Válogatás az Egyházaskéri Települési Értéktárból

Válogatás az Egyházaskéri Települési Értéktárból

Borbély Mihály emlékezete — Vadászat és vadászegyesület

Borbély Mihály emlékezete

Az egyházaskéri templom falán, Bogdán József, a falu egyetlen helyben lakó plébánosa törekvései révén 1997-ben egy márványtáblát helyeztek el, ahol azóta évente egy ünnepség keretében Kálmány Lajos folklórkutató egyházaskéri gyűjtéseire és a híressé vált mesemondóra, Borbély Mihályra emlékeznek.

Úgy tartják a falunkban „Kálmányrú”, hogy miután 1913-ban megérkezett Egyházaskérre, a lakosság azonnal Borbély Miska tanyájához irányította. S az is fennmaradt a helyi emlékezetben, hogy a folklórkutatónak a téli hidegben több időre volt szüksége, hogy gyalogszerrel eljusson a legelőszéli tanyához, mint amennyit a vonaton töltött Szegedről Egyházaskérre utazva.

Mihók István sok falubelihez hasonlóan jól ismerte Borbély Mihály bácsit. Személyes visszaemlékezései főként a nagy mesemondó életének utolsó éveire támaszkodnak, hiszen amikor betelepültek a faluba Borbélyék, a szomszédságukba kerültek.

1. „Én öröztem nálluk a lovakat, ismertem én Borbély Miskát, tudott az meséni. Mögtürűte a pipáját és monta vég nékű. Addig rá sé kezdött. Mögtőtötte a pipáját, mintha mámma látnám olyan pipája vót. Jó hosszú nyele vót.”

2. „Apáméktú hallottam én, hogy itt gyűtött. Ott vót, ahun az iskola vót, úgy hítták a ház gazdáját, hogy Cseh Péter. De nem lakott ott mán sénki, csak a Krisztina néni. Cseh Krisztina. Oda járt, ott tanyázott a Lajos mikó kigyütt. Nem lakott az itt, csak mindig mikó kigyütt Vérbicára, akkó mindig ott vót. Amaz mög csak írta. Az öreg mög nem tudott írni sé. Olyan vót az öreg, hogy léűt, oszt ha valamit mondtá neki, akkó képes vót meséni órahosszakat. Babszömjankót, ökörszöm Jankót, mög ilyen fenéket. Cérnabara gyöpszélin lakott az öreg. Begyütt ide mikó mög vót beszéve, hogy gyün a Kálmány, oszt akkó nyomták vég nékű ott a Krisztina néniné. Azt mondta az én apám, hogy napszámot fizetött (értsd Kálmány Lajos) me az öreg nem ért rá, hogy csak meséjjön. Nemtudom hogy gyüttek űk ketten össze. De mindönki mondogatta, hogy Borbély Miska mesemondó. Itt laktak a falu végin mikó begyüttek a faluba. Az vót az alku, hogy napszám, mög dohány. Hozta mindég. Ezé cserébe mesét az öreg. A fene tudja hányszó vót. Nem csak apám, hanem az ilyen idősek mind tutták ezt a dógot.”

Borbély Mihály 1882-ben született Beodrán. A gróf Karácsonyi-birodalom mélyéből indult. Kálmány Lajostól tudjuk, hogy „a szomszéd Kisbikács-, Nagybikács-, Aladár-, Kerektó-majorokban nevelkedett. Amikor már arravaló volt, kiskanász, juhászbojtár foglalkozása volt... A nagyobb helyek közül Beodrán, Temesköz Lőrincfalváján, az ezektől nem messze eső Topolyán töltötte az idejét, s 4 év óta Egyházaskér lakosa…” Az aracsi pusztán nősült, felesége, Pataki Mária a Borbélyokkal „egy konyhán élő” család lánya volt.

1909-ben elszakadt az uradalmi cselédek világától, abbahagyta a juhászkodást, és huszonhét évesen Egyházaskérre került, hogy a „modern zsellérsorsból” részesedést vállaljon az alig 1000 lelket és 140 házat számláló településen: napszámos, árendás és kevéske földet birtokló paraszt lett. Kálmány Lajos 1913 januárjában terveket szövő, vagyont gyűjtő, napszámért mesélő, célszerű szegényemberként ismerte meg a harmincegy éves, nagycsaládos, szüleit is eltartó embert — írta Bori Imre 1976-ban.

Az I. világháború, majd az 1919 és 1941 között végrehajtott bánáti földreform, illetve mindabból a magyar nemzetiségű szegénység kimaradása szorosan összefüggött az amerikai kivándorlással. Borbély Mihály is a kivándorlás szándékával adta el vagyonát, de végül csak egyik fia, István került ki Brazíliába, maga pedig otthon maradt, elszegényedve. A ’20-as évek második felében egy Makóra költöző, verbicai lakos, Gunda néni kínálta föl Borbély számára a három hold gyepföldjét a feketetói határban. S így kezdett új életet 1927-ben. Házat épített, birkákat és csikókat tartott, kupeckedett, és amikor szükség mutatkozott rá, újra juhásznak állt. 1952-ben költözött be Egyházaskérre, és ott is halt meg 1953. március 25-én.

 

Vadászat és vadászegyesület

Egyházaskérhez napjainkban 2800–3000 hektárnyi vadászatra alkalmas földterület tartozik. A helyi közvélekedés szerint gazdag vadállományát Erdély és a Kárpátok közelségének köszönheti. Fürj, fácán, afrikai galamb, őz és vaddisznó található a vidéken, mely a védett és veszélyeztetett túzoknak is otthona, különösen a falut körülvevő puszta, Homokrév (Mokrin) irányában.  

Az egyházaskéri Őzbak Vadászegyesület 1932-ben alakult meg. Mai székhelye a faluszéli, vasúton túli, valamikori Tóth-tanyán található, melyet a helyiek már Vadásztanyának neveznek. Adminisztratív szempontok alapján a Csókai Községi Vadászszövetséghez tartozik. Az egyesület tagjai főleg falubeliek és olyan csókai, szabadkai vadászok, akik egykor Egyházaskéren kezdték.

Az egyesület életéből kiemelendő az ’50-es években induló nagy hajtóvadászatok emléke, melyek során hálós technikával vadásztak élő nyúlra, melyet Milánóban értékesítettek. 1988-ban Tűri Tibor, a vadászegyesület mai elnöke egy napon tíz vaddisznót lőtt a falu határában, s az esemény csodájára nemcsak a falu apraja-nagyja járt, hanem a televízió is.


Készült a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közreműködésével. Javaslattevő: Fehér Viktor.
Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba. Cím: www.ertektar.rs


Még több kép!▼

Képgaléria

Cikkünk további képei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Értéktár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink