Dr. Varga László és Pásztor Bálint köztársasági parlamenti képviselő nyilatkozik lapunknak a vízumliberalizációról, illetve a vajdasági statútumról
Varga László a vízumliberlaizációról:
- Az Európai Unió bel- és igazságügy-miniszterei november 30-án hoztak döntést a Szerbiával, Montenegróval és Macedóniával szemben majdnem két évtizede fennálló vízumkényszer megszüntetéséről. Miután a döntés december 19-én életbe lép, az érintett országok állampolgárai 29 európai államba utazhatnak vízummentesen. A vízummentesség az Európai Unió tagállamain kívül kiterjed Svájcra, Norvégiára, Izlandra és Liechtensteinre is, ugyanakkor Nagy-Britannia és Írország területére, amely uniós tagállamok nem részei a schengeni térségnek, továbbra is csak vízummal léphetünk be.
Szerbia esetében a vízummentesség kizárólag azokra az állampolgárokra vonatkozik, akiknek új biometrikus útlevelük van. Ugyanakkor azonban érvényes vízum birtokában 2010. végéig a régi, kék útlevéllel is utazhatunk a schengeni övezet országaiba.
A vízumkényszer megszüntetéséről szóló döntés értelmében félévente 90 napnál nem hosszabb időtartamig tartózkodhatunk a schengeni rendszerhez tartozó országokban. A vízumliberalizáció azonban nem jelent sem munkavállalási, sem tartózkodási engedélyhez kötött tanulási célú tartózkodási jogosultságot.
Az Európai Unió másfél éve adta át Belgrádnak azt a csaknem száz pontból álló feltételrendszert, amelyet Szerbiának teljesítenie kellett ahhoz, hogy megszülethessen a vízumkényszer feloldásáról szóló döntés. Az elmúlt 18 hónap eseményei két dolgot kétségkívül bebizonyítottak. Egyrészt megbizonyosodhattunk arról, hogy amennyiben az ország intézményrendszere, elsősorban kormánya és parlamentje egy cél megvalósításához kellő felelőséggel áll hozzá, abban az esetben a siker sem marad el. Ugyanakkor a vízumliberalizáció folyamata azt is világossá tette Szerbia politikusai számára, hogy az európai integráció útján való haladás üteme kizárólag attól függ, hogy az ország milyen lendülettel képes és kész teljesíteni a megfogalmazott csatlakozási feltételrendszert. Ha ez utóbbi tanulságot a Szerbiával szembeni vízumkényszer feloldása óta tapasztalható diadalittas hangulat szemszögéből vizsgáljuk, akkor sajnos nagy biztonsággal állapíthatjuk meg, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamata hosszú éveket vesz majd igénybe. Ahelyett, hogy a belgrádi politikai elit az ország előtt álló, szerfölött bonyolult és sok elemből álló kritériumrendszer teljesítésére koncentrálna, a köztársasági elnöktől kezdve az integrációs kormányalelnökön át a külügy- és belügyminiszterig mind azon versengenek, hogy kinek az érdeme a vízumkényszer feloldása.
Pásztor Bálint a statútumról:
- A tartomány jogállása szempontjából nagyon jelentős lépésről van szó. Természetesen nem lehetünk maradéktalanul elégedettek, de figyelembe kell venni azt, hogy Szerbiában sajnos a decentralizáció tekintetében nem tapasztalható nagyobb fogékonyság. Ebben sajnos nincs különbség a jobboldali ellenzéki pártok és a hatalmi koalíció tagjai között sem. Azt is figyelembe kell venni, hogy a jelenlegi szerb alkotmány sem teszi lehetővé, hogy a tartománynak magasabb fokú önállósága legyen. Az elmúlt tizenhárom hónap arról szólt, hogy az alkotmány adta maximális lehetőségeket sikerül-e kihasználni, illetve ezt megvédeni attól, hogy a parlamenti vita során esetleg kivegyék belőle a jelentős rendelkezéseket, miként ez 2002-ben történt az omnibusztörvény esetében. Jelenleg és a jelen helyzetben tehát ez volt a maximum.
A vajdasági magyarság politikai érdekérvényesítését nagyban növeli a statútum. Nemcsak azért, mert a dolgok természetéből kifolyólag a számarányunk itt jóval nagyobb, mint a szerbiai színtéren, hanem azért is, mert az új 153 hatáskör között szép számmal vannak a kisebbségi egyéni és kollektív jogok szempontjából is fontosak. Példaként említeném azt, hogy januártól a tartomány lesz az általános iskolák alapítója. Ezáltal a tartomány hatáskörébe fog tartozni a kihelyezett tagozatok jóváhagyása is. Ezzel olyan gondok oldódhatnak meg, amelyek az elmúlt két évtizedben jelen voltak a köztudatban, elég, ha csak a magyar iskolák gondjaira utalok a szórványban. Szintén ilyen fontos az, hogy a tartományi hatáskörök egy része átruházható a Nemzeti Tanácsokra, s ezáltal a nemzeti tanácsok, a róluk megfogalmazott törvényben körülírt hatvan hatáskörön túlmenően újabbakhoz juthatnak. Hozzátenném viszont, hogy a tartomány szempontjából kiemelt jelentőségű lesz, amikor a szerb parlament a közeljövőben elfogadja a közvagyonról szóló törvényt, mely révén mind a tartomány, mind az önkormányzatok visszakapnák vagyonukat. Pillanatnyilag Szerbia az egyetlen olyan európai állam, amelyben a tartományoknak és az önkormányzatoknak nincs saját vagyonuk.