Kicsinek bizonyult a gálaműsoron a bácsfeketehegyi színpad - Fényképezte: Szabó Attila

Arcok, tájak, események, helyszínek, beszélgetések, dalok... jutnak eszembe, és igen, elszorul a torkom. Mit is mondjak? Annyi szempár figyel most is rám... Lélegezni is nehéz... Kezdjük hát talán a vidámabb emlékekkel: amikor Szőke lekéste a vonatot, mert elfelejtette átállítani az órát az őszi időszámításra, mi pedig a törökkanizsai fűtetlen színházteremben egy óra hosszáig megpróbáltuk visszatartani a közönséget. Rögtönzések rögtönzése..., de sikerült. A Balatonnál az Országos Cirkusz igazgatójával fut össze a csapat egy bevásárlóközpont parkolójában, ahol - szokásukhoz híven - nagyot mókáznak a lányok és fiúk. Jókedvük láttán az igazgató meghívja őket ,,ügyeletes tapsolók”-nak. Ingyen megyünk hát cirkuszba, ahol Andrást, a rendezőnket megborotváltatjuk az elefánttal... Másnap ugyanott, a bevásárlóközpont parkolójában Ervinnek kalapoznak, hogy összejöjjön a gázsi az elszakadt gitárhúrra. Egy német turista 20 márkát dob Emina csíkos kalapjába. Nagy az öröm, meg kell ünnepelni egy doboz Túrórudival...
Kecskemét, Pásztó, Kápolnásnyék, Veszprém, Ajka, Szeged, Budapest, Tatabánya, Nagykanizsa, Berettyóújfalu, Marcali, Szatmárnémeti... A hétnapos Yugo csak úgy száguld velünk versenyről versenyre, ahol mindig pottyan a markunkba egy-két díj. Az egyik évben összesen 43 oklevelet, érmet számolok össze, köztük a legnagyobbat, legismertebbet, az amatőr versmondóknak kijáró ,,Kossuth-díj''-at is - a Radnóti-plakettet. (A 15 év alatt öten érdemeljük ki ezt az elismerést.) Lehet, hogy e téren valóban ,,hungarikum”-nak számítunk? Aztán itt a Berzsenyi-, a Csokonai-, a Sinkovits-, a Mensáros-díj, a Kaleidoszkóp és az Életfa Díj... A csapat válogatott tagjai minden jelentős hazai versenyen és rendezvényen ott vannak. Adunk nemegyszer műsort március 15-e, augusztus 20-a, október 23-a, a költészet, a magyar kultúra, a színház... napja alkalmából. ,,Kispados játékosok”-ként részt veszünk a VMSZ választási kampányában, kétszer is, noha igazából nem ez a mi műfajunk, de ha kell, igen, vállaljuk a ,,közéleti'' szereplést is.
Tanítók, tanárok, közgazdászok, orvosok, fogorvosok, pszichológusok, újságírók, színészek nőnek ki közülünk. S ahogy régen állták a sarat a téli és a nyári műhelyekben, most választott hivatásukban teljesítenek kimagaslóan...
Nem tagadom, büszke vagyok rájuk. Jó volt velük együtt építeni az olykor Déva várának tűnő szentélyt, amelyet anyanyelvünk ápolásának, csiszolásának és megtartásának szántunk. Mi elkezdtük. A 15 év arra ad reményt, hogy jól végeztük a dolgunkat, és lesz, aki folytatja tovább a munkát. Köszönjük pártfogóinknak, oktatóinknak és a szülőknek a bizalmat és a támogatást!
Köszönjük a díszoklevelet, amelyet a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség nevében Dudás Károly elnök adott át az egyesületnek.
És köszönjük a csodálatos bácsfeketehegyi gálaműsort - az ,,újra együtt a nagy csapat'' feledhetetlen élményét! -, amelyben közreműködött: Berkovits Csaba, Gazsó Hargita, Rókus Zoltán, Hajvert Ákos, Raffai Ágnes, Simonyi Lili, Tóth Anita, Kormos Irén, Fekete Ágnes, Brindza Beatrix, Rác Lívia, Kokrehel Júlia, Nagybali Tamara, Pálfi Ervin, Szarka Ákos, Elor Emina, Zakinszky Toma Viktória, Orovec Krisztina, Góli Kornélia, Kasza Zsanett, Farkas Hajnalka, Pál Ágnes, Tamás Krisztina és Szalajevics Viktor.