Útközben (224.)

Útközben (224.)

Nagyon érdekes program várt bennünket utazásunk harmadik napján. Egyfelől egy ló vontatta sétahajós kirándulás részesei lehettünk, másfelől pedig betekinthettünk a XVIII/XIX. század fordulóján élt, hírneves llangolleni hölgyek különleges otthonába: egy egyedülálló szépségű kertben meg, ha szabad így fogalmazni, egy mesteri módon kivitelezett fafaragású, tündéri lakóépületben gyönyörködhettünk.

A kórusversenyeiről nevezetes Llangollen vulkanikus eredetű dombok között fekszik a Dee folyó partján, mely fölé a XIV. században megépített híd magasodik, és melyet Wales hét csodája egyikének tartanak. A llangolleni hölgyek története szervesen kapcsolódik a felvilágosodás, illetve a nemzeti öntudatra ébredés korához. Azt az állítást is megkockáztatnám, hogy a nők öntudatra ébredésének kezdeti koráról van szó, melyet nemcsak a már említett Jane Austen meg a Brontë nővérek neve fémjelez, hanem a franciáknál pl. a George Sand néven publikáló Aurore Dupin regényíró(nő), aki előbb Musset, majd pedig Chopin múzsája volt, s aki műveiben, ahogy kritikusai megjegyezték, valóság és ábránd határán lebegő világot teremtett, és a korabeli olvasók egyik kedvenc szerzője lett.

A XIX. század első felében ilyen értelemben a magyar hölgyek sem maradtak le nyugati kortársnőik mögött, hiszen a húszas-harmincas években Brunszvik Teréz grófnő Teleki Blankával meg Leövey Klárával nemcsak megalapítója lett az első óvodának, de a történelmi Magyarországon a nőnevelés első intézményét is neki köszönhetjük.

A llangolleni hölgyek birtokukon hoztak létre egy példaértékű, öntevékenységen nyugvó rendszert, mely páratlan módon illesztette össze a gazdálkodást, a kertészetet és a látogatók szórakoztatását. Az ír nemesi származású Eleanor Butler és Sarah Ponsonby 1780 és 1831 között építette ki, illetve működtette a Plas Newydd néven ismertté vált birtokot. Eleanor megtagadta a zárdába vonulást, Sarah pedig mostohaapja kellemetlenkedései elől menekült, amikor egy összejövetelen eldöntötték, hogy elhagyják Írországot. Nyugalmat, békességet árasztó helyet kerestek, és ezt a kedves, festői szépségű Llangollen nevű kisvárosban vélték megtalálni. Bérbe vettek egy házat, mely az idők folyamán az Új Ház nevet kapta, s melyről még a költő, William Wordsworth is megemlékezett egy versben az 1824. évi látogatása során.


A hölgyekhez Sarah szobalánya, Mary Carryl is csatlakozott. Évek hosszú során gondjukat viselte olyannyira, hogy valójában végül az ő összespórolt pénzén vásárolták meg a bérelt házat, mely ma egyik legjelentősebb látnivalója a kisvárosnak. Az eredetileg egyszerű lakóépületet ők újítatták fel, s a ma látható, kívül-belül faragott-tölgyfa lapok díszítette, szemet gyönyörködtető lakhely a György korabeli Anglia előkelőségeinek egyik kedvelt találkozóhelye lett. Írók, tudósok, ismert arisztokraták látogatták az egyébként nagyon művelt, széles levelezőtáborral büszkélkedő hölgyeket. Közöttük volt például Wellington hercege meg egy Esterházy herceg is, illetve Sir Walter Scott, továbbá Lord Byron, méghozzá feltehetően abban az időben, amikor Sarah másod-unokatestvérével, Lady Caroline Lambbel való szerelmi kapcsolata volt a botrányt kedvelő felsőbb körök beszédtémája.

Az is köztudomású volt, hogy ha valaki többször élvezte a hölgyek szívélyes vendéglátását, elvárták tőle, hogy egy faragott-tölgyfa lapot, esetleg valamilyen bőrdíszművet hozzon ajándékba.

A hölgyek sohasem tértek vissza Írországba, de a családi kapcsolatok megmaradtak. Különösen a népes rokonság fiataljai viziteltek gyakran az Új Házban.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Útközben (224.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.05.10.
  • LXXIII. évfolyam 18. szám
Útközben (224.)
Kaleidoszkóp
  • Káich Katalin
  • 2018.03.28.
  • LXXIII. évfolyam 12. szám
Facebook

Támogatóink