Vadgesztenyék ölelésében a református templom

Főutcát szegélyező robusztus fasor fogadja a messzi távolból érkezőket, illetve hazalátogatókat. Egykoron többen voltak, de az Idő, a szükség, sőt a múlt század kilencvenes éveiben a telhetetlenség urainak fejszései is rendet vágtak közöttük. Emberi sorsot szánt nekik is a Teremtő, kinek dicsőítésére a makói, gyomai, szentesi és hódmezővásárhelyi telepesek leszármazottai 1838-ban emeltek hajlékot Torontálvásárhelyen. A dél-bánsági magyarság Debelyacsának, illetve népiesebben Debellácsnak is nevezett szigetén, amelyet - kétszáztizenhat évi fennállása alatt - szinte sohasem kerültek el a korok aktuális népvándorlásai, gazdasági és politikai eseményei, de azok hátulütői sem. Sokszínű és gazdag múltjukra is csöppnyit visszatekintve a benne élők mégis inkább a falu jelenéről és annak jövőképéről vallottak.
A ''térképkészítés”-hez mindenekelőtt Mérges Sándor urat szólítottuk meg. A torontálvásárhelyi helyi közösség, illetve a VMSZ alelnökét, valamint az MNT Magyar Összefogás elnevezésű jelölőlistájának egyedüli dél-bánsági részesét, akinek célkitűzései között nemcsak a falu, de maga a dél-bánsági régió szórványmagyarságának anyanyelvi és kulturális felkarolása is szerepel. Felvázolta, hogy az elmúlt húsz esztendőben a falu ipara és gazdasága szinte teljesen tönkrement, munkahelyek híján pedig egyre több egyetemi végzettségű fiatal dönt úgy, hogy másfelé keresi önmaga s leendő/meglévő családja számára a boldogulást. Aki marad, az sajnos nemritkán a közvetett, de az önkéntes nyelvi és kulturális asszimilálódást is vállalja - szerb tagozatra íratva gyermekeiket, azok majdani könnyebb érvényesülését hozva fel (ön)igazolásképpen. Ez ellen pedig erélyesen fel kell lépni, hangsúlyozta. Ha nem sikerül is teljesen leállítani, közös erőfeszítéssel lassítani azért mindenképpen lehet ezt a folyamatot! Szó esett továbbá a helyi civil szervezetek Mérges Sándor úr által kezdeményezett ''közös fedél alá hozás”-ának módozatairól is. Ez a projektum viszont - anyagiak híján - immár harmadik esztendeje nem jutott túl a holtponton. A református templom tetőszerkezetére vonatkozó, ugyancsak a tartományi nagyberuházási pénzalapból tervezett, de ténylegesen (szerencsére?!) mindmáig meg nem kezdett javítómunkálatokhoz hasonlatosan.
Minden pénztelenség ellenére a Tartományi Nagyberuházási Alap támogatásával tavalyelőtt újjáépített József Attila Művelődési Otthonban mégiscsak ''csörgedez” az élet. Hosszabb szünet után az amatőr színtársulat az idén háromfelvonásos darabot készít, az irodalmi csoport március 15-én megemlékező, ún. jégtörő ünnepséget tartott, a küszöbönálló Dél-bánsági Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjére készülve pedig a Kultúrház Hagyományápoló Csoportjának kórusa éppen ottjártunkkor próbázott. Az emeleti kistermet a másfél hónappal ezelőtt létesült magyar tánccsoport is használja. Oktatójuk, ifj. Kovács József, aki a civil munkakötelezettségei ellenére heti két alkalommal tart próbát, a haladókra és újoncokra tagolt leánycsoportnak.
- Átlagban tizennyolc fős, tíz-tizenkét éves korosztályú gyerekekkel dolgozom. Közöttük szép számban abból a néhai csapatból is vannak ''visszatérők”, akikkel legutóbb Đorđe Nađ helybéli folklórművész foglalkozott. Lukács Imre koreográfiájában a leánykák elsőként dunántúli karikázót gyakorolnak. Ha megmarad a kezdeti lendület, ősztől a tájegységben is léphetünk egyet. Addig persze szeretnénk bemutatkozni néhány helyi rendezvényen is, a fehértemplomi szemlén, majd a Kőketáncon. S ha majd egyszer ismét egy jobb világot érünk meg, talán egy újabb helyi citerazenekar létrehozása is szóba jöhet.
- Bár vannak falufejlesztési terveink, üres kasszából csak a leglényegesebb karbantartó munkálatokra, pl. a közvilágítás biztosítására futotta az elmúlt időszakban. Ezenkívül az idén is szerveztünk egy sikeres általános önkéntes munkát a falu gazdáival, és több mint hatvan traktorista részvételével rendbe hoztuk a szántóföldjeink mellett húzódó földutakat - nyilatkozta a helyi közösség elnökeként ifj. Balogi András úr, aki egyébként a helyi Moša Pijade Elemi Iskola igazgatója is. Kedvcsinálóként elmondta, hogy május harmadik vasárnapján kerül sor a Gulašijada elnevezésű marhapörköltfőző versenyre, melynek egyik ''bejáródott” kísérőrendezvényeként az idén is lesz karneváli felvonulás az iskola szervezésében.
- A helyi Október 4. Közművesítési Szolgáltatási Vállalat révén falunk a Vojvodinašume vállalattól kb. ezer facsemetét kapott nemrégiben. Embereink ezeket ültették el a Spartacus Sportközpont melletti, megújuló vaddepónia-gyanús ''gödör” peremén, valamint a helyi DeWheels motorosklub aktivistái az Antalfalva felé vezető új út mentén. Aprócska léptékben ugyan, de igyekszünk a piac környékén is rendet rakni, továbbá a park játszóterének berendezését is bővítettük. Önkéntes alapon a szökőkutat meg a körülötte ültetett árvácskákat Széchenyi Jolán nyugalmazott rajztanárnő vette pártfogásba. Köszönet neki érte. Sajnos, az iskolai sportcsarnok építése - a felsőbb körök minden ígérgetése ellenére - továbbra sem halad tovább.
A sor végére hagyott tanügyes összegezésünk egy biztató hírrel zárult. Az anyakönyvi hivatal segítségével feldolgozott adatok alapján ugyanis van rá az esély, hogy az elkövetkező öt iskolaévben Torontálvásárhelyen megmaradjon a generációnkénti 18-23 fős magyar diáklétszám! Mert gyerek azért még mindig van a mintegy hat és félezer lelket számláló bánsági faluban.
- Húsz év után elmondhatjuk végre, hogy a nagy munkálatokon túlvagyunk - mondta id. Szilágyi Géza, a római katolikus egyházközség elnöke, aki szinte második otthonaként tekint a Nagyboldogasszony tiszteletére felszentelt templomra. Rendezett udvar, hittanterem, új harangtornyú templom építésének szolgálatára ''alkalmazta” őt is, akárcsak családját hosszú éveken keresztül közbenjáróként a Gondviselés. Egy csaknem öt és félszáz fős katolikus közösség élén, amelyben az idén elsőáldozás és bérmálkozás is lesz. Addig meg talán a harangokat is sikerül ún. gombnyomásúra átépíttetni, csak érkezzen meg hozzá a püspöki jóváhagyás!
- Ne hagyjuk, hogy a jövő képe szomorú, színtelen és mogorva legyen. Ezt a képet mi festjük, mert Isten a mi kezünkbe adta az ecsetet - mondja Gyenge Károly tiszteletes úr, aki a 2007 nyarán/őszén jegyzett ''papcseré”-t követően lett a Torontálvásárhelyi Református Keresztyén Egyházközség lelkipásztora. Feleségével, Gyenge Szlifka Tilda tiszteletes asszonnyal a szó szoros értelmében kapitális változásokat eszközölt a korábban is dinamikusan lüktető egyházközségbe.
- Egyházközségünk híveinek és településünk lakosainak helyzetét magyar reformátusként szemlélem és élem meg. Gyülekezeti életünkbe a vasár- és ünnepnapokon tartott istentiszteletek mellett a reggeli áhítatok, a bibliaórák, a több csoportban tartott ifjúsági órák, de a csigatészta készítése, a munkaakciók, a gyermeknapok is beletartoznak. Azzal az öntudatébresztő alapüzenettel: ha szórványban él is, a közösség mindig erősebb, mint az egyén!
Az ökumenizmus szellemében szervezett teadélutánok, bálok és egyéb találkozók ugyancsak részei az egyházközségben zajló eseményeknek, közben pedig parókia épül(t), udvar, templomkert szépül(t)... Hamarosan a gyülekezeti terem is felújul, s vele együtt annak színpada is, melyre diákszínjátszókat, népdalban, népi táncban és játékban ''elvegyülő” gyermekcsoportokat is rá szabad képzelnünk.
- Testi és lelki építkezésre egyaránt szükségünk van. Terveink a fiatalabb korosztály felé irányulnak, hisz településünk jövője attól is függ, hogy valójában mennyit is tudunk átadni értékeinkből a gyermekeinknek.