Válogatás a Tornyosi Települési Értéktárból (1.)

Válogatás a Tornyosi Települési Értéktárból (1.)

A helyi közösség épülete — A művelődési ház épülete — A híressori eperfa

A helyi közösség épülete 

Eredetileg csendőrlaktanyának épült 1905-ben. Még 1903-ban elhatározták, hogy laktanyát építenek a lovas csendőröknek, akik addig csak szükség esetén, ideiglenesen ruccantak ki a zentai laktanyájukból. A tervszerű fejlesztés eredménye volt a csendőrlaktanya — melyet majdnem ugyanabban az időben követett a plébánialak felépítése, majd egy évre rá a postaügynökség létrehozása. Tornyos faluvá, jelentős tanyaközponttá válásának ékes bizonyítéka. A régi iskola mellé való felépítéséhez 50 000 elsőrendű és 70 000 másodrendű téglát használtak. A kivitelezésével Baráth Lukácsot és társait bízták meg, Endrei Soma zentai városi mérnök tervei alapján. Öt nagyobb helyiség, két mellékhelyiség és két folyosó alkotja. A későbbiekben megváltozott a rendeltetése, és közigazgatási funkciót látott el. Jelenleg ez az épület ad otthont a Helyi Közösség Tanácsa irodájának, a zentai közigazgatás anyakönyvi hivatala kihelyezett irodájának, valamint egy elkülönített szárnyban a Szerb Posta hivatali helyiségei helyezkednek el.

Az épület jelentősége a közigazgatási funkciójában merül ki. Sajnos nem került műemlékvédelem alá, mivel az idők folyamán már végeztek rajta átalakítási munkálatokat. Értékessé és egyúttal érdekessé is az a tény teszi, hogy tervezője Endrei Soma, a zentai városi építész, aki nevéhez nem más, mint a Zentai Színház dísztermének belső tervezése kötődik.

 

A művelődési ház épülete

Eredetileg iskolaépületnek szánták, de az új iskolaépület kibővítése után megszűnt az oktatási funkciója, és a helyi Ady Endre Művelődési Egyesület kapta el használatra. 1913-ban épült fel a két tantermet és a két tanítói lakást magában foglaló építmény a régi iskola és az akkori csendőrlaktanya közé. Állami szinten Sváb Gyula dolgozta ki a típustervét, melyet Berzenczey Domokos zentai főépítész (később Szeged főépítésze) alakított át a helyi igényeknek megfelelően. A kivitelezéssel, a megejtett árlejtés után, Gráf Ármin vállalkozását bízták meg. Ornamentikája visszafogott, a tömegelosztása kiegyensúlyozott. Jelenlegi állapotában a művelődési életet szolgálja a faluban, az egyik termét könyvtárrá alakították át, míg a másik termében kisebb összejöveteleket és rendezvényeket szerveznek. Utólag egy 200 személyes színháztermet is hozzáépítettek, mely korszerű hang- és fénytechnikai megoldásaival minőségi előadások megtartását teszi lehetővé. Az épület jelentős szerepet tölt be Tornyos művelődési életében. Érdekességét fokozza, hogy az eredeti formaterve először Sváb Gyula tervei alapján a muravidéki Vidorlakon (ma Vidonci) épült fel, majd ezután Berzenczey Domokos átdolgozott tervei alapján három objektum is elkészült Tornyoson kívül még Keviben és Zentagunarason. Mivel színháztermet kapcsoltak a főépülethez, már nem válhatott műemlékké, de az állagmegőrző beruházásoknak köszönhetően nagyon jó állapotban található.

 

A híressori eperfa

Az eperfa (latinul: Morus alba) a Tornyos—Zenta műút mellett található, a híressori szakaszon. A fehér eper vagy fehér eperfa a rózsavirágúak (Rosales) rendjébe és az eperfafélék (Moraceae) családjába, az eperfák (Morus) nemzetségébe tartozó faj, a fekete eperfa rokona. Zsenge leveleit régebben a selyemhernyó-tenyésztéshez tápláléknövényként nagy mennyiségben gyűjtötték, gyümölcséből pálinkát főztek, fáját nagyon sok helyen ezért is telepítették. Vidékünkön 1895-ben kezdett fellendülni a selyemgubó-tenyésztés, melynek elengedhetetlen feltétele volt az eperfák megléte, melyekben nem is volt hiány a vidéken. Régen az utak mentén is sokat ültettek eperfát, vagy a tanyák egyik kedvelt gyümölcsfája volt. Az amerikai szövőlepke elterjedésével rohamosan lecsökkent az eperfák száma, mivel ez a kártevő rájuk szokott, majd onnan továbbszárnyalva nagy károkat okozott más növénykultúrákban, ezért a gazdák a kivágás mellett döntöttek. Manapság már ritkaságszámba megy ennek a növénynek egy-egy példánya. A szóban forgó egyed is véletlenül maradhatott meg évtizedeken, évszázadokon keresztül. Életkora megállapításánál dr. Radó Dezső táblázati útmutatását alkalmazták, mely szerint legalább 200 éves kort megért növényről van szó. A környék idősebb lakosai is úgy emlékeztek erre a fára, hogy már gyermekkorukban is ott volt az út mellett, hűst adva az arra járóknak.

A híressori eperfa értéktárba való felvételét a matuzsálemi kora indokolja. Adataink vannak a közelében fekvő tanyáról, hogy az 1830-as években már létezett, tehát jogunk van feltételezni, hogy az akkori tanya építői is telepíthették. Környékünk az intenzív mezőgazdasági termelés miatt fás területekben igen szegény, így minden figyelemre méltó példányt óvnunk kellene, ráadásul ez az út menti fa a viharos 200 évünk néma tanúja is.


Készült a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közreműködésével
Javaslattevő: Matykó Árpád

Kapcsolódjon be az értékgyűjtő mozgalomba! 
Cím: www.ertektar.rs

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Értéktár rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink