A harmadik éve kétnapos táborba Vajdaság minden szegletéből érkeztek művészek, az idén harmincan ragadtak ecsetet és engedték szabadon fantáziájukat.

Nagy Francsik Klementina, a Hinga Művelődési Egyesület önkéntese és a festőtábor koordinátora elmondta, hogy a tábor ötlete egy személyes kapcsolatból indult, és kezdetben a gyermekszínjátszó-tábor kísérőrendezvénye volt.

– Egykori óvónőmnek, Kenyeres Ivankának, a Vajdasági Képzőművészeti Kör elnökének meséltem a Hinga Művelődési Egyesület gyermekszínjátszó-táboráról, mire felajánlotta, hogy egyik nap ellátogatna hozzánk néhány festővel, és a táborban készült alkotásokat felajánlanák az egyesület számára. Az elmúlt egy évtized terméséből 35 festmény a művelődési ház falait díszíti, több alkotást pedig a hajdújárási és noszai civil szervezeteknek, az iskolának, az óvodának, a bölcsődének és önkénteseinknek ajándékoztunk, de utazásaink során vendéglátóinkat is gyakran egy-egy képzőművészeti alkotással lepjük meg. Mivel június első hétvégéjén Hajdújárás lesz a 49. Durindó és a 62. Gyöngyösbokréta házigazdája, ezért a művészeknek felajánlottuk, hogy a magyar népviselet és néptánc témájában is alkothatnak. Egyébként a tábornak soha nem volt külön témája, itt mindenki azt fest, amit szeretne. Várhatóan tíz-tizenkét alkotás kapcsolódik majd a küszöbön álló nagy rendezvényhez, ezeket bekereteztetjük, és az esemény alatt a hajdújárási kultúrházban lesznek kiállítva. A festőtábor vendéglátói csapata évről évre bővül, az idén tizennégyen gondoskodunk a vendégekről. Az ételeket mi készítjük, ebédre bográcsban főtt finomságokat és nagyanyáink receptje szerint készített házi kelt kalácsot szolgálunk fel – mondta Nagy Francsik Klementina, hozzátéve, hogy a munkához szükséges vászonról a Hinga ME gondoskodik.

Zajlik a munka a festőtáborban (a szerző felvételei)

A művelődési ház melletti általános iskola tövében, az egyik hatalmas fa hűvösében a Nagytószegről érkezett Milan Dragoljević alkotott.

– Immár kilencedik éve veszek részt a táborban. Már akkor is itt voltam, amikor a művelődési házon még munkálatok folytak. Nagy örömmel jövök a festőtáborba, ilyenkor minden egyéb kötelezettségemet lemondom, hogy itt lehessek. Megszerettem Noszát és az itteni embereket, akik nagyon kedvesek, barátságosak, lesik minden kívánságunkat, kiváló házigazdák. Festeni 1980-ban kezdtem, azóta több ezer alkotás került ki a kezeim közül. Az elmúlt évben legalább ötven festőtáborban jártam, mindenhol két-három festményt készítettem, melyeket elajándékoztam. Nem a festészetből élek, nyugdíjas sem vagyok, a mezőgazdaságban tevékenykedem, emellett régiségeket gyűjtök. Imádok festeni, jól érzem magam a festőtársakkal, akikkel összeszokott csapatot alkotunk, hiszen több táborban találkozunk, és együtt alkotunk. Kedvenc témám a bánáti táj, a síkság és a tanyák, ma azonban a magyar csárdást festettem meg – mondta Milan Dragoljević.

Milan Dragoljević a csárdást ábrázoló festményével

A hetvenhét éves, noszai Lišić Čedomir minden évben ellátogat a festőtáborba, az idén egy lovat ábrázoló alkotást készített.

– Több mint hatvan évvel ezelőtt, még általános iskolás koromban kezdtem rajzolással és festészettel foglalkozni. Az első négy osztályt Szalatornyán fejeztem be, majd felső tagozatra Kispiacra jártam, ott megismerkedtem Bozsik Ferenc tanár úrral, szobrásszal, festőművésszel. Ő vezetett be a művészet világába, látott bennem valamit, és egyengette az utamat. Önképzőköröket szervezett, ahol próbáltam bontogatni szárnyaimat. Tagja vagyok a szabadkai CroArt horvát képzőművészeti egyesületnek és a Vajdasági Képzőművészeti Körnek, velük sok festőtáborban és találkozón vettem részt. Tanyán születtem, tanyasi gyerek voltam, a banyakemence, a petróleumlámpa, a tehenek és a lovak hozzátartoztak a mindennapi életünkhöz. Talán ezért is a lovak a kedvenceim, de festek szent- és tájképeket is. Csoportos kiállításom volt már, önálló azonban még nem. Anyagom lenne hozzá, de valahogy még nem éreztem úgy, hogy önálló kiállítást kellene szerveznem, és kisebbségi érzés fog el, amikor meglátom a nagyok, Munkácsy Mihály, Rubens vagy Rembrandt műveit. Kizárólag olajjal festek vászonra. Az akrilt próbáltam, de nem alkalmazom, és fára sem szeretek festeni. Mindig arra törekedtem, hogy a szűkebb környezetem világát örökítsem meg, mert az emberek szeretik, ha az köszön vissza a vászonról, amit szabad szemmel a valóságban látnak – mondta Čedo bácsi.

Lišić Čedomir kedvencei a lovak

A martonosi származású, de tíz éve Čedo bácsi feleségeként Noszán élő Lišić Márta 1979-ben kezdett festeni, és kisebb-nagyobb szünetekkel azóta is alkot.

– Már a gimnáziumban nagyon szerettem festeni, majd gépírói szakiskolába kerültem Szabadkára, onnan pedig a kerületi bíróságra vezetett az utam. A bíróságon számos súlyos és megrázó üggyel találkoztam, ezért orvosi tanácsra valamilyen nyugtató tevékenységet kellett keresnem. A gépeléstől fájt a csuklóm, így a kötés és a horgolás nem jöhetett számításba, a festészet viszont a legjobb választásnak bizonyult, ezért késő este, amikor már minden elcsendesedett, hozzáfogtam az alkotáshoz. Első képem egy hosszú tököt ábrázolt, melyen napraforgóvirág volt. Hét évig pasztellel dolgoztam, majd olajra váltottam. Próbáltak rábeszélni az akril használatára, de a nyári melegben a festék rászárad az ecsetre, és nem lehet vele dolgozni. Maradtam az olajfestéknél, mellyel a legszebb színek keverhetők ki. A mai nap folyamán egy tanyát festettem, később pedig egy orgonacsokrot örökítek meg, melyet holnap délelőtt fejezek be. A legtöbben tájképeket vagy a palicsi épületeket és motívumokat ábrázoló alkotásokat keresik, ezek a legnépszerűbbek. Amikor Martonoson járok, mindig készítek egy tiszai témájú képet, hiszen nagyon ragaszkodom a folyóhoz. A környékbeli tanyákat lefényképeztem, és a fotók alapján dolgozom – mondta Lišić Márta, majd meg is mutatta a tanyáról készült alkotását.

A szombat délelőttől vasárnap délutánig tartó noszai festőtábort a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatta.

Lišić Márta és az egyik környékbeli tanya

A festőtábor résztvevői (Nagy Zita felvétele)