Elkészült az a repülőgép, ami turistákat szállíthat és a közeljövőben szállít is a világűrbe rájuk várakozó űrállomásra, ahonnan aztán berepülhető lesz a világűri tájnak ez ideig elérhető része. Erre a nagy kalandra máris vannak elszánt jelentkezők. Személyenként csupán harmincmillió (30 000 000) dollárba kerül egy jegy. Egyelőre kevés ember engedheti meg magának ezt a kéjutazást.
A többségnek, a hat-hét milliárdnyi embernek, akik közül sokan még azt sem engedhetik meg magunknak, hogy két hétre leutazzanak valamelyik dalmáciai szigetre, alig lehet fogalma arról, mennyi pénz, mekkora összeg az a harmincmillió dollár. Mert olyan földhözragadtak.
Ahhoz a földhöz, amely egyelőre még virágzik s amelynek tegnapelőtt nagy kezdőbetűvel illett írni a nevét.
Az élet és az emberiség bölcsője.
Ebben a bölcsőben azonban, úgy látszik, túlságosan elszaporodtak a csecsemők; egyre szűkebbnek bizonyul rajta a hely az élővilág, közöttük az emberek számára is. Népesedési robbanástól tartanak a demográfusok. Ez a megfogalmazás nem az öngyilkos terroristák ténykedésére utal, hanem azzal fenyegetőzik, hogy hamarosan megkétszereződhet a jelenlegi lakosok száma, holott már a meglévők is nagy gondokat okoznak, sok közöttük az éhező, a hajléktalan, a nyomorgó, nem terem a Föld annyi élelmet, hogy mindenkinek jutna, mi történik velünk akkor, ha hatmilliárd száj helyett tizenkétmilliárdot kell betömni marcival? Talán megjelenik majd egy új Názáreti, s gondoskodik elegendő halról? Irány inkább a világűr! Új égitestek meghódítása.
Ez van ebben a csomagban. Ha pusztulásra van ítélve mindnyájunk hazája, ez a szépséges földi paradicsom, akkor nincs más hátra, mint meghódítani egy másik, szűz égitestet, ahol sátrat verhet magának egy elkövetkező nemzedék élcsapata.
Ennek az élcsapatnak az előfutárai azokból az űrturistákból sarjadnak ki, akik máris befizették a fejenkénti harmincmillió dollárt az izgalmasnak ígérkező kalandra.
Tehetik, mert szinte a mellényzsebből fizetik, fizették ki a harmincmilliós jegy árát. És még akkor is, ha számukra ez a harmincmillió csak egy piti összeg, számunkra, akik lemondtuk az idei, Kanári szigeteken eltöltendő nyaralást, óriási lépés. Csaknem akkora, mint volt Irwin és Scott első megtett lépése a Holdon.
Mert itt lent, ahol vagyunk, csakugyan elcsesztünk valamit. Nagyon elcsesztünk. Elkúrtunk. Amit immár hét konvergencia-program megvalósításával sem tudunk helyrehozni.
De hogy jutottunk el idáig? Hogyan csináltunk a Paradicsomból Siralomvölgyet?
Már ivóvíz sem jut minden szomjazó számára, hiába zúdulnak ránk olyan monszunesők, hogy csónakért kell kiáltanunk. Holnapután nem lesz elegendő erdőnk, leállnak a papírgyárak, mert elfogy a nyersanyaguk. Kimerülnek az olajkutak, az olajár a tegnapelőtti hordónkénti 25 dollárról ötszázra ugrik -- ijesztgetik az újságok a fítyó-tulajdonosokat. Elszikesednek a termőföldek, s jegesmedvék lepik el a maradék legelőket, mert a talpuk alól kiolvad az Északi-sark jege. Pehelypalackokban árusítják a tiszta, ózondús, beszippantható levegőt. Bárányfelhők helyett füstfelhők legelésznek az égen. Takaros kis családi házak helyett kétszáz emeletes felhőkarcolók nyújtanak ideális célpontot a terroristáknak, akiknek nem volna kifizetődő sátortáborok lövésére pazarolni drágán szerzett gránátjaikat. (Különben takaros kis családi házak építésére már-már csak a milliomosok számára nyílik lehetőség, a csőcselék örüljön, ha meghúzhatja magát a rideg felhőkarcolókban.)
Szóval valahol nagyon elcsesztük a dolgokat attól fogva, hogy négyről két lábra álltunk.
Honnan veszik akkor most a jövőbe látók, köztük a világűrt megcélzó turistairodák, hogy veszítve talpunk alatt a talajt, a világűr körüli utazásaink során rábukkanhatunk egy olyan bolygóra, ahol megalapozhatjuk mindnyájunk boldogabb jövőjét? Annyi ezer évvel a hátunk mögött itt a Földön erre nem volt lehetőségünk? Honnan bennünk az önhittség, hogy azon ,,meglelt' bolygón másként fogunk berendezkedni? Hiszen ha rá is lelünk arra a bolygóra, örökölt génjeinkkel, hajlamainkkal, szokásainkkal stb. térünk meg oda. Vagy a Föld teljes elpusztítása után végre észhez térünk?
Mindazonáltal az úttörő turistáknak kellemes, élményekben gazdag utazást kívánok. Ne legyen számukra csak kidobott pénz az a harmincmilliócska.