VÁRD ALKOTVA A VAKÁCIÓT! IRODALMI PÁLYÁZATUNK
ELSŐ HELYEZETT ALKOTÁSAI

Az volt ám a vakáció!

Az elmúlt évben a nyári szünetben szüleim egy érdekes utazással leptek meg.

A túránk augusztusban kezdődött egy horvátországi nyaralással. Novi Vinodolskiban nagyokat lubickoltunk a tenger hűs habjaiban. A kánikulában igazi felüdülést nyújtott a jégkrém. Esténként általában sétáltunk. Emlékezetes volt az éjszakai hajóút a közeli Crkvenicára. Ámulattal néztem az éjszaka fényeit.

Vinodolskiból Olaszországba, Trieszt városába vezetett utunk. Megcsodáltuk a belváros régi épületeit, a nagy kikötőt, ahova éppen akkor horgonyzott le a hatalmas Costa Classica. A Canal Grandén számtalan csónak és bárka ringatózott. Számomra a legszebb a tenger partján fekvő Miramare-kastély volt. Gyönyörű sétányai és parkjai igazi felüdülést nyújtottak a nyári melegben.

Innen Postojnába folytattuk utunkat. A cseppkőbarlang teljesen elvarázsolt. A föld gyomrában kisvonattal közlekedtünk, így csodálhattuk meg a szebbnél szebb sztalagmitek és sztalaktitek birodalmát, amelyet az évezredek során formált a természet. A vivárium a barlangban élő állatokat mutatta be. Közelről szemügyre vehettem a vak barlangi gőtét is. Arra is módunk volt, hogy visszatekintsünk a múltba, a középkori lovagi tornák színes világába.

Búcsút vettünk Szlovéniától, és Zágrábba utaztunk. Szüleim barátainál vendégeskedtünk. Megmutatták nekünk a horvát főváros nevezetességeit, a többi között az ismert kirándulóhelyet, Jarunt is.

Számomra emlékezetes maradt ez a nyári szünidő, amely alatt sokat utaztam, új tájakat, szokásokat, embereket ismerhettem meg. A legjobb az egészben mégis az volt, hogy tíz napig együtt volt a család!

PAPP Tamara, Kishegyes, Ady Endre Á. I., 4. b osztály

Az volt ám a vakáció!

Végre befejeződött ez az iskolaév is. Vége a hatodik osztálynak! Hogy örültem-e ennek? A saját kérdésemre adott válaszom sokaknak furcsán hangozhat: NEM! A magyarázat azonban roppant egyszerű: sajnos sikeresen kiérdemeltem egy intőt. Nem is akármelyik tantárgyból: fizikából. Na, az volt ám a vakáció!

Úgy gondoltam, hogy a szünet szebbik részét, a pótvizsga előttit szórakoztató, érdekes programokkal töltöm el. Ebben nagyot tévedtem! Egyrészt azért, mert barátaim, akikkel játszani szoktam, vagy nem értek rá, vagy nyaraltak, vagy csak egyszerűen nem volt kedvük játszani. Lehangoló! Másrészt pedig azért, mert anya büntetésképpen — mintha nem lett volna elég büntetés már maga az intő — beosztotta az időmet. Biztosan félt, hogy ezt én nem tudom okosan megtenni. Reggeli után takarítanom kellett, ezt követte az otthoni, önálló tanulás, délután pedig jöhetett a különóra egészen a pótvizsga napjáig. Csodálatos nyári program, nem? Csak a vasárnapok voltak szépek. Ilyenkor megkönyörültek rajtam, és elmentünk a tóra fürödni. Csakhogy ott is a fizika kísértett! Leesett a földre egy fagyigombóc: gravitáció. Valaki követ dobott a vízbe: a hullámok terjedési sebessége. Egy nagy pocakú bácsi lebegett a vízen: felhajtóerő.

Végre eljött a nagy nap! Valami értelme csak volt a sok szenvedésnek, hiszen sikeresen pótvizsgáztam. Úgy gondoltam, hogy ezután végre jól kiszórakozhatom magam az új tanév kezdetéig. Sajnos ismét tévedtem. A maradék két hét túl rövidnek bizonyult ahhoz, hogy az elmúlt másfél hónapot pótolhassam.

A pótvizsga csakis az én hibám volt, és tanultam az esetből. Megtanultam, hogy nem éri meg hanyagnak lenni, mert az életben a hanyag ember nem sokra viszi. Úgy jár, mint én: tönkremegy a vakációja.

RABITOVSZKI Melinda, Topolya, Csáki Lajos Á. I., 7. c osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Csing-cseng, csilingel a csengő,
szalad a Peti, siet a Gergő.

Gyere, testvér, gyere, apu! —
szól a Gergő meg az anyu.

Hej-hó, vigyázz nyár,
gyere, gyere, siess már!

Várj-várj, várj egy kicsit,
meg kell várnunk még a Ricsit!

Rohanj, szaladj, senki sem vár,
siess, mert elszökik a nyár!

KULASITY Viktória, Szabadka, Jovan Mikić Á. I., 3. c osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Nemsokára itt a nyár,
a nagy szünet engem vár.
Együtt lesz a sok barát,
játék, móka, kacagás.

Korizunk és táncolunk,
tábortüzet is rakunk.
Mindennapra jut majd program.

Vigyázz, ablak, jön a futball!

Minden jóban benne leszek,
pecsenyét is sütögetek.
Nagy buli lesz, érzem már.
Júlia jön, vigyázz, nyár!

VÖRÖS Júlia, Csantavér, Hunyadi János Á. I., 5. c osztály

VÁRD ALKOTVA A VAKÁCIÓT! IRODALMI PÁLYÁZATUNK
MÁSODIK HELYEZETT ALKOTÁSAI

Vigyázz, nyár, jövök!

Napsütés, tengerpart, homokdűnék... Ezek a szavak jelentik számomra a nyarat.

Nincs ahhoz fogható érzés, amikor a sós, tengeri levegő megcsapja az orrom, vagy amikor a vízben úszva hűsítem magam. A tenger rengeteg megválaszolatlan kérdést rejt. Vajon tényleg létezik egy elsüllyedt város a mélyén? Valóban léteznek sellők, akiknek hajában igazgyöngy van? A tenger sok ember számára jelent békét, megnyugvást. Van, aki megérdemelt pihenését töltve nyújtózik egyet, a lábát a csiklandozó homokba süllyeszti, és akaratlanul is elmosolyodik, hiszen ez olyan érzés, mintha egy kutyus nyalogatná a talpát. Van, aki naptejjel keni be magát, hogy a leégéstől védve a napon pihenhesse ki egy hosszú út fáradalmait. Más a szerelme nevét írja a homokba, de ezt a víz gyorsan és alattomosan elmossa. Ilyen múlandó a szerelem is? Van, aki jutalomból, más kíváncsiságból látogat el a tengerpartra. Akár így van, akár úgy, nyáron mindenki felszabadultabbnak és fáradhatatlannak érzi magát. Ez a szórakozás és a pihenés ideje. Ilyenkor a fák is roskadásig vannak zamatos gyümölccsel, amely földig húzza az ágakat. A mesében a herceg aranyos paripájával ugrik egy hatalmasat, és úgy szedi le a fáról a gyümölcsöt. A mi hercegünk a táskájára állva szed nekünk meggyet, amely még éretlen és íztelen, mégis elfogadjuk, mert olyan szépen mosolyog ránk — a meggy és a herceg is. Mindenki álmodozik: egyesek a Niagara-vízeséshez, mások az ormótlan hegyekhez szeretnének elutazni, és a nyár erre meg is adja a lehetőséget. Nyáron az egész világ délig alszik, és késő este fekszik le. Még a dörzsölt bankárok is eltolják maguk mellől a nagy papírhalmazt, és végre elkezdenek élni. Mindenki lázasan kapkod ide-oda, hiszen a nyár tele van lehetőségekkel, és egyet sem szabad elszalasztani: sem a hűs csobbanást a medencébe, sem a búvárkodást a tengerben. Ilyenkor minden lehetséges, hiszen a nyár erről szól!

Mindenki tele van álmokkal, így én is, úgyhogy: Vigyázz, nyár, jövök!

DUDÁS Kata, Topolya, Csáki Lajos Á. I., 6. c osztály

Az volt ám a vakáció!

A nyári szüneteim ötödikes koromban változtak meg. Akkor kezdtem el segédkezni a jószágok körül.

Azóta minden este, amiben csak tudok, segítek a szüleimnek. Amikor megindulok, először a kazánházba megyek be, és felhúzom a gumicsizmát. Utána megszedem a silót és a répaszeleteket. Apukám a jószágoknak önti ezt, majd rá az abrakot. Hogy mivel ízesíti a takarmányt, azt nem tudom, mert akkor én már a trágyát takarítom a tehenek alól. Ha befejeztem a munkát a szarvasmarháknál, akkor a sertésekhez megyek ganézni. A disznók a legbüdösebbek. Miután kihordtam az állatok alól az ürüléket, viszek nekik szalmát, hogy kényelmesen alhassák át az éjszakát. Nagyon szép, jól tejelő jószágaink vannak. Nyolc tehenet fejünk, de sajnos sokszor tőgygyulladással küszködnek. Amelyik tehén tejét nem tudjuk átadni, azt a kisborjak kapják. Ha viszont az összes tejet át tudjuk adni, akkor nekem is segítenem kell elszállítani azt a tejcsarnokba.

Etetés után még egyszer körüljárjuk az állatokat, hogy mind evett-e. Ha valamelyik nem táplálkozik rendesen, akkor elhívjuk az állatorvost. Valójában ezért szeretnék állatorvos lenni. Ötödik óta így telnek a nyári szünidőim, mindennap etettem, csak akkor nem, amikor kirándulni voltam, és amikor eltört a kezem.

Nagyon szeretem gondozni a háziállatainkat, és remélem, hogy még sokáig lesznek jószágaink.

ZABOS Krisztián, Gunaras, Dózsa György Á. I., 8. Osztály

Az volt ám a nyár!

Jól szórakoztam tavaly nyáron,
Dunaújvárosban volt a tábor.
Ott volt sok barátom,
akivel minden nap boltba jártam.
Éjjeli pingpongcsatákat vívtunk,
mindig a győzelemben bíztunk.
Hívogatóan csalogatott engem
a labda pattogása a csendben.
Olyat találni, mint ez a tábor,
nem lehet sehol a világon.
Egyetlen hibája
az étel kis hiánya.
A tábort még mindig visszasírom,
mert e sorokat már itthonról írom.
Teltek az órák az öt nap alatt,
s az idő így szélsebesen haladt.

PESTI Tibor, Csantavér, Hunyadi János Á. I., 8. c osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Vigyázz, nyár, jövök,
már majdnem megőrülök.
Végre vége a sulinak,
indulhat a játékáradat.

A cicámat várom,
majd vele játszom.
Beleesik a medencébe,
kikarmolja mérgébe’.

Ijedtemben megmentem,
mert nagyon szeretem.
Igaz, a medencének annyi,
de most már jöhet a fagyi!

Nyáron a fagyit nagyon szeretem,
a csokis a kedvencem.
A macskámnak egér ízű volna jó,
én leszek majd a feltaláló!

SURÁNYI Anita, Felsőhegy, Csokonai Vitéz Mihály Á. I., 4. osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Már csak három hét van hátra a várva várt vakációig. S ha végre ideér, egész nyáron rá se fogok nézni az iskolára — még a fejemet is elfordítom, ha arra járok. Pénteken, amint hazaérek majd a suliból, bevágom a táskát a legeldugottabb sarokba, és elő sem veszem szeptemberig.

Az idén a barátnőmmel, Jázminnal elhatároztuk, hogy ezt az eseményt kellőképpen meg is ünnepeljük. Mégpedig úgy, hogy nálunk tölti a szünidő első estéjét. Egész éjjel fennmaradunk, mert másnap nincs már korán kelés, és délig lehet aludni. Azt csinálhatjuk, amit csak akarunk. Sok-sok zenét hallgatunk, dumcsizunk mindenről — még arról is, ami nem fontos. Az lenne még jó, ha Betti is velünk lehetne. Addig még van idő, hogy meggyőzzük az anyukáját arról, hogy ez milyen fontos esemény. A legtutibb azonban az lesz, hogy egész nyáron medencepartit rendezhetünk Jázminéknál. Hatalmasakat csobbanunk, búvárkodunk és lubickolunk, na meg persze a hasunkat süttetjük.

Vigyázz hát, vakáció, jövök! És nem fogok korán kelni meg tanulni sem!

NAGY Teodóra, Oromhegyes, Kis Ferenc Á. I., 4. osztály


VÁRD ALKOTVA A VAKÁCIÓT! IRODALMI PÁLYÁZATUNK
HARMADIK HELYEZETT ALKOTÁSAI

Vigyázz, nyár, jövök!

A nyarat mindig a szüleim és a barátaim társaságában töltöm, ezért nagyon várom már.

Sok közös programunk van. Egyik közülük a holt-Tisza-parti kempingezés. Készülök már rá. Megvettem az új gumicsizmámat, és a horgászfelszerelésem is készen áll az új kihívásra. A sátor felállítása érdekes feladat számomra — apukámmal közösen szoktuk összeszerelni. Már előre látom a félórányi autókázásunkat és azt, amikor megérkezünk végre. Látom magamat, ahogy megállás nélkül futok a part felé, és érzem, ahogy csobbanok egyet a vízben. Hallom a többiek örömteli sikongatását. Jó érzés a hídról ugrani egyet-kettőt, akár ötöt is. A vízből csak a finom rostélyos vagy a pörkölt illata csalogathat ki. Mi, gyerekek, minden délután felsétálunk a központba fagylaltért, és visszafelé valaki kertjéből barackot, málnát vagy szedret eszegetünk. Mi nem lopunk, mert lopni csak sötétben szoktak! — mondanák a nagyok. Este viszont nekünk más dolgunk van. Tábortüzet gyújtunk, köré ülünk, és vicceket mesélünk egészen addig, amíg el nem jutunk a rémtörténetekig. No, ekkor jöhet a bújócska! A nagy gyümölcsösben tízen ezer felé futunk — ebből nyolcan a körtefára mászunk fel. Az öreg fa mindnyájunkat elbír. Órákig tart játékunk, majd a nagy fáradtságtól álomba zuhanunk. A sátras pihenő után az új napot az állón kezdjük. Horgászbottal a kezünkben várjuk a mesés fogást. S mint mindig, apukám a nap hőse: kifogja a legnagyobb halat. Szép nagy pontyot halászik majd, és ebből főz nekünk finom halászlét. Még a környékbeliek is kapnak kóstolót belőle. A Tisza partját együtt körbejárjuk, és még a Gyöngy-szigetre is elcsónakázunk.

Mindez úgy játszódik le a szemem előtt, mintha ott lennék. De várok még egy kicsit, hogy kézhez kapjam — a remélhetőleg — ötössel teli bizonyítványomat, és akkor már bátran kiálthatom: vigyázz, nyár, jövök!

GAÁL Zsolt, Szenttamás, J. J. Zmaj Á. I., V. 2 osztály

Az volt ám a vakáció!

Apa egy nyári napon azt mondta, hogy megyünk horgászni.

Másnap éjjel két órakor keltünk. Mindent becsomagoltunk: ruhákat, szúnyogriasztót. Háromkor indultunk el, és még sötét volt, amikor megérkeztünk. Apuval rögtön megkerestük azt a helyet, ahol majd horgászni fogunk, anyuval meg leterítettünk egy pokrócot, és megfelelő területet kerestünk a kis felfújható gumiágynak. Azután anyuval elmentünk körülnézni — sétáltunk, és még szilvát is szedtünk. Amikor visszaértünk, egy kicsit lepihentünk. Megsütöttük a húst, a kolbászt, és szendvicset készítettünk. Nagyon finom volt. Apa addig horgászott. Odamentem hozzá, hogy odaadjam neki a szendvicsét, abban a pillanatban azonban a horgára akadt egy hal. Én húztam ki a vízből. Később jött egy kislány meg a testvére, egy kisfiú, és együtt labdáztunk, libikókáztunk. Utána még fogtam sok kishalat, melyet apu a horogra akasztott, hogy nagyobb halat horgászhasson velük.

Nagyon jól éreztem magam. Remélem, hogy a kirándulást többször megismételjük. Szerintem ez volt az igazi vakáció!

IHÁSZ Lilla, Szabadka, J. J. Zmaj Á. I., 3. c osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Rét közepén kis patak,
hol fürödnek a madarak,
lusta sünök, zöld fák között
felbukkanok én is, jövök.

Bezárult az iskola kapuja,
nem gondolunk, csak magunkra.
Gyere, pajtás, mulassál!
Kezdődik a gyerekbál!

Víz csobban, labda pottyan,
hancúrozó gyerekek,
nagy az öröm, mert tanár bácsi
nem mondja a nevemet.

Nagyon kérlek, vigyél magaddal,
drága nyár, ha lehet.
Vakáció nélkül a szeptemberre
gondolni sem merek.

PÓSA Henrietta, Oromhegyes, Kis Ferenc Á. I., 5. osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Ha eljön az iskola vége,
kimegyünk a stégre.
Pecabottal a kezemben
kiülök a szélére.

Szeretem a nyarat,
mert sok időm marad
pecázni nagy halat,
s más elfoglaltságom nem akad.

A horgomon a bojli
meg egy pár csonti.
Fogok pontyot, babuskát,
meg egy százkilós harcsát.

Türelmesen várok,
hátha szerencsével járok,
s egy csukát is kapok,
melyet majd hazahozok.

Szétnézek és látom,
körülöttem bárhol
virágzó természet,
s csend mindenhol.

GRČKI Stefan, Szabadka, Jovan Mikić Á. I., 3. c osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Ha eljön a nyár, izzadok a napon,
de fejemen lesz a szalmakalapom.
Függőágyon pihenek elterülve,
és koktélozok félig ülve.

Óhajomra százan lesnek,
körülöttem szolgák lesznek.
Munkálkodnak is nagy hévvel,
legyeznek a pálmafalevéllel.

Szemüvegem majd kicsit nagyít,
és óriásnak látom kezemben a fagyit.
Vigyázz, nyár, nemsokára jövök,
addig is szép terveket szövök.

SÜTŐ Theodóra, Szabadka, Jovan Mikić Á. I., 3. c osztály

Vigyázz, nyár, jövök!

Péntek van. Ilyenkor a diákok nem nagyon tudnak figyelni az órákon. Ezzel én is így vagyok. Történelemórán, a mai utolsó előtti óránkon egy kissé elbambultam. A tanárnő éppen feleltetett valakit, amikor meghallottam a bécsi kongresszus időpontját: 1878. június 13-a. Az idei tanév utolsó napja. Ezek után minden mást kizártam a fejemből. Csak a nyár maradt, így hát a szünidőmön kezdtem merengeni...

Lehet, hogy olyan lesz, mint amikor Tutajos elment a berekbe Matula bácsihoz, ott fát vágott, megölte a kígyókat, és egy hal majdnem leharapta az ujját? Valószínűleg nem, nem ilyen lesz a nyaram. Maximum elmegyek a gyümölcsösünkbe vagy a tópartra sétálni, fagyizni, fürdeni, megsétáltatni a kutyámat a barátnőimmel. Ezután Leiner Laura Szent Johanna gimije jutott eszembe. Vajon én is úgy fogok sírdogálni a hercegem után, mint Reni Cortez után? No de várjunk csak! Hiszen nekem nincs is hercegem! Így ez a gondolat is gyorsan elszállt. Netán úgy fogom tölteni a szünetet, mint Kristie, Jenny Oldfield Élet a Félhold farmon című regényében? Ez a legvalószínűbb. Lovagolok majd egész álló nap... Ez maga lenne a mennyország! Jó, talán nem egész álló nap, de hetente kétszer biztosan meg fogom látogatni a kedvencemet. Lehet, hogy úgy fogok járni, mint Luise és Lotte Erich Kästner A két Lotti című művében? Kiderül, hogy valahol nekem is van egy ikertestvérem? Á, dehogy, biztos, hogy nem!
De azt már tudom, hogy vár rám egy családi nyaralás — amely nem is igazán családi, hiszen a legjobb barátnőm is velünk tart —, két lovas tábor, melyet nagyon fogok élvezni, több sátorozós buli az unokatestvérem jóvoltából, valamint a rokonaim is hazajönnek a szünetben Kanadából, Svédországból és Németországból is. Még nem biztos, de lehet, hogy a kiskunmajsai barátnőm is meg fog látogatni. Az olasz barátnőmhöz is elmegyünk a szüleimmel, a visszaúton pedig ő is velünk tart. Azt pedig, hogy hogyan fog hazajutni, majd még meglátjuk. Az unokatestvéreimre, a hármas ikrekre is felügyelek. Ez nagyon izgi lesz! Aranyosak, de még csak kétévesek, és mindig hisztiznek — habár ez nem akadálya annak, hogy jókedvre derítsenek. Szabadidőmben pedig olvasni és festeni fogok a kertben. Már szinte érzem, ahogyan a nap sugarai felmelegítenek, és csak hunyorogva tudok felnézni a könyvből, vagy nyakig festékesen a vászonról. Sokaknak ez túl sok lenne egy szünetre, mert „a szünet arra van, hogy pihenjünk”, meg „a szünetben túl meleg van ahhoz, hogy kimenjünk a légkondicionált házból”. Szerintem nem! A szünet arra való, hogy jól érezzük magunkat, hogy pihenjünk, de aktívan, és el tudjuk felejteni az iskolát egy kis időre. A táborok pedig mindig szórakoztatóak, ez alól nincs kivétel. Ott mindig új barátságok kötődnek, számtalan élménnyel gazdagodunk, és a nyár legjobb, legviccesebb ötletei, csínytevései is a táborokban születnek...

Ekkor kinéztem az ablakon. Már május közepe van, de úgy esik az eső, mintha dézsából öntenék. Esős időben a gyerekek szomorúak. Ez alól sincs kivétel. De még mindig azt gondolom: vigyázz, nyár, jövök!

TURUC Réka, Topolya, Csáki Lajos Á. I., 7. c osztály