Beszélgettünk színházról, vizuális történetmesélésről és arról, hogyan lel lélekre egy előadás.

* Mesélne egy kicsit a kezdetekről, hogyan csöppent bele a színház világába?

— Mindig szerettem mesélni, szavalni, jártam versenyekre gyerekkoromban, voltam tagja színjátszó csoportnak is, de aztán képzőművészeti iskolába mentem. Már rajzfilmrajzoló voltam, amikor az akkori kedvesem meglátott az újságban egy hirdetést, mely szerint a Budapest Bábszínház színészstúdiót indít. Jelentkeztem, és felvettek.

Stanna és Panna

* Milyen kihívásokkal szembesül egy bábszínész azért, hogy életre tudjon kelteni egy figurát? Hogyan tudja őket megtölteni élettel, személyiséggel?

— Nekem a színházi munka egy belső utazás, egy lehetőség a bennem lévő ismeretlen felfedezésére. Vannak technikai kihívások a különböző bábtípusok között, de a legfontosabb talán a játékosság. Nem a konszolidált, felnőtt játékosság, hanem, mondjuk, egy ovisé. Szeretem az óvodás korosztályt, mert a gyerekeknek még határtalan a képzeletük. Ezt az energiát el lehet érni, ha felnőttként törekszem a magam és a környezetem megismerésére, illetve a belső egyensúlyom megtartására. A helyes érzelmi és szellemi jelenlét csodálatos játékosságot, humort és spontaneitást hív elő.

* A bábokat ön készíti?

— Készítek bábot, igen, bár legtöbbször valamilyen tárgyból, eszközből. Egy kicsi, bábos formáció tagja vagyok, a neve Marica Produkció. Van olyan előadásunk, amely újrahasznosított eszközökből készült, van olyan, amely például cipőkből, de persze van klasszikus marionett és kesztyűs báb is.

* Homok felhasználásával is alkot. Mikor találkozott először a homokrajzolással, mennyire volt nehéz elsajátítani? Egyáltalán milyen egy ilyen előadás, hogyan készül el a színpad?

— Egy táncművész, Góbi Rita előadásában homokoztam először, jó sok éve. Eredetileg árnyfigurákat kellett volna mozgatnom, de rábeszéltem a homokanimáció-technikára, mert azt éreztem, hogy jobban illik az előadáshoz. A rajzi része már készen volt, csak kísérleteztem, próbálkoztam, aztán létrejöttek a formák. A bemutató jól sikerült. Később a homokasztal nálam maradt, és amikor kitört a pandémia, elővettem, és újra homokozni kezdtem.

* A homokrajzolás nemcsak technikailag, hanem érzelmileg is lenyűgöző. A homokképek folyamatos változása, átalakulása különleges érzéseket szabadít fel bennünk. Hogy érzi, a homokrajz miben különbözik más vizuális művészetektől? Van-e valami, ami a homok különleges textúrájából adódik, ami más médiumokkal nem érhető el?

— A technika kitalálója Czakó Ferenc képzőművész, aki festményszerű életképeket varázsol a homokba (csendélet, táj, arcok, formák). A maga idejében kuriózumnak számított, nem csoda, hogy elterjedt, és ma már sokan használják külföldön is. Engem azonban valami más fogott meg. Nagyon szeretem a Kárpát-medence-szerte igen nagy számban előforduló, festett kazettás mennyezetes templomaink világát. Ezek az egytől egyig szakrális ábrázolások csodás üzeneteket hordoznak. A spontán életképi megjelenítés helyett sűrű, tömör, esszenciális formák jellemzik őket. Nagyon jól átvihetők a homoktechnikába, és egymásra rajzolva nem eltűnnek, hanem egy időbeli mélységet is kapnak. Formailag a vonalra építenek, mely pedig a rajz alapja, ezért is hívom homokrajznak, és nem animációnak azokat, amiket én készítek.

Kerek egy ég alatt

* Mennyire nehéz eszközökkel érzelmeket kifejezni, történetet mesélni?

— Bábozás közben is sokszor látnak, ma már kevés a klasszikus, paravános játék, és a homokasztal mögött is meg tudok jelenni, ha arra van szükség. Az eszköz inkább egy pluszlehetőség, semmint nehézség.

* Megosztaná velünk, hogyan telik a felkészülés egy-egy előadásra, mire kell odafigyelni, mi az, amit esetleg a nézők nem sejtenek?

— Álmodozás, tervkészítés, kivitelezés — tömören fogalmazva ennyi. Fontos, hogy ne keverjük össze a sorrendet. Az álmodozásnak még nem feltétlenül kell kivitelezhetőnek lennie, sőt! A sok-sok ötlet majd letisztul a tervkészítés folyamán, és kivitelezhetővé szelídül.

No megállj csak, Kancsil! — újrahasznosított anyagokból
A kis gömböc

* Mi lenne a legfontosabb üzenet, melyet a művészi munkájával szeretne átadni a közönségnek?

— Azt tapasztalom, hogy a művészi munka üzenetét nem lehet átadni. Ezt csak akkor lehet, ha ismerem a „felvevőt”. A színpadról azt a belső és külső egységet tudom közvetíteni, amely a próbák folyamán már létrejött, amelyet én is igyekszem minden résztvevővel együtt újra megteremteni. Ezt utána meg is szoktuk beszélni, mi sikerült, mi nem, jönnek új ötletek, melyeket beépítünk, vagy van, amit inkább elhagyunk. Ez a rész fontos, ettől marad az előadás organikus. Amit a néző üzenetnek érzékel, az valójában a saját jelenléte.

* Hogy érzi, hogyan szokott a közönség reagálni az előadásokra? Van esetleg olyan emlékezetes pillanat, amely nagyon megmaradt önben?

— Ön a Kerek egy ég alatt című előadásunkat látta, mely egy szakrális és ennélfogva eléggé kötött játék, így mutat egy irányba, az isteni minőség felé. Akit ez megérint, annak megemelkedik a lelke, a visszajelzések ezt mutatják. A miénk is megemelkedik, hiszen a dalokat és a formákat mi ugyanúgy megörököltük, hatnak ránk. Amit a Marica Produkcióban játszunk, az ennél sokkal kötetlenebb. Ott ugyanolyan alapos a felkészülés, de egy spontán jelenlétre trenírozva. Az a mottónk, hogy bábmiből lehet bábmi bábhogyan. Nagyon sok rajzot, üzenetet, sok-sok ölelést is kapunk. A gyerekek az egész lényüket adják. Ez fontos.

Kerek egy ég alatt

* Van olyan téma, történet, amelyet különösen szeret színházi előadás formájában feldolgozni?

— Egy színházi mesterünk, Urbán Gyula egyszer azt mondta, hogy mindig legyen egy dolog az életedben, ami felesleges. Ez nekem bevált. Most a bútorfestés érdekel. Látszólag egyáltalán nem tartozik ide, de én már látom az összefüggést…

* Mi inspirálja, hogyan töltődik fel a hétköznapok során?

— Az egyensúly megtartására helyezem a hangsúlyt. Ahogy az ételek-italok is bekerülnek, majd távoznak a szervezetből, úgy a gondolatok, az érzelmi hatások is jönnek-mennek. Egy állandó, napi gyakorlatokkal fenntartott jelenléttel igyekszem megsegíteni ezt a folyamatot.

* Húsvét közeledtével hogyan éli meg az ünnepre való hangolódást? Az ünnepi időszakok esetleg szoktak inspiráló hatással lenni az előadásokra, azok részévé válni?

— A Kerek egy ég alatt előadásunkra természetesen hatnak az ünnepek, hiszen azokból építkezik. A három nagy ünnepünk, vagy ahogy a hagyomány fogalmaz, a három aranyalma közül az áll legközelebb, amelyik éppen megérik. A bábszínházi előadások közül is van olyan, amelyet bizonyos időszakokban gyakrabban játszunk. Például az ökomeséket a Föld napja vagy a víz világnapja környékén kérik tőlünk, medvés meséinket tavasszal, vagy ott A kis gömböc magyar népmese, melynek szintén megvan a helye az évkörben.

* Milyen tervei vannak a jövőt illetően? Hol láthatjuk legközelebb fellépni, és milyen különleges előadásokra készülhet a közönség?

— Egy kicsit láthatatlan vagyok, mert vagy a Marica Produkció keretében lépek fel, vagy Navratil Andi népdalénekessel játszom, koncertezem. Van egy baba-mama foglalkozásom is, a Dúdoló Mariskával, mely a szívem csücske, de ezt sem feltétlenül köti hozzám az, aki nem ismer. Szeretettel ajánlom Navratil Andrea hivatalos Facebook-oldalát, valamint a www.maricaprodukcio.com oldalt, és az ugyanezen a néven megjelenő Facebook-oldalt. Nem mindenben szerepelek, de csodálatos koncertekről és előadásokról értesülhet a közönség.