Ernő tizennégy évesen, 1970-ben ment Ausztráliába a szüleivel, rá egy évre pedig Ilonkát is kivitte a családja. Mindketten Hetinben (Tamásfalván) születtek, ott töltötték a gyerekkorukat. Jó barátságot ápolt a két család, Ernő és Ilona együtt játszottak, ugyanaz volt a tanítónőjük. S az élet úgy hozta, hogy most házastársak, üzlettársak.

Magyarcsernyén találkoztam velük, s elmondták befektetési tervüket, melyet a településen valósítanának meg. Ernő mesélt a kezdetekről.

— Ausztráliába kerülve angol nyelven folytattam tanulmányaimat, majd az iskolát befejezve egy nyomdában dolgoztam körülbelül tizenöt évig. Később egy lutrijegyeket (lottószelvényeket) nyomtató cégnél helyezkedtem el menedzserként. Ezután kerültünk kapcsolatba a díszkertekkel, kavicsos útfelületekkel. Rájöttünk, hogy ezzel szeretnénk foglalkozni a jövőben, ez a nekünk való terület. Nagyon sokat tanultunk a témával kapcsolatban, de megérte, mert most egy jól működő céget vezetünk. Tizennyolc év után Szerbiában is szeretnénk elterjeszteni ezt a technológiát. Elindítanánk azt, amit Ausztráliában már nagyon jól csinálunk. Elsőként Hetinben gondoltunk céget alapítani, mert hazalátogatásunkkor azt hallottuk, hogy a munkalehetőségek hiánya miatt egyre több fiatal hagyja itt az országot, az idősödő szüleit, hogy külföldön keressen munkát. Célunk, hogy itt marasztaljuk a jövő generációját.

Mivel Hetinben (Tamásfalván) nem találtak megfelelő helyet, területet, így Magyarcsernyére — ahova szintén fűzik őket rokoni szálak — esett a választásuk. Hozzátették, a település nagyon jó helyen fekszik, közel Romániához és Magyarországhoz is. A falu szélén építenék fel az üzemet. Itt készülne az útburkolathoz szükséges anyag, melyet főleg külföldre szállítanának. De már újvidéki cégekkel is kapcsolatba léptek, ott is igény mutatkozik efféle utak készítésére.

— Március elején kezdődne az építkezés, addig még el kell intéznünk néhány dolgot, főleg papírmunkát. A cégünk már be van jegyezve, a tervrajzok is elkészültek, engedélyt is kaptunk. Állítólag négy-hat hónap alatt felépül az üzem. Mi utána addig maradnánk itt, amíg elindítanánk a vállalkozást és betanítanánk a munkásokat. Később itteni személyekre bízzuk a vezetést, mintegy 40 embert tudnánk alkalmazni. Az irodában nők is dolgozhatnak majd, a kinti, kavicsokkal való munka viszont inkább férfiaknak való, hiszen 20 kg-os zsákokat is kell emelni, amihez erő kell — mondta bizakodva Ernő.

— Az itteni kavicsot szeretnénk majd használni, ezzel is segítenénk az országot. Na meg Ausztráliából drága és körülményes is lenne az alapanyag ideszállítása. Csupán a ragasztóanyagot hoznánk be, mert azt itt nem lehet kapni. Ez a technológia erre nagyon új és ismeretlen. Az Európai Unió is kezdi egyre jobban szorgalmazni, hogy ilyen utak épüljenek, mert a víz, a csapadék átmegy ezen a felületen. Hóolvadáskor sem maradna meg, nem lenne pocsolya, mert eltűnik a víz. Valamint a fák is tudnak tőle élni, nőni, a gyökerek nem emelnék, feszítenék fel az utat. Nálunk, Ausztráliában már zöldövezetnek számít, de sokan csak díszítőelemként használják, mert jól mutat — tette hozzá Ilona.

— A magyarcsernyei katolikus templom előtt kiköveztünk egy részt a gyalogjárdából, azaz nem szedtük fel teljesen, csak a tetejére került az általunk készített kavicsos felület, hogy mindenki láthassa a mintát. Mindezt még júliusban terveztük megtenni, de a határvámnál feltartóztatták a rakományunkat, így nem ért ide idejében. Most meg már időhiány miatt nem tudjuk folytatni, de az anyag megvan, itt van, úgyhogy amint lesz rá lehetőség, befejezzük mindkét oldalt a templomnál — magyarázta Ernő.

Ernő és Ilonka személyében nagyon szimpatikus embereket ismertem meg, akik már két éve próbálkoznak az itteni (szerbiai) terveik megvalósításával. Számtalan akadályba ütköztek, de nem adták fel, és továbbra is, fáradságot nem ismerve, egyre többet járnak országunkba intézkedni, kapcsolatokat kiépíteni. Ők elszántan akarják segíteni közösségünket, és merem remélni, hogy mindez, a tervük, a céljuk hamarosan beteljesül. Ernő és Ilonka a messze távolban már nagyot alkottak, bízunk az itteni sikerükben is.