home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Valami valóban megtörtént
Pásztor-Kicsi Gergely
2017.09.04.
LXXII. évf. 35. szám
Valami valóban megtörtént

Fodor Imola nemrégiben tíz hónapot töltött gyakornokként Indiában.

Nem lehet nem észrevenni, milyen mély nyomot hagyott benne ez az ország, ahol az étel csípős, a forgalom kaotikus, az élet pedig nyugodt.
* Hogy jutottál ki Indiába?
— Programozó mérnök a szakmám, és egy ideje érdekelt a Work and Travel. Sok helyen próbálkoztam, köztük egy indiai cégnél, a TCS-nél is. Kétszer elutasítottak, és már befizettem egy tengerparti nyaralásra, amikor megkérdeztek, hogy szeretném-e még egyszer megpróbálni. És akkor felvettek. Az összes pénzemet elköltöttem Indiára, de azt mondtam: most már mindegy, megyek. Aznap, amikor hazajöttem a tengerről, elutaztam. Indiában végig biztonságban voltam, szó szerint a legnagyobb ottani cégnél dolgoztam, de rögtön az első héten meglátogattunk egy falut. Akkor láttam, hogy az ország nem az a szép, tükrös épületekkel teli városrész, ahol én élek — nagyon nagy a szegénység. India a harmadik világ része, de gyorsan fejlődik. Egész idő alatt próbáltam megmagyarázni az embereknek, hogy mivel sokan vannak, normális, hogy van szegénység is. Ők azonban erősen törekszenek arra, hogy ez megváltozzon. Viszont sok minden, például a vízvezetékrendszer, egyszerűen azért nem működik jól, mert túl sokan használják. De úgy voltam ezzel, hogy ha ez nekik normális, akkor ki vagyok én, hogy számomra ne az legyen. Alkalmazkodtam, és minden rendben ment. Érdekesek voltak a kulturális különbségek, sokszor láttam az indiaiakban valami ártatlan közvetlenséget. Például az egyik gyakornoknak ki akarták nyitni a csomagját, hogy megnézzék, mit kapott, de például az orrtúrás és a böfögés is teljesen normális náluk. Aztán az is nyilvánvaló volt, hogy mennyire spirituálisak. Sok szentélyben jártunk, ahol virágocskákat rakosgatnak. Nagyon vallásosak, és ez nyugalmat ad nekik. Én is elkezdtem jógára járni. Indiában sokan a hinduizmusban hisznek, nekik a jóga körül forog az egész életük. A többistenhittel az is együtt jár, hogy mindenki kiválasztja az istenét, akinek a szobra ott áll a házban, mivel minden otthon szentély is egyúttal. Ezt nagyon szépnek találtam. Érdekes ugyanakkor, hogy a jógát nem annyira praktizálják, mint amennyire gondoltam.
* De nem azt mondtad, hogy az életük a jóga körül forog?
— Nálunk a jóga testmozgás. Nekik azonban az a meditáció, amely a mozgás után következik. Annyit jógáznak, amennyit meditálnak. Részt vettem olyan alkalmakon, amikor hat órán át ültünk nyugalomban. Asztrológushoz is elmentem, akinél egyébként az esküvő előtt álló pároknak kötelező megnézetniük, hogy kompatibilisek-e. Ha az asztrológus szerint nem, akkor minden füstbe megy. Amúgy az egész elektronikusan történik már ott is, de amikor megvoltunk, azt mondta, gyakoroljuk még egy kicsit a meditációt. Az én feladatom az volt, hogy az mondjam: om, ő meg furulyázott. Ott éreztem, hogy van ebben valami. Nyugalom töltött el, valami tényleg megtörtént. Ők ezt teljesen természetesnek veszik.
* Sokunknak az indiaiakról először az Agymenők félénk figurája, Raj jut eszünkbe, aki nem tud nők mellett megszólalni. 
— Nem ismerem a figurát, de a férfiak és a nők nem járnak össze munkán kívül. A férfiak nem is nagyon tudnak a nőkkel mit kezdeni, a szervezett házasság működik még. Az egyik munkatársnőm, amikor megkérdeztem, mikor házasodik, azt válaszolta: majd amikor a szülei találtak neki férjet. Kérdeztem, hogy miért nem próbál maga találni. Azt felelte: mikor, hol, miért? És ha találna is magának valakit, még csak az hiányzik, hogy esetleg ne feleljen meg a szüleinek! Persze, ha megismerkedsz valakivel, a szülők sem fognak keresztbe tenni, feltéve, hogy a te kasztodba tartozik. Ez nagyon fontos számukra, hiszen egész életükben az esküvőre gyűjtenek. Mellesleg, dolgoztam esküvőkön is, és láttam, hogy mennyi pénzt költenek ilyenkor el. Az egész falut meghívják. Szóval ezért is tartják a kasztrendszerhez magukat, ezt ugyanis nem lehetne máshogy kivitelezni. Előfordul más kasztba tartozók közötti házasság is, de ahhoz nagyon liberális szülők kellenek. A következő generáció már valószínűleg máshogyan fog gondolkozni, a filmekben is csókolóznak már — egy kicsit látszik, hogy megpuszilják egymást. Érződik a nyugati hatás például abban is, hogy a nők klubba járnak, rövidnadrágot viselnek — szinte megőrülnek ilyenkor. Pedig amúgy nagyon méltóságteljesek, népviseletben, száriban járnak, még dolgoznak is benne. Ez annyira szép... Én is száriban utaztam haza. 
* Az ott-tartózkodásod ideje alatt egy válság is volt az országban.
— Igen, decemberben egy nap délután ötkor a miniszterelnök bejelentette, hogy este fél tízig érvényes a két legnagyobb értékű bankjegy, addig kötelező berakni a számlára, és igazolni, hogy került hozzánk. Így akartak a korrupció ellen küzdeni. Szinte senki sem bírt pénzt felvenni, a bankautomaták kiürültek. Sokan elégették a kivont bankjegyeket, sok halott is volt, mert rengetegen élnek az utcai ételárusításból, ott pedig csak készpénzzel lehet fizetni. Másfél hónapig tartott ez a helyzet, de engem nem érintett, mert tudtam elektronikusan fizetni. A korrupció sajnos nem csökkent érzékelhetően, a szegények viszont nagyon rosszul jártak. 
* Mit lehet tanulni az indiaiaktól?
— Nyugalmat. Rengeteg szegényt láttam, akik nem idegeskednek, pedig tudom, milyen szörnyű helyen élnek, milyen kevés bérért dolgoznak, de számukra az a fontos, hogy legyen mit enni, és legyen fedél a fejük felett. Nem úgy gondolkodnak, mint mi, hogy például muszáj sikeresnek és gazdagnak lenni. Ki vannak békülve azzal, hogy nincs munkahely mindenkinek, és örülnek, ha dolgozhatnak valahol. Az utcán rengetegen állnak, és előbb azt hittem, hogy a buszt várják, holott azt szeretnék, ha valaki felfogadná őket kapálni, vagy valamilyen más munkára. De csak ülnek, isszák a teát, akár tízet is naponta, és beszélgetnek — egyáltalán nem éreztem úgy, hogy aggódnának. 
* Mit esznek az indiaiak? 
— Nagyon sok a vegetariánus, én is szinte az lettem: hetente egyszer ettem húst, ők legfeljebb hetente kétszer. A konyhájuk nagyon csípős, de megszoktam. A többi gyakornok csak nézett, hogy hogy bírom megenni az ilyen ételeket, ők inkább főztek maguknak. Én végigkóstoltam a kantin étlapját. Egyébként a meleg miatt esznek annyi csípőset. Aludttejet kell rá inni, hogy lenyugtasd a hasad.  
* Úgy hallottam, ott a közlekedés sem olyan, mint nálunk.
— A forgalom kaotikus. Ahol van is valami jelzőlámpaszerűség, ott áll egy ember, és váltogatja a színeket. Mindenki a saját szabályai szerint közlekedik. Mindennap meghalhattam volna, a végén viszont már az indiaiak előtt indultam el az átkelőkön. Biciklit szinte nem is látni náluk, mindenki motorral közlekedik, mert az a legegyszerűbb. Emiatt nagyon szennyezett a levegő, nehéz lélegezni, ami persze zavart. A Himaláján viszont nagyon tiszta a levegő. Hat órán keresztül mentünk egy kijelölt úton, nyolcszáz métert emelkedtünk. Nagyon nehéz volt, de megérte a látványért. 4000 méteres, hófödte hegyeket láttunk, pedig május volt! Ez volt az egész utazásom csúcspontja. Valószínűleg azért is voltam így vele, mert közvetlenül az út előtt olvastam a Hét év Tibetben című regényt. A könyvben ráadásul Dharamszala város is fontos szerepet játszik, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy épp oda fogok utazni. Izgalmas volt látni a Dalai Láma házát és a buddhista szerzeteseket. 
* India brit gyarmat volt. Látszanak ennek a nyomai?
— Csak abban, hogy mennyire ,,rasszisták" magukkal szemben, sokkal többre tartják ugyanis a fehéreket, mint magukat. Például nem lehet napolajat kapni, mert a barnulásnál szerintük nincs rosszabb, sokan fehérboros kenőcsöt kennek magukra, hogy kifehéredjenek, a bankban pedig egy ember a gyerekek helyett engem engedett maga elé. Nekem volt kellemetlen… Előfordult, hogy fizettek azért, hogy fényképezkedjenek velünk. Mi csak hülyéskedtünk, de ők tényleg adtak pénzt. Nekem 16 dinárt, a vörös hajú, francia barátom többet ért: ő 160-at kapott. De én is sokat kerestem azzal, hogy fehér vagyok, fotózásra jártam, meg reklámokban szerepeltem. Igaz, az egyik reklámforgatáson bepúderozták a kezemet, mert túl barnának találták. Az sem normális, hogy az egyszerű dezodor mennyire fehéríti a hónaljat. A Dove-nak, a Niveának mintha külön fehérítő kollekciója lenne az indiaiaknak, úgy hívják: whitening. Az utóbbi időben meg is tiltották, hogy a nemzeti tévén reklámozzák ezeket a termékeket, mert azt akarják, hogy becsüljék a saját kultúrájukat az indiaiak. És van is nekik mit becsülniük! Nagyon örülök, hogy nem a Nyugatra mentem. Most már elutaznék egy európai nagyvárosba is, de csak azért, hogy lássam India ellentétét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..