Útközben (225.)

Útközben (225.)

Azt is mondhatnám, hogy a walesi meg a dél-angliai utazás részben Artúr király mondabeli életének útvonalait is magában foglalta. Szó volt már Glastonburyről, de amikor átkeltünk a barátságtalan Snowdonon és a Llanberis-hágón, majd elértük „Wales tetejét”, akkor arra a mondára is emlékezhettünk, amely szerint a legendás király itt halt meg, és kardját, az Excaliburt annak idején kívánságára itt hajították a Glaslyn tóba.

Az angol Riviérának is nevezett Cornwall tengerpartja sem maradt ki a programból, s a mesébe illő környezet egyik turistaállomása Tintagel volt, mivel a XIII. századból származó vár romjairól azt tartják: azok állítólag Artúr király várának maradványai.

A legismertebb emlék, melyhez a középkori mondavilág számtalan Artúr-története fűződik, a történelmi kisvárosban, Winchesterben várt ránk. Az angolszászok egykori fővárosa, mely a római megszállás előtt szintén a britek leghíresebb városa volt, jelentőségét tekintve a hosszú évszázadok során is megtartotta s ma is őrzi régi hírnevét. Katedrálisa a Szent Péter-bazilika után a második legnagyobb középkori székesegyház Európában. Építését 1079-ben kezdték meg, és valamikor a XV. század legelején fejezték be. A westminsteri apátság után itt koronázták meg a legtöbb angol uralkodót. Összesen harmincötöt, és közülük húszat szintén ide temettek. Ebben a székesegyházban csodálhattuk meg azokat a pompás, nagyszerű kivitelezésű, XIV. századból fennmaradt fafaragásos kóruspadokat és háttámaszokat, amelyek néha egész történeteket jelenítenek meg. Csak érdekességként említem meg, hogy Nagy Alfréd nevelőjének, Szent Swithunnak, aki 852 és 862 között volt Winchester püspöke, most is egy szentély őrzi emlékét. A középkori zarándokok körében nagy volt a népszerűsége, mert a néphit azt tartotta, ha az ő napján, július 15-én esik az eső, akkor — lásd: Medárd napja — negyven napig tartó csapadékkal kell számolni.

Visszatérve az Artúr királyhoz kötődő emlékhelyekhez, a Hódító Vilmos építette vármaradvány az, amelynek megtekintése is része volt programunknak. A Cromwell idején tönkrement több évszázados létesítményből csak a kastély nagyterme maradt meg. Itt látható az az öt méter átmérőjű, óriási dartstáblára emlékeztető tölgyfa asztal is, amely a hagyomány szerint azzal a nevezetes, Merlin varázsló alkotta, huszonnégy férőhelyes asztallal azonos, amelyet a király lovagjai ültek körül. Nemkülönben erről nézett le ránk a piros ajkú, göndör szakállú király képmása. A szakértők véleménye persze ezúttal is eltér a mondateremtők históriájától. Állításuk szerint ugyanis egy XIII. századbeli asztalosmunkáról van szó.

A kérdésre, hogy miért éppen Winchester nyújtott otthont a kerekasztalnak, részben I. Eduárd király kora adhatja meg a választ. Nem itt volt a mitikus Camelot, de a király erősen hitt az Artúr–legendákban, és ez idő tájt nagy becsben tartották a lovagi játékokat, melyek Artúr király hősi korszakát voltak hivatva visszaidézni. Feltehetően a nagyteremben tartották meg I. Eduárd gyermekeinek házassági szertartásait is a XIII. század végén.

Anglia legrégibb nyilvános iskolája ugyancsak Winchester nevéhez fűződik. A kollégiumot William of Wykeham alapította 1382-ben. Úgyszintén ő hozta létre Oxfordban a New College-ot, aminek köszönhetően a két intézmény mindmáig igen szoros kapcsolatban áll egymással.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Útközben (225.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2016.10.24.
  • LXXI. évfolyam 42. szám
Útközben (225.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2016.08.28.
  • LXXI. évfolyam 34. szám
Facebook

Támogatóink