A kedvenc szerelmes verseiket olvasó iskolások

A néphagyomány szerint Valentin római pap volt, aki az őskeresztények pártfogolása miatt lett halálra ítélve és kivégezve II. Claudius császár uralkodásának idején, 269. február 14-én. Börtönében sínylődve is bátorító, buzdító, mindvégig nyugtató üzeneteket küldött a barátainak, amiket ,,a Te Valentinod' szavakkal zárt. Egy másik legendát követve barátság és gyengéd szerelem is kipattant az ítéletre váró fiatal pap és a börtönőr szépséges leánya között. Így a híres sorok már egy kedveshez íródott búcsúlevél zárószavaiként is értelmezhetőek. Ezen a napon, állítják egyesek, hajdani szerelmeinkre is nyíltabban szabad emlékezni, és akkor sem illik megsértődni, ha a levélkihordó a postaládánkba névtelen, illatos levélkét is beletesz a villanyszámla mellé -körítésképpen. Nem élc ez, se nem pajkos tréfa, csak úgy látszik, eszébe jutottunk valakinek, aki száguldó mindennapjainak egy pillanat-töredékével tüntetett ki bennünket. Szív küldi szívnek szívesen...
- Minden ünnep attól válik szebbé és ünneppé egyáltalán, ha az emberek érzik és hiszik, az a pillanat csakis nekik és értük szól! - mottója volt ez egy február 14-ei költészeti összjátéknak Torontálvásárhelyen. A Versben, dalban él a szerelem elnevezésű irodalmi est prológusában egyúttal a tisztségében megújított József Attila Művelődési Otthon magyar szakmai stábja is bemutatkozott - nyilvánosan és sajátságosan. Ötletes és lendületes, az elkövetkező időszakra vonatkozó, kultúra-fejlesztési programtervezetek követeltek maguknak talpalatnyi helyet Mérges Eszter felügyelő-bizottsági tag és Horti László kultúrház igazgató felvezető gondolatsorai között, a szebb időket is megélt Kultúra berkeiben. Meg- és fennmaradásunk záloga nemcsak a tiszta nyelv és a tiszta gondolat, hanem egy kézzel meg nem fogható esszencia is. Kötőelem, ami nélkül ember/angyal-nyelven szóló pengő érc, zengő cimbalom lennénk csupán. Az erdőnek madara van, a kertnek virága, az égnek pedig csillaga - vallotta Petőfi, mi azonban csak és kizárólag egymásra támaszkodhatunk. Ez alól nincs kibúvó.
Ó- és Újszövetséget kötött egybe az elmék finom pórusait is átjáró érzelem (ekképpen körvonalazta egy múlt század eleji élettan-tankönyv a szerelem fogalmát), egymástól elválaszthatatlan ötvözetet formált évszázadokra előlegezve az Ámor, az Érosz, a Karitász és az Agapé. Dávid király zsoltára, Pál apostol II. korinthusi levele, valamint irodalmunk versben és prózában megidézett jelességei (Csokonay Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Ady Endre, József Attila és Juhász Gyula) mellett a helybéli amatőr költők (Lilinger György, Széchenyi Jolán, Pénzes Etelka, Kalánka Judith, Kiss Lajos, Szőke István és Zairi Györgyi) versbe szedett érzelmei is meghallgattattak - önálló előadásban, illetve az irodalmi szakcsoport lelkes versmondóinak tolmácsolásában. Varga Valéria Juhász Gyula Béke című versét dalolta el, a zeneszerző, Bakator János zongorakíséretében, Dékány Imre prímás hegedűjén táncba szólíttattak a húrok, népdalcsokorral, nótaszóval pedig Hompot Angéla és Tóth László, illetve Szunyog Tibor tette ékesebbé, élményben maradandóbbá az estet.