home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Útközben (246.)
Káich Katalin
2017.09.28.
LXXII. évf. 38. szám
Útközben (246.)

Déltájban érkeztünk meg arra a kecsua településre, amelyet az útitervben előláttak számunkra.

A szigeten már vártak bennünket. A családfő itt is bemutatót tartott, méghozzá egy ökológiailag szalonképes mosószer egyszerű előállítását mutatta be. Egy zöld cserjeféle leveleit morzsolta szét egy cseréptálban, majd az így kapott masszát felöntötte vízzel. A haragoszöld pépben egy piszkos alpakaszőrcsomót „mosott ki”, mely a művelet után hófehéren, valósággal ragyogott a napsütésben. A környezetbarát mosószerben ebéd előtt mi is megmoshattuk a kezünket.

Részt vettünk egy sapkakészítés bemutatóján is, itt ugyanis az a szokás járja, hogy az apa köti meg a fia számára a különféle korban hordható fejfedőt. Valójában a színkombinációk alapján derül ki, hogy az ifjú kecsua éppen milyen idős. Felnőttkorban egy kötött tarsolyt is kap a fiatalember a kokalevelek tárolására. Ebből is látszik, hogy ez a növény milyen fontos szerepet tölt be az itt élők életében, hiszen hozzásegíti őket ahhoz, hogy elkerüljék az esetleges légszomj okozta kellemetlenségeket. Mellesleg, a kézfogás helyett az ismerősök találkozáskor kokalevelet ajándékoznak egymásnak.

A hasizmokat védő, erős szövésű öv elkészítési módját is láthattuk. Tapintásukkor meggyőződhettünk arról, hogy valóban megfelelnek rendeltetésüknek. A nehéz munkák végzésekor ezek az övek különféle sérülésektől védhetik meg az embert. Ha csak belegondolunk az építkezésekkor használt hatalmas kőtömbök megemelésébe, helyre rakásuk munkakörülményeire, máris megérthetjük ezeknek az elszakíthatatlan fonalakból szőtt öveknek az indokolt szükségességét.

Azt tapasztaltuk tehát ezen a látogatáson, hogy a kecsua indiánoknál a szövés meg a kötés férfimunka is lehet. Nem tudom, mi a balkáni lelkületű macsók véleménye minderről. Biztos nem tapsikolnának örömükben egy ilyen jellegű elvárás teljesítésének! Ha viszont az ember olyan erkölcsi törvények meghatározta elvárások szellemében nő fel, mint az egykori Inka Birodalom lakosai, akkor a férfi- és a női munka közötti határvonalak nem valószínű, hogy a nyugati civilizáció mércéi szerint alakulnak.

A térség alakította nehéz életkörülmények valósággal rákényszerítették az itt élők elődeit arra, hogy az idők folyamán a kölcsönös segítségnyújtás alapkövetelményként fogalmazódjon meg az őslakosok etikai kódexében. Ennek hagyománya még ma is él, hiszen a szélsőséges időjárási viszonyok azóta sem szűntek meg. Azt is mondhatnám, hogy az egykor megalapozott kölcsönös segélynyújtásról szóló követelmény előfeltétele volt a megmaradásuknak. Hasonlót tapasztaltam Norvégiában is, ahol a téli áldatlan időjárási körülmények igencsak meghatározó módon teremtették meg az ott lakók viselkedésében az egymás iránti feltétel nélküli szolgálatkészséget tanúsító viszonyokat.

Az inkáknak a múltban, de a jelenben is, három vezérelvet kellett/kell tiszteletben tartaniuk: ne lopj, ne hazudj, ne légy lusta. Példaértékű aranyszabályok ezek. Kár, hogy mai világunkban az emberek nem ismerik őket!

Ebéd után megtekintettük a kirakodóvásárban kiállított termékeket. Egy-egy sálat, díszpárnát, sőt, akár pulóvert is vehettünk, majd pedig szívélyes búcsút vettünk a sziget lakosaitól, akik népi tánchagyományukból adtak egy kis ízelítőt. Így mondtak nekünk istenhozzádot.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..