Viszlát, Mr. Makavejev!

Viszlát, Mr. Makavejev!

Meghalt Dušan Makavejev. Nyolcvanhat éves volt.

Az egyik legkiemelkedőbb szerb (jugoszláv) filmrendező, producer. Amikor az egyetemen először láttam a műveit — a Montenegrót vagy a Sweet Movie-t, s utána a W. R., az organizmus misztériumát —, valami nagyon furcsa állapotba repítettek, felkavartak, sokat beszélgettünk róluk a barátokkal. Természetesen nem mindenki nézte jó szemmel a munkásságát.

Filmjeiben újszerű képi világot teremtett, kifordított látásmód jellemezte, s persze erős társadalombírálat. Makavejev 1932. október 13-án született Belgrádban, pszichológia szakon diplomázott. Nevéhez köthető a híres jugoszláv fekete hullám, hiszen ő volt az egyik megalapítója. (További rendezők, akik ezt a vonalat képviselték: Žika Pavlović, Saša Petrović, Želimir Žilnik, Mika Antić, Lordan Zafranović, Mića Popović és Marko Babac.)

Négy amatőr alkotás és több kisjáték-, illetve dokumentumfilm után 1965-ben készítette el első egész estés moziját Az ember nem madár címmel, és már ebben felismerhetőek a későbbi filmjeire is jellemző stílusjegyei. Például már itt is forradalmi a nőábrázolása. Fatima, a munkáskocsma művésznője milliónyi férfi érdeklődését felkeltette, egy teherautósofőr mondta róla, hogy „maga a szexbizottság”. Ezt követte két évvel később a Szerelmi ügy, avagy egy postáskisasszony tragédiája, melynek főszereplője a magyar származású Eva Ras.

A ’60-as évek közepének Jugoszláviája arra a nemzeti, állami és pártmítoszra épült, hogy az országot a partizánok minden segítség nélkül szabadították fel, és pontosan erre a mítoszra érkezik válaszként Makavejev harmadik filmje, a Védtelen ártatlanság. A hatalmon levők soha nem dicsőítették a rendezőt, ami nem meglepő, hiszen olyan műveket hozott létre, amelyeket erős társadalombírálat jellemzett. (Egyébként nemcsak a kommunizmust, hanem a kapitalizmust is kritizálta.)

1971-ben bemutatták a W. R., az organizmus misztériuma című alkotását, és azon nyomban be is tiltották, magát Makavejevet pedig emigrációba kényszerítették. (Bizony, akkoriban ilyen világot éltünk. Nem tetszik a filmed, húzzál innen!) A rendező Párizsba költözött, s itt készítette el a filmtörténet egyik legprovokatívabb alkotását, a Sweet Movie-t, melyet az 1974. évi cannes-i filmfesztiválon mutattak be. A mozit sokan Pasolini Salòjához hasonlították a durván pornográf tartalma miatt. Ezzel a kommunista Kelet után a kapitalista Nyugat haragját is kivívta, így ezt a művét már több nyugati országban is betiltották. Az előző filmjéhez hasonlóan a Sweet Movie üzenete is az, hogy a kommunizmus és a kapitalizmus embertelen társadalmi formák, saját céljaikra fosztják ki az emberi testet.

Párizs után Svédország következett (itt készült következő filmje, a Montenegro, mely szintén nem volt mentes a társadalmi és politikai felhangoktól). Svédországból Ausztráliába költözött, és leforgatta A Coca-Cola kölyök című alkotását Eric Roberts és Greta Scacchi főszereplésével. Jugoszláviába a ’80-as évek végén tért vissza.

Munkásságát külföldön és itthon is elismerték. Ezüst Medve és Ezüst Aréna díjat kapott, a Délkelet-európai Filmfesztivál zsűrije a Filmes Legenda titulust ítélte oda neki, a belgrádi Művészeti Akadémia pedig díszdoktorrá avatta.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Film rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Viszlát, Mr. Makavejev!
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2019.04.23.
  • LXXIV. évfolyam 16. szám
Viszlát, Mr. Makavejev!
Film
  • Brasnyó Zoltán
  • 2019.04.18.
  • LXXIV. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink