Útközben (243.)

Útközben (243.)

Miután a vásárlással meg egyébbel eltöltött szabadidő véget ért, a csoport elindult, hogy az 1970 óta nemzetközi turistaállomásként számontartott, egyedülálló Sziénai Szent Katalin-kolostorral közelebbről is megismerkedjen.

A belvárostól masszív falakkal elhatárolt zárda bejárata előtt egy indiánképű forgalmi rendőr ügyelt a zavartalan közlekedésre, méghozzá mosolyogva! Marcona rendőreink ismeretében nem meglepő, hogy mindannyian rácsodálkoztunk a forgalmat irányító, kedves közbiztonságira, s még ma is elmosolyodom, hacsak eszembe jut derűt árasztó ábrázata.

A zárda története majdhogynem egyidős a város újkori történetével. A spanyol hódítók megérkezése után negyven évvel, 1579-ben alapították meg a Sziénai Szent Katalinról elnevezett kolostort. A felvett apácák többsége igen gazdag család sarja volt.

A párját ritkító arequipai épületegyüttes, melyet a helybeli kőfejtők és kőtörők által kibányászott fehér vulkanikus kőzetből építettek meg, mindmáig a város egyik legjelentősebb gyarmati létesítményének számít. A négyszáz éven át működtetett apácakolostor cellái annak idején rendkívüli gazdagságról tettek tanúbizonyságot, hiszen mint a helybeli útvezetőtől hallottuk, széles körű kényelmet teremtő szőnyegekkel, selyemfüggönyökkel, batiszt- meg csipketakarókkal, szőttesekkel borított zsámolyokkal tették lehetővé a lakók fényűző életmódját. Az elmondottakból azt is megtudtuk, hogy a bentlakóknak szolgái is voltak. Porcelántányérokat, ezüst evőeszközöket használtak étkezéskor. Alkalmunk volt megtekinteni a jelzésszerűen berendezett cellákat, az egykori konyhákat meg a kenyérsütés céljából épített sütödéket, minek alapján képzeletünkre hagyatkozhattunk az eredeti állapotok megidézésében. A folyóvízről gondoskodó rendszer a kertben található, s még ma is működik. Módunkban állt, ismételten a képzeletünkre hagyatkozva, a múltból képileg előhívni a teknőszerű kádakban ruhástul lubickoló apácákat. 

A kolostor életének fénykorában csaknem ötszáz gazdag családból származó apáca lakott itt. A XIX. században azonban egy olyan főnöke lett a zárdának, aki betiltotta a fényűző életmódot, kiiktatta a szolgálókat, és közös hálóterembe parancsolta a zárdaszüzeket. Intézkedésének életbelépése után igencsak megcsappant a szerzetesnők száma, legalábbis a gazdag családokból érkezőké.

A város történelmi központjában elhelyezkedő kolostor 1958-ra nagymértékben megrongálódott. A helyzeten tovább rontott az 1960. évi földrengés. A helyreállítási munkálatok után, a város fennállásának 430. évfordulóján nyitotta meg kapuit a felújított épületkomplexum.

A perui alkirályság idején számos vallási tárgyú festmény keletkezett. A legértékesebbeket mi is láthattuk. A spanyol és az inka kultúra összeolvadásának eredményeként létrejött, úgynevezett cuzcói iskolához tartozó festők munkáit egy kereszt alakú, hatalmas kiállítóteremben vehettük szemügyre.

A kolostorhoz számos anekdota fűződik. Például a XVII. század végén elhunyt Anna nővérről szóló is, akivel kapcsolatban sok csodatételt említenek a legendák, s akit II. János Pál pápa 1985-ben avatott boldoggá.

A Nobel-díjas Mario Vargas Llosa szülővárosától késő délután vettünk búcsút. Szálláshelyünk ezúttal Puno városa volt, ahová az esti órákban érkeztünk.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Útközben (243.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.05.10.
  • LXXIII. évfolyam 18. szám
Útközben (243.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.03.28.
  • LXXIII. évfolyam 12. szám
Facebook

Támogatóink