Útközben

Útközben

Ilyenkor, advent táján Salzkammergut vidéke valóságos meseország. Láttán a gyermekkor képeskönyveiben ábrázolt képzeletbeli települések emléke elevenedik meg a maga káprázatos mivoltában.

Egy olyan régen megismert, fényességet árasztó világ kel életre, amely egykor mélyen beivódott az ember lelkébe, hogy onnan soha többé ne lehessen kitörölni. Ezért szeretek, ha módomban áll, az adventi ünnepkör idején elutazni, és megcsodálni az ausztriai karácsonyi vásárok valamelyikét, de ennek az utazásnak semmi köze sincsen az ekkor elhatalmasodó vásárlási őrülethez, annál több a lélekben való feltöltődéshez. Ahhoz az elmondhatatlan melegséget, boldogságérzetet nyújtó, áhítattal teli, fizikailag megfoghatatlan, végtelen örömforráshoz, amelyet az ember parancsszóra pénzért, anyagi javakért sohasem vásárolhat meg, mert nem eladó. Akárcsak a szeretet.

És ez az örömforrás te magad vagy. Az önnön valód mélyében rejtőzködő és felszínre kívánkozó, szeretetben megnyilvánuló emberi lényeg, melynek kifejezésre juttatásáért és kibontakoztatásáért a világot teremtő Mindenlétező egyszülött fiát küldte közénk, hogy aki hisz őbenne, örök életet nyerjen. A felkészülés időszaka ez, a fényesség befogadására való előkészület, és számomra ezek az ausztriai karácsonyi vásárok ennek az örömteli várakozásnak a külvilágban való, szemet gyönyörködtető megjelenési formái. Tündöklő fényárban úszó ragyogás, mely rávetül, és mosolyt varázsol a forralt bort, puncsot kézben tartó, virslit, csipszet majszoló emberek arcára, hogy az már el se tűnjék az Ember Fia megérkezéséig. Reám legalább is így hatnak az osztrák kis települések főterein felállított karácsonyfák meg a karácsonyi díszbe öltöztetett kapualjak, ablakok. S érdekes módon ezeket az utcai díszítményeket senkinek sem jut eszébe tönkretenni.

Hát ezért szeretek adventkor elutazni: ha visszatérek, könnyebben tudom elviselni például azt, hogy a Petőfi Sándor utca sarkán lebontott ház helye immár nyilvános szemétteleppé, illemhellyé lett Szabadkán, és ez semmilyen gondot nem okoz a város vezetőinek.

Nem először jártam Salzkammergut tavainak világában. A mostani útirányunk néhány újdonsággal bővült. Az Enns folyó partján elterülő, gótikus főtérrel büszkélkedő Steyr búcsújáró templomát és a karácsonyi városnak is nevezett Christkindlt kerestük fel, mely két felállított betlehemmel várja az odalátogatót. Az Enns folyó mellesleg a magyar mesevilág Óperenciás-tengerével azonos, hiszen az Ober Enns magyarított változatáról van szó.

A Christkindlben látható kétrészletes, orientális betlehemi tájkép összesen 1078 darab csodálatosan megfaragott hársfa figura segítségével varázsolja elénk Jézus Krisztus születésének magasztos éjszakáját. A 300 alakból álló, háromszintes kompozíciót egy mechanikus szerkezet mozgatja verklizene kíséretében, és Karl Klauda munkáját dicséri, a másikat pedig a dél-tiroli Pöttmesser Ferdinand készítette a XX. század első felében. A két karácsonyváró betlehemi jelenet megtekintése után végérvényesen beköltözött a szívembe és a lelkembe a reményteljes sejtelem, hogy mélymagunkban kell keresni a Jézus érkezése feletti öröm forrását.

Ausztriában elnökválasztás volt vasárnap. Ebből azonban semmit sem érzékeltünk. A hirdetőoszlopoknak se hírük, se hamvuk nem volt. S a helybeliek viselkedésében sem tapasztaltunk semmi különöset. A salzkammmergutiak ugyanis az Ember Fiának érkezésére készülődtek. Merthogy ő a megváltás.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Útközben
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.05.10.
  • LXXIII. évfolyam 18. szám
Útközben
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.03.28.
  • LXXIII. évfolyam 12. szám
Facebook

Támogatóink