Pap Ágota pszichológus lapunknak nyilatkozva elmondta, manapság a vadházasságok, illetve az élettársi viszonyok száma egyre nő. Ezért az ilyen kapcsolatból kilépő felek állapotát a válás utánival egyenlőnek tekinthetjük. Ezek száma pedig a statisztikai hivatalok által nincsen jegyezve. Hogy mi a válások oka, csak hosszasan és gyakran szubjektíven ítélhetjük meg. Talán mégis kiemelhető néhány gyakoribb ok:

1. Az elköteleződés hiánya. Ezek gyakran a korai gyermekkorban kialakult rossz kötődésekből is eredhetnek. Ennek ellenpéldáját is látjuk, amikor a társfüggőség jelenségével találkozunk.
2. A fúzió teljességének hiánya. Manapság gyakori élmény, hogy a felek nem tudnak „a jóban és a rosszban” azonos mértékben jelen lenni. Van, aki sokkal jobban működik a nehézségek szakaszában, s ha megkönnyebbül, feloldódnak a gátak, és a biztonságérzet is feloldódik.
3. Túl sok vita, veszekedés. Ám ezek oka általában valamilyen külső tényező: szociális státus megromlása, rossz anyagi körülmények, munkanélküliség vagy a házasság fejlődési fázisainak rosszul megoldott konfliktusai, gyakran a baba érkezése vagy éppen nem érkezése, a gyerekek nevelése körüli egyet nem értés.
4. Harmadik fél belépése. Ennek is a párkapcsolat valamilyen hiányossága lehet a legjobb táptalaja, s a kalandok gyakran kapcsolattá fejlődnek, ami nemcsak váláshoz, de akár egy újabb házassághoz is vezethet.
5. A túl fiatalon köttetett házasság. A felek kései feleszmélése, hogy talán nem élték még ki magukat, vagy nem tudnak igazodni a házasságuk íratlan szabályaihoz. Éretlenség a házasságra.
6. Az egyik fél uralma a másik felett. Ez lehet egy egyszerű domináns fél, aki a döntésekben nem ad teret társának, de a pszichés terrort gyakran akár testi vagy szexuális bántalmazás is követheti. Tulajdonos és rabszolga viszony.
7. Felnőnek a gyerekek. Ez szintén a házasság egyik fontos fejlődési szakasza, melyet ha a két fél nem old meg kellőképpen, akkor már képtelen lesz az üres fészekben együtt élni.

Természetesen más-más a válás feldolgozásának menete akkor, ha a házasságból, együttlétből gyermek is születik. Elgondolkodtató adat, hogy egy kutatás válaszadóinak mindössze 40%-a látja úgy, hogy a szülei tettek érte, hogy ne váljanak el, 15%-uk szerint viszont egyáltalán nem dolgoztak a házasság megmentésén, illetve hamar feladták. Vannak olyanok is (5%), akik úgy vélik, hogy a gyermek miatt a szülőknek egyáltalán nem lett volna szabad elválniuk. A válás hosszú folyamat. Az első szakaszát a döntéshozás időszakának nevezzük, melyet az alkalmazkodás periódusa követ. Ez több alfolyamatot tartalmaz: jogi-gazdasági válás, a szülő-gyermek és a társas kapcsolatok átalakítása. E folyamatban mégis a legfontosabbnak az érzelmi leválást tartjuk. Aki valóban el akar válni, annak nincs szüksége rá, hogy vádolja a másikat. Igazán megfontolt döntésre utal, ha valaki tudja vállalni a felelősséget az elhatározásáért, és nem akarja a másikra hárítani. A vizsgálatok szerint az elhagyottak sértettnek és kitaszítottnak érzik magukat, az elhagyók pedig szabadabbnak, de nagyobb a bűntudatuk. A férfiak nehezebben dolgozzák fel, ha elhagyják őket, az elhagyott nők pedig nagyobb arányban maradnak jó viszonyban a volt férjükkel. A válás tehát mindkét felet megviseli, csak másképpen.

Az elvált emberek, ha újraházasodnak, nagyjából azonos arányban válnak el ismét. A szerzők szerint ez arra utalhat, hogy aki már egyszer elvált, az másodszor könnyebben teszi meg ugyanezt. A férfiak általában jobban meg vannak elégedve a második házassággal, mint a nők. A válást akkor tekinthetjük lezártnak, ha kialakul egy szilárd életvitel és identitás. A válás utáni időszak gondjaival olykor nem tudunk egyedül megküzdeni. Néhányan ilyenkor a barátokhoz fordulnak, akik — ha nincs tapasztalatuk e téren — bizony nehéz helyzetbe kerülnek, sőt még azt is el kell dönteniük, hogy kinek a pártjára állnak. Mások a világhálón keresnek sorstársakat. Szabadkán most ennek az eleven feldolgozása kezdődik meg egy önsegítő csoport formájában, ahol megismerve egymás történeteit, feltárva a saját esetüket, megérthetik, hogy ez nem egy könnyű szakasz, de nincsenek egyedül, és segítséget kaphatnak, hogy azon az úton, amelyen most elindultak, egyedül, de felerősödve végigmehessenek. Némelyek családterapeutához fordulnak, vagy más szakemberhez. Ilyen önsegítő tanfolyamot szervez Szabadkán Pap Ágota pszichológus, addiktológiai konzultáns, akit a pap.agota@gmail.com e-mail címen vagy a 063/81-18-514-es telefonszámon érhetnek el az érdeklődők.