* Mikor és milyen céllal kezdtetek el jógázni/futni? Milyen pozitív hatással van rátok a testmozgás?

Hédi: — Kilenc évvel ezelőtt született meg bennem a döntés, hogy szeretnék valami újat kipróbálni, amivel kimozdulhatnék a komfortzónámból. Kerestem az összhangot az életemben, és a jógához nyúltam. Sikerült egy olyan videófelvételt találnom, amely jólesett a testemnek és a lelkemnek is, és rögtön beleszerettem a jógába. Egyre jobban érdekelt, ezért sokat olvastam róla, tanulmányoztam ezt a mozgásformát, és még a várandósságaim alatt is végig jógáztam. Időközben elvégeztem a jógaoktatói képzést, de nem azzal a céllal, hogy másokat tanítsak, hanem hogy nagyobb tudásra tegyek szert. Távol állt tőlem, hogy oktató legyek, de annyira megszerettem a jógázást, hogy úgy éreztem, ezt meg szeretném osztani másokkal. A jógának köszönhetően megtanultam helyesen lélegezni, ezáltal pedig sikerült megtalálnom azt a nyugalmat, amelyben tisztán tudok gondolkodni. Ez a pozitív hatás a döntéshozatalaimban mutatkozott meg leginkább, magabiztosabb lettem abban, hogy mit szeretnék csinálni, és merre szeretnék menni. Az is fontos számomra, hogy nemcsak egyénileg fejlődtem a jóga által, hanem több közösséget is összehozott, melyekkel egymást segítjük és építjük. Sokat beszélgetünk egymással, és tudjuk, mi zajlik a másikban. Heti négy órát tartok három csoportnak, a topolyai csoporttal hetente kétszer, a bajsaival és a zentagunarasival pedig hetente egyszer találkozunk. Az otthoni jógázásra sajnos már nem jut idő. Túlnyomórészt nők vannak a csoportjaimban, a korosztályt illetően pedig a harminc és ötven év közöttiek jógáznak nálam. Ragaszkodom ahhoz, hogy a klasszikus jógát gyakoroljuk, félhomályban, nem zenével, hanem csendben végezzük a gyakorlatokat. A jógázás az életem minden területére hatással van, fizikailag és mentálisan is érzem, hogy hiányzik, hogy szükségem van erre a mozgásra és jelenlétre. Huba diagnózisa miatt együtt kezdtünk el vegetáriánusan étkezni, és én így is maradtam, mert sokkal jobban érzem magam. Másként látom magam, amióta jógázom, és úgy gondolom, itt kezdődik minden, hogy hogyan tekintünk magunkra, erre lehet minden mást építeni. A jógaórák vezetésével egy kicsit már túlnőtt rajtam ez a dolog, ez már nemcsak rólam, hanem egy közösségről is szól. Szeretném ezt a szintet megőrizni, illetve visszahozni az életembe az otthoni jógázást is.

Tölgyesi Huba és Hédi

Huba: — Körülbelül hét évvel ezelőtt, az első gyermekünk megszületése előtt egy stresszes időszakomban több tünet figyelmeztetett arra, hogy valami nincs rendben, és sclerosis multiplexet diagnosztizáltak nálam. Jöttek a kivizsgálások, kaptam egy terápiát, mely nem volt rám jó hatással, ezért elkezdtem utánanézni az alternatív gyógymódoknak. Ezen az állapoton is segít, ha nagyobb hangsúlyt helyezünk a testmozgásra és a táplálkozásra, hiszen sok betegségünk eredhet abból, hogy mit viszünk be a szervezetünkbe. Akkor kezdtünk el együtt vegetáriánusan étkezni, és akkor kezdtem el teljesen amatőr módon futni, és azóta egyáltalán nincsenek tüneteim. Azóta visszatértem a húsfogyasztáshoz, viszont már nem eszem édességet és tejterméket, mivel az utóbbi nem jó azoknak, akik autoimmun betegségekkel élnek. Sokáig heti több alkalommal futottam annyit, amennyi jólesett, majd jött egy féléves szünet, és három évvel ezelőtt ismét visszatértem a futáshoz. Ekkor már egy kicsit intenzívebben kezdtem el foglalkozni vele, és immár második éve edzővel csinálom a téli felkészülést. Megvan a heti edzésterv, tudatosan készülünk a tavaszi szezonra, és motivál, hogy az eredményekről be is kell számolnom. Szeretek kint futni a hidegben, a legideálisabb számomra a –3 és 5 fok közötti hőmérséklet, a nagy melegben való futást viszont kevésbé szeretem. Mostanában a munka, a család és az egyetemi tanulmányaim miatt hajnali 5-kor van alkalmam futni, és természetesen nekem is nagyon nehéz elindulni, kikelni a meleg ágyból, és nekivágni a hidegnek, a vaksötétnek, de a bemelegítés és tíz lépés megtétele után már jólesik a mozgás. Sokan félnek a téli futás kapcsán a megfázástól, de szerintem ilyenkor csak arra kell figyelni, hogy az edzés után ne maradjunk kint, hogy ne hűljön ránk a ruha, hanem siessünk be a házba, és öltözzünk át. Én csak a fülemet és a nyaki részt, a torkomat védem különösebben, illetve odafigyelek a légzésre. Heti négy-öt edzésem van, és ebből egy edzőtermi, hogy erőnléti gyakorlatokkal erősítsem a láb- és a hátizmokat. Hétről hétre, hónapról hónapra érzem magamon a fejlődést, a rövidebb távoknál a legjobb egyéni időmet próbálom megdönteni, de vonzanak a hosszabb távok is, így az idén sikerült már kétszer lefutni a maratont is, vagyis a 42 kilométert. Ha alaposan felkészül az ember, akkor a hosszabb távú futás nagy élmény tud lenni. Szeretnék a jövőben belekóstolni a terepi és a hegyi futásba is, mely nemcsak azért vonz, mert síksági gyerekként kihívás, hanem a táj és a környezet miatt is. Érdekes visszagondolni, hogy a betegségemből indult el a futás, és a felgyorsult életritmusunkban egyfajta túlélési eszköz lett, mert kiszellőztet, feltölt, kikapcsol. Tévhit, hogy a sclerosis multiplexszel élőknek nem szabad sportolniuk, éppen ellenkezőleg: erősíteni, fejleszteni kell az izmainkat, ez csak segíthet. Most már szándékosan osztom meg az eredményeimet a közösségi médiában, mert ezáltal többen kedvet kaptak a futáshoz, rám írtak, hogyan is kezdjék el ezt a testmozgást. Nagyon örülök, hogy egyre többen futnak, a versenyeken ez egy közösségi élmény, ahol mindenki egymást segíti. Nem egymás ellen futunk, hanem saját magunk miatt. Számomra az a siker, ha tudok fejlődni. Sokan félnek a futástól, merthogy csak lassú tempóra képesek, de mindig azt mondom, sose hasonlítsuk magunkat a gyakorlott futókhoz, csak vegyük fel a cipőt, és menjünk, majd idővel jobbak és gyorsabbak leszünk. A topolyai TSC Atlétikai Klubon belül van egy társaság, melyben tapasztaltabb rekreatív futók vannak, folyamatosan motiváljuk egymást, versenyekre járunk, és szép eredményeket is sikerült elérni.

* A gyerekek hogyan viszonyulnak a szenvedélyetekhez?

Hédi: — A lányunk, Luca már szokott jógázni velem, nagyon ügyes benne. Az a jó, hogy ezek a mozgásformák még a megszületésük előtt beléptek az életünkbe, és ők valójában ebbe születtek bele. Számukra ez a természetes, hogy apa fut, anya jógázik. Persze néha szívfájdalom, ha anya elmegy jógázni, de megértik.

Huba: — Sokszor van nálunk az a szituáció, hogy apa hazaér a futásból, anya pedig indul jógára, ezt ki kell logisztikázni. Most még inkább él a köztudatban az a tézis, hogy amit a gyerekek a szüleiktől látnak, az számukra az elsődleges minta, és azt fogják utánozni. Tény, hogy egy rohanó világban élünk, de ennek ellenére azt gondolom, hogy arra van időnk, amire szánunk. A fél óra telefonozás vagy tévénézés helyett lehet akár egy edzést is megcsinálni, egyszerűen csak el kell dönteni, mi a prioritás. Amikor elkezd az ember sportolni, akkor az 99%-ban az önfegyelemről szól, és ez sokaknak nagy kihívás, de érdemes legyőzni a kedvetlenségünket, a lustaságot, mert ha ezt megugorjuk, akkor elkezdünk fejlődni, és ez rengeteget ad. Sajnos azt látom, hogy a mai világban már az lesz a luxus, ha fittek vagyunk, rengeteg a túlsúlyos ember, aki a gyorskajákat preferálja. Én folyamatosan arra gondolok, hogy szeretnék majd a gyerekeimmel együtt sportolni, bulizni, fitten és egészségesen ott lenni nekik.