VARGA SÁNDOR (1927-2011)

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

VARGA SÁNDOR (1927-2011)

Életének 84. esztendejében adta vissza lelkét Teremtőjének a hertelendyfalviak nyugalmazott tanítója, művelődési egyesületük alapítója, annak oszlopos tagja. Egyike azoknak a kiváltságosaknak, akik gimnáziumi tanulmányaikat Pancsován magyar nyelven végezhették. Onnan kerül el a második vilá...

Életének 84. esztendejében adta vissza lelkét Teremtőjének a hertelendyfalviak nyugalmazott tanítója, művelődési egyesületük alapítója, annak oszlopos tagja. Egyike azoknak a kiváltságosaknak, akik gimnáziumi tanulmányaikat Pancsován magyar nyelven végezhették. Onnan kerül el a második világháború vége felé Újvidékre, majd Szabadkára, s mártózik meg az oktatástudomány vizeiben. Kiváltképpen a magyar nyelv és irodalom, illetve a zene terén kamatoztatja képességeit, osztálytanítóként és zenetanárként, előbb Erzsébetlakon, majd ''lefokozott” szülőfalujában. Alapító tagja és mozgatórugója volt a kor által veszedelmesen rebellisnek kikiáltott Dél-bánsági Magyar Művelődési Egyesületek Szemléjének; kezdeményezője és szervezője az al-dunai székelyek betelepítése százhúsz éves jubileuma alkalmából rendezett ünnepségnek. Továbbá megbecsült titkára, alelnöke és több mandátumban elnöke is a helyi Tamási Áron Székely-Magyar Művelődési Egyesületnek, melynek krónikáján jóformán az utolsó leheletéig fáradozott. Szerteágazó és termékeny munkásságának elismeréseképpen az Aracs Társadalmi szervezet 2001-ben Aracs-díjban részesíti. A szülőhelyre való visszatérés és az ott való megmaradás egyetlen és örökérvényűnek tetsző ''receptjét” a tanítómester egy 1996. február 13-án adott nyilatkozatában ekképpen fogalmazta meg:
''Öregeinket utánozva kellene újra leülni, beszélgetni, dolgainkat megtárgyalni, megbeszélni. Engedni mindazoknak, akik nemes szándékkal új munkaprogramokat kezdeményeznek, új tartalmakat kínálnak fel. Ők rázhatják fel egyfajta letargiájából a mai falut. Mindezt persze jó lenne valahogy együtt tenni. Az iskola, az egyház, az egyesület bevált háromszögében. Úgy, ahogy azt kezdetben csináltuk. (...) Csak magunkra támaszkodva állhatunk talpra, maradhatunk meg. Ehhez azt kell megtanulni, hogy ne csak egymás mellett, hanem egymásért is éljünk.” (Forrás: Nagy Sívó Zoltán: Bukovina, mit vétettem?; Újvidék, 1999.; 213. oldal)
Sándor bácsit családja, rokonsága, szakmabéli sorstársai, valamint ismerősei, jó barátai és a végtisztességet tevő gyülekezet kísérte ki utolsó földi útjára a vojlovica-hertelendyfalvi temetőben. Nyugodjék békében.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

VARGA SÁNDOR (1927-2011)
Riport
  • Pásztor-Kicsi Gergely
  • 2017.02.04.
  • LXXII. évfolyam 5. szám
VARGA SÁNDOR (1927-2011)
Riport
  • Pásztor-Kicsi Gergely
  • 2017.02.02.
  • LXXII. évfolyam 4. szám
Facebook

Támogatóink