Nyúl — Európa-szerte évek óta fogyóban van az állománya, s ez a Kárpát-medencére, azon belül Vajdaság egész területére is igaz. A Bánságban, ahol évekkel ezelőtt még vígan lehetett nyulakra puskázni, és szép nagy terítékeket összehozni, most szintén erősen megfogyatkozott az állomány. A baj pedig nem jár egyedül. A nyúlpestis (myxomatózis) egy igen agresszív, mutáns változata ütötte fel a fejét, és nagyon gyorsan terjed. (Magyarországon van, ahol már az állomány több mint fele megfertőződött). A hazai egyesületek és vadásztársaságok a megfogyatkozó állományra más-más módokon reagáltak. Van, ahol évek óta teljesen tilos a nyúl kilövése, máshol mindössze néhány vadászatra redukálták, és van, ahol kombinált vadászatot engedélyeznek, amikor is a kis csoportok nem tudnak nagy köröket leírni, így a teríték is szerényebb. A helyzet sajnos nem lesz rózsásabb, főleg, ha az idei nyár, az előzőekhez hasonlóan, ismét nagy aszállyal fog járni. Itatók, lédús takarmány kihelyezésével, pillangósok kialakításával, nyári utak augusztus végi kaszálásával segíthetjük az állomány stabilizálódását, de annak növekedéséhez ennél jóval több kell…

Fácán — Az elmúlt évek legkedveltebb és legtömegesebb apróvadja, mely ma már sajnos erősen megkopott fényben tündöklik. Sok helyen igaz a mondás, hogy annyi fácán van a területen, amennyit bevisznek, vagyis a vadfácán néhol már teljesen eltűnt. A társaságok vásárolt madarakkal próbálják orvosolni a borotvaélen táncoló helyzetet. Ezen belül a legdrasztikusabb példa, amikor ládából vadásznak, vagyis közvetlenül a vadászat előtt engedik ki a madarakat egy fedett terepen, s utána mindet lepuskázzák. Ez vadászetikai szempontból erősen kritizálható, s nemegyszer veszélyes is, mert a nagyszámú vadász az alacsonyan húzó madarakra is rápuskáz, és a sörétek ilyenkor bizony a vadásztárshoz veszélyesen közel süvítenek el. Jobbik esetben a társaságok hat-nyolc-tizenkét hetes madarakat szereznek be. Ezeket nevelik fel, majd a vadászévad kezdete előtt kiengedik a terepre. Itt a fácánok visszavadászata kisebb arányú, de ha a madarakat jól tartották, a nevelővolierek szabad röptet engedtek nekik, akkor a vadászat jóval élvezetesebb és etikusabb.

Galambok — Itt a balkáni, régies nevén a török, illetve az egyre jobban terjeszkedő, nagy testű örvös galambra kell gondolni. Vadászata ébersége és gyors röpte miatt élvezetes. Sajnos sokan nem tudnak mit kezdeni a lelőtt madarakkal, így hátrahagyják őket, ami egyrészt etikátlan, másrészt meg bűn, hiszen mindkettő húsa ízletes. Nagyon jó leveseket lehet belőlük főzni, sőt, lisztes-tojásos panírban is kisüthetők. Higgyék el, megér egy próbát! Amíg az örvös galamb folyamatosan terjeszkedik, addig a balkáni gerlék száma apadóban van.

Balkánigerle-teríték

Vadkacsa — Nálunk a tőkés, a csörgő, a fütyülő, a böjti és a barátréce vadászható. Gyors röptű, magasan húzó madarak, melyek vadászata dinamikus, jó reflexet követel. Nyelik a patronokat, de hát ez az igazi vadászat. Vajdaság terepadottságai és vízszegénysége miatt sajnos nem mindenki tud rájuk vadászni. A nagyobb folyóink mellett, a tavak, csatornák, patakok partján érdemes próbálkozni. Becserkészni vagy lesből vadászni rájuk izgalmas tevékenység. Számuk az elmúlt években az aszály és az alacsony vízállások miatt csökkenőben van.

Vadlibák — Esetünkben a nagy lilikre és a vetési lúdra kell gondolni, hiszen ezek vadászata engedélyezett. Az elmúlt évszázadban erősen visszaszorultak az élőhelyük beszűkülése miatt, így ma sok vadász csak álmodni tud róluk, esetleg gyönyörködni abban, ahogy elhúznak a magasban. A talpon maradt kukoricatarló, a hó, a nagyobb tocsogók és az alacsonyan elterülő köd azonban segíthet vadászatában. Számuk az elmúlt években viszonylag stabil volt, sőt, enyhe emelkedést mutat. Megjegyzem, sokan szeretnek (szeretnének) rájuk vadászni, de szívós húsukkal nem tudnak mit kezdeni. Pedig vannak receptek, melyek megoldják e gondot, de erről majd egy másik alkalommal.

Őz — A tél a suták és a gidák szelektív kilövésének időszaka. Az Alföldön talán a legnehezebb a vadászatuk. Ennek több oka is van. Először is mivel a terület nagy része nem fedett, a vadászok kénytelenek 200-300 méter közt lőni, ami, valljuk be, a többségnek nem erőssége. Ennek oka nem a fegyverben keresendő, hanem sokan sajnos sajnálják a lőszert a gyakorlásra. Pedig ez nélkülözhetetlen. Ehhez társul, hogy jó néhányan nem ismerik az őzet. Mindig a nagyot, az elsőt akarják lőni. Pedig nemegyszer ez a vezérsuta, a legéletképesebb egyede a rudlinak. Ez igaz a mellette levő gidára/gidákra is. Jó távcső és szemlélődés! Ilyenkor a magányos sutát keressük, mely valószínűleg meddő. A borzas, kisebb, véznább suta és gida kilövése prioritást kell hogy élvezzen. Néhány kiló hússal kevesebb jut, de hosszú távon az állomány meghálálja, mert a gyengék kiemelése után maradnak az életerősek. Az idén a hó és a hideg is közbeszólt. A Szerbiai Vadászszövetség ezért le is állította az őzvadászatot, hiszen a nagy rudlikba tömörült, élelem után kutató állatok ki voltak szolgáltatva. Akik kíméletesen bántak az állománnyal, és közben folyamatosan etettek, azoknak a területén meglesz ennek a pozitív hozadéka.

Gímszarvas — Az egész Kárpát-medence királyi vadja, melyre nálunk létszáma és elterjedése miatt nagyon kevesen és keveset puskázhatnak. Szabad területeken alig található, vagy csak kis számban. Az állomány dandárja a Duna melléken keresendő, az állami területeken, ahol nemegyszer kerítéssel védik. Akinek szerencséje volt, és pénztárcája is megengedte, hogy az idényben vadásszon ezekre az állatokra, annak biztosan különleges élményben lehetett része.

Barátom sokadik bikája

Vaddisznó — Egy igazi opportunista vad, mely a délszláv háború óta gyors terjeszkedésbe fogott. A nagy őszi betakarításokkal párhuzamosan indul a vándorlása, főleg a Duna és Tisza között, a Temes vidékén, nádasokban… Az utóbbi években egyre sűrűben lehet hallani, hogy itt-ott nomád kondákra akadtak, és sikerült kiemelni néhány egyedet belőlük. Ne feledjük azonban, hogy legálisan csak akkor lőhető, ha az elejtése benne van az éves vadászati tervben. Ha egy területen megfészkel, akkor vadászatát természetesen utólag is lehet kérni. Terjeszkedését a megjelenő afrikai sertéspestis (ASP) valószínűleg évekre megakasztja, bár az elszigetelt kondáknak nagyobb esélyük van arra, hogy elkerüljék a betegséget.

Erdei szalonka — Végezetül erről a számomra kedves, de vidékünkön a vadászok körében kevésbé ismert madárról is szeretnék szólni. Magyar vadász szemében a Kárpát-medence vadjai közt ő a királynő. Emiatt nagyvadként tisztelik, és az aggatékra nem a nyakánál fogva akasztják fel, mint egy másik madarat, hanem a lábánál fogva. Vadászatáról azt kell tudni, hogy csak akkor legális, ha benne van a vadászati tervben. Röpte csalós, mivel jóval gyorsabban mozog, mint azt látni véljük, és hirtelen kitérőkre is képes. Húsa különös, ám ehető — mind sütve, mind főzve. Trófeája a könyöknél található úgynevezett ecsettoll.

A királynő (a szerző archívumából)