Az Apáczai Közalapítvány Határtalanul elnevezésű pályázatán nyertek a kaposvári Építőipari, Faipari Szakképző Iskola és Kollégium diákjai, akik egy vajdasági körúton vehettek részt. A projektumuk célja a Magyarországon kívüli magyarokkal való kapcsolatteremtés volt. A két kísérőtanár, Péter Balázs biológia-testnevelés és Marczeli Ferenc magyar szakos tanár 20 tanulóval vágott neki az előre eltervezett útiránynak. Az első állomásuk Szabadka volt, ahol két napot töltöttek, és testvérkapcsolatot létesítettek az ottani Építészeti Középiskolával. A házigazdák jól felkészültek, bemutatták a várost és környékét. A csoport az utazás folytatásában Magyarkanizsára, Zentára, majd Tornyosra látogatott. Tornyos azért került be az állomáshelyek közé, mert az egyik tanuló szülőfaluja. A következő hely Tótfalu volt, utána Topolya, Kishegyes és Verbász következett, majd az eleméri templomba mentek, ahol Kiss Ernő aradi vértanú sírhelyét a magas talajvíz miatt csak fentről nézhették meg. Elemér után muzslyai szálláshelyükre, az Emmausz fiúkollégiumba érkeztek. Muzslyáról még Újvidékre és Péterváradra látogattak el, majd Nagybecskereket is megnézték. A délvidéki látogatás utolsó napján Temerinbe, Kúlára, Cservenkára és Zomborba tartottak a fiatalok.
A kaposvári tanárokkal és a szakképző tanulóival Muzslyán beszélgettünk el. Volt, akit az ortodox templom látványa nyűgözött le, másoknak Szabadka belvárosa marad meg az emlékezetében, de jók voltak az esti bulik is. Sokan közülük először jártak Vajdaságban. Azt mondták, kellemesen csalódtak, hiszen eddig nem igazán érdeklődtek e táj felől. Egyesek bevallották, nem tudták, hogy a Délvidéken ennyi magyar él... Ha voltak is előítéleteik, azokat most megváltoztatták, és kimondták: a fejlődés gyorsabb ütemben haladna, ha Szerbia belép(het)ne az EU-ba.