Útközben (240.)

Útközben (240.)

Peru a vad, de nemesített burgonya hazája is, a gumós növény számtalan fajtáját ma is termesztik. Azt hiszem, Európában szintén kevés olyan térséget találhatunk, ahol nem kedvelik ezt az immár nélkülözhetetlenné vált élelmiszert. Ez viszont nem mindig volt így.

Az inkákról például tudjuk, hogy szalmabálákban, 3500 méter magasan tárolták az általunk kevésbé ismert, édeskés ízű gumót, melyet valósággal istenítettek. Mellesleg bizonyos régészeti forrásokból arra lehet következtetni, hogy Dél-Amerika őslakosai már nagyjából 7000 évvel ezelőtt is nemcsak ismerték, hanem nagy mennyiségben fogyasztották is a krumplit.

Európai, igencsak felemás történetének kezdete a XVI. század utolsó harmadára tehető, miután a spanyolok meghódították az Inka Birodalmat. Feljegyzések léteznek arra vonatkozóan, hogy a burgonyát a sevillai apácazárda kertjében gyógynövényként termesztették, de miután a Szentírásban említésének nem találták nyomát, népszerűsége és elterjedtsége a XVI. században nem volt magától értetődő. Gyógyító hatását egyébként manapság is lehet hasznosítani. A krumplireszelék jót tesz a napégette bőrnek, a nedvével pedig kelések gyógyíthatóak. A nyers burgonyaszelet lágyítja, tisztítja a bőrt és enyhíti a rovarcsípés fájdalmas következményeit.

A spanyol hódítókkal Európába érkező, mindenekelőtt az Andok térségéből származó gumós növény elterjedése nem volt egyértelmű, mivel eleinte mérgezőnek tartották. Nem alaptalanul egyébként, hiszen a helytelenül tárolt krumpli veszélyes. A napérte gumó, ha megzöldül vagy úgyszólván újból kirügyezik, mérget fejleszt ki, sőt, a virágjában keletkező bogyókban is van toxikus anyag.

A krumpli valójában azután honosodott meg Európában, hogy XVI. Lajos francia király botanikusa és gyógyszerésze Sevillából magával hozott két gumót, elültette őket a királyi kertben, majd később tudományos munkát jelentetett meg erről a haszonnövényről. A történelmi Magyarországon II. József nevéhez köthető az áttörés, hiszen adókedvezményben részesítette a burgonyatermesztőket, akik ingyen juthattak hozzá a vetőgumóhoz. Ennek az intézkedésnek az volt az oka, hogy a „kalapos” király uralkodása alatt ínséges idők jártak. A téli fagyok meg a nyári aszály nem kímélt sem embert, sem állatot, aminek következtében nagyon felértékelődött az élelmiszernövények termesztése, közöttük a bajor/osztrák közvetítéssel még 1650 táján Magyarországra érkezett krumplié is.

A XVIII. század második felében a Göttingenből Erdélybe hazatérő Gyarmathi Sámuel orvos, nyelvész emlékirataiban olvashatunk arról, hogy honfitársai az úgynevezett zucker krumplival ismerkedhettek meg. Az élelmiszernövény végérvényesen az 1794—1795. évi éhínség után nyert csatát Magyarországon. Megnevezésére vonatkozóan érdekes korabeli adatokat találhatunk. A svábtök a bajor/osztrák közvetítésre utal, akárcsak a krumpli az ott használatos krumpel kifejezés okán. Baranya vármegye bizonyos területein a burgonya tájszó volt. A XVIII. és a XIX. század fordulóján a földi alma, földparadicsom, földi körtvély kifejezéssel is találkozhatunk. Meg a csicsókával is, no meg az Erdélyben még ma is használatos pityókával.

Jómagam, ha Erdélyben jártam, sohasem jöttem haza jóízű pityókás kenyér nélkül.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Útközben (240.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.05.10.
  • LXXIII. évfolyam 18. szám
Útközben (240.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.03.28.
  • LXXIII. évfolyam 12. szám
Facebook

Támogatóink