni, vagy jobb, ha nem kötik meg a kezed? 

— A tematikát preferálom. Bármilyen elemet, fizikai jelenséget, absztrakt fogalmat, tárgyat adnak meg témául, én szívesen átrágom, elmerengek rajta, hiszen a szabadság azon belül is létezik. Végtelen módon meg lehet közelíteni a dolgokat, és új megvilágításból, szemszögből figyelhetőek meg, polemizálhatóak. Ez a személyes felfedezés az alkotóé, majd eldönti, hogy megosztja-e a közönséggel, vagy sem.

* Mi az, ami motivál alkotás közben? Vass Szabolcs szeretne-e üzenni valamit a munkáival az embereknek?

— Akár hormonálisan is tekinthetünk rá, mivel az alkotás, teremtés boldogságot nyújt, és egy művésznek ez a folyamat létértelmi jelenséggel bír, én pedig ezt választottam szakmámnak. Ami motiválhat és alkotásra bírhat, az a logikátlanság, egy-egy poén, a kíváncsiság, a lapzárta és a határidők, valamint az elismerések. 

* Milyen céllal alapítottad meg 2016-ban a Dombos Visual művésztelepet?

— Nem emlékszem pontosan. Nem forrongott bennem ez a gondolat, de a Híd Kör Art és Aaron Blumm tárta fel ezt a lehetőséget, melyet én opportunistaként kiaknáztam. Minden művésztelep ismeretségi körön alapszik, ezért javarészt a társaságom és ennek kapcsolati hálója adja a résztvevőket, viszont bármilyen változásra nyitott vagyok.

* Több művésztelep is lehetőséget ad arra, hogy az alkotók tanuljanak egymástól, tapasztalatokat cseréljenek, elmerüljenek az alkotásban. Miért látogatod a művésztelepeket, mit adnak neked?

— Egy művésztelep az alkotó számára szakmai pszichoterápia. Egy kommuna, ahol fejlődhetsz, felszínre hozhatod a legmélyebb szakrális mivoltod, kifejezésed, különböző technológiai megközelítéseket láthatsz, stb. Ennek az a bizonyítéka, hogy a képzőművészek ingyen vesznek részt az egy- vagy többhetes terepi munkában.

* Tudom rólad, hogy határozott jellem vagy. Visszaigazolás neked a díj az eddigi munkásságodért? Számít egyáltalán az emberek véleménye, szoktad fürkészni az arckifejezéseket a kiállításokon?

— Minden elismerés kedves nekem, minden díjat szívesen fogadok. A kiállítások arcai alkotókból és szakmai közönségből állnak. Az emberek általában azért jönnek, hogy megtiszteljék a kiállítót, vagy hogy művészetkedvelők találkozzanak, illetve barátságok és kapcsolatok fonódjanak. A reakció, a visszajelzés minden művészt érdekel, tehát a válaszom igen.

* Kishegyesen és Bácsfeketehegyen tanítasz. Mit szeretnél rajztanárként átadni a gyerekeknek?

— A fő cél az esztétikai fogékonyság megalapozása, mely magában foglalja az érzelmi, értelmi, akarati tulajdonságok fejlesztését, és azt, hogy a diákokban felébresszem a képzőművészeti alkotások iránti érdeklődést, elérjem, hogy megértsék és értékelni tudják őket, és persze az is fontos cél, hogy az alkotói tevékenységre ösztönözzek.

* Véleményed szerint kinek érdemes művészettel foglalkoznia?

— Kinek? Mindenkinek.