Ami nem egy lekvározós partyt takar a haveroknál, igaz, a haveroknak azért közük van a valódi jelentéséhez is, a jam, a jamelés ugyanis zenész barátok örömzenélését jelenti. A kifejezés természetesen a jazzhez kapcsolódik, de ma már mindenféle zenei stílusban használatos ige. A szabadkai Cortex Klubban pedig már nem első alkalommal tartottak jamestet a múlt hétvégén.

Az együtt zenélés mindig örömet szerez. Lehet az ember profi vagy csak lelkes amatőr, jó együtt muzsikálni. A jam sessionök, mint már írtuk, a jazz zenéhez kötődnek, egy-egy koncert vagy fesztivál után a muzsikusok spontánul összeálltak, hogy bármiféle próba vagy közös gyakorlás nélkül együtt zenéljenek, csak azért, mert kedvük támadt ehhez. Nem muszájból, hanem szabadon. Ilyenkor persze egy olyan dallamot választanak alapul, amelyet a zenészek nagy többsége ismer, és könnyebben tudnak azon belül improvizálni, hiszen a hangnemen és az alapritmuson kívül semmit sem beszélnek meg előre, minden közben alakul.

Kabaji Stella, a Cortex egyik vezetője elmondta, hogy az egész ötlet onnan indult, hogy a törzsvendégek között vannak zeneiskolások, tanárok, diákok, illetve egyéb hobbizenészek és profik is, velük beszélgetve pedig kiderült, hogy egy este szeretnének összeülni zenélgetni egy jót a Cortexben. Ezt persze mindenki jó ötletnek tartotta.

— Az első jamesten három zenész szerepelt. Havonta egyszer ültek össze itt játszani. Előfordult, hogy én kértem őket, színesítsék az estét, és az is megesett, hogy ők szóltak, hogy jönnének, hiszen ez elterjedt zenészkörökben. Hát valahogy így kezdődött, s azóta már volt olyan este, amikor tíz zenész muzsikált különféle hangszereken — mondja Stella. — Nagyon jó látni, hogy ők is szeretik, illetve mindenki, aki ilyenkor betér hozzánk, tehát a közönség is. Minden alkalommal egy nagyon hangulatos buli jön létre. Szerintem ez azért is jó, mert a zenészeknek sajnos nincs gyakran lehetőségük összeülni muzsikálni, mi azonban mindig találunk egy napot, amikor a legtöbbjük ráér. A hely adva van, szóval nem kell mást tenniük, csak egy hangszert a kezükbe ragadniuk, majd a húrok közé csapniuk. A jókedv sosem hiányzik.

És valóban remek hangulatban telt a legutóbbi cortexes jamest. Kívülről nézve az embernek olyan érzése támadt, mintha egy próbára esett volna be, melyen éppen a következő koncertre készül a csapat, hiszen a zenészek egymás felé fordulva ültek, körben, egy picit kizárva a külvilágot. De ettől talán csak még élvezhetőbbé vált az egész, hiszen megfigyelhettük, hogyan kommunikálnak egymással, mi vagy ki dönti el, melyik számot játsszák majd, illetve milyen zenei motívumot használjanak, továbbá azt is érdekes volt nézni, kik hajlanak inkább a szólózás felé, és kik érik be egy kísérői szereppel. Szóval egy ilyen jam sessionön elég sok minden kiderül magáról a zenészről is. Akik felléptek, már ismerik egymást, de ez nem előírás, teljesen ismeretlenek is odaülhettek volna a csapathoz muzsikálni. Slágerek is felcsendültek, és persze kevésbé ismerős dalok is. Dob, gitár, basszusgitár, ének, csörgők, valamint ami az egészet mindig felélénkíti: a fúvósszekció, melyet most egy szál kürt képviselt, de mégis nagyon üdítő volt a hangja.

Mindent egybevetve jópofa kezdeményezés ez a nem jazzalapú jam session. Remélhetőleg egyre több „szobában magának muzsikáló” zenész előbújik majd, és beszáll ebbe a buliba.