Út a talicskaistentől a sziámi ikrek szétválasztásáig

Út a talicskaistentől a sziámi ikrek szétválasztásáig

Interjú dr. Csókay András idegsebésszel, a fejüknél összenőtt, bangladesi sziámi ikreket szétválasztó orvoscsoport vezetőjével, aki a Keresztény Értelmiségi Kör meghívására érkezett Szabadkára tanúságtételt tenni.

Egyetlen tudós sem teremtett még semmit, csak felismer valamit, aztán közreadja. A C-vitamint sem Szent-Györgyi alkotta meg, hiszen előtte is létezett. Én sem gyógyítottam meg még egyetlen embert sem az életemben, csupán a tudásommal próbáltam segíteni az Isten által belénk teremtett gyógyító energiákat. Nem mi gyógyítunk, az orvos csak kezel. 

 

— Feleségemmel immár sokadik nászutunkon vagyunk, mert amikor így ketten tudunk eljönni, azt mindig annak nevezzük, már negyvennyolc éve. Gyerekkorunkban ismerkedtünk össze, tizennégy-tizenöt évesen, ez egy nagy diákszerelem. Megmaradtunk egymásnak, az Isten kegyelméből — meséli a bemutatkozás, ráhangolódás perceiben, majd rátér arra, hogy szabadkai és csantavéri előadása is egyfajta missziós út, bár ha ezt a kifejezést halljuk, hajlamosak vagyunk afrikai, őserdei hittérítésre gondolni. — Meggyőződésem, hogy nekünk, laikusoknak és civileknek jobban bele kell állnunk az evangélium hirdetésébe. A modern európai társadalmak óriási bajba kerültek azzal, hogy letértek Krisztus útjáról, annak ellenére, hogy Európa a kereszténység bölcsője, és mindent annak köszönhet. Az én Jóistentől kapott pluszfeladatom, hogy a tudományt is segítsem újraevangelizálni, mert a tudomány mára kidobta az ő megváltóját, Jézus Krisztust, és elfelejtette, hogy Krisztus arca a tudományban is szembenéz velünk. A lelkünk, a lelkiismeretünk mélyén, az igazságok tárházában nemcsak erkölcsi vagy hitigazságok vannak, hanem a saját kis tudományunké is, onnan merítve tudjuk felhozni a kreatív, intuitív gondolatokat. Ehhez rendkívül nagy segítség az ima, vagy ha nem hívőszemszögből nézem, akkor a lelkiismeret-vizsgálat. A bűn eltompítja Jézus hangját, mely a lelkünk mélyéről jön. Erről próbálok tanúságot tenni a saját életemmel, megmutatva azt, hogy amikor eltávolodtam a Jóistentől, a lelkiismeretemtől, mennyire rossz férjjé, családapává, orvossá váltam. 

* De miért távolodott el? 

— Hát a tékozló fiú története! Amit a társadalom teljesen elfogad! Nem olyan nagy dolog manapság, ha valaki házastársi hűtlenségbe esik. Vagy ott van a napi négyezer abortusz Európában. De ha egy kicsit mélyebbre tekintünk, e mögött förtelmes bűnök húzódnak meg! 


Dr. Csókay András (Szalai Attila felvétele)

* Tehát ön korábban nem volt igazi hívő? 

— Gyerekkorunkban mindannyian igaz hitet kapunk, függetlenül attól, hogy milyen vallásba vagy kultúrkörbe születünk. Ezt a hitet a kamaszkorban kezdjük elhagyni, és a nagy kérdés, hogy a kamaszkor viharos évei után vissza tudunk-e térni ehhez, vagy megyünk tovább a saját ostoba, buta utunkon. 

* S önnel ez történt?

— Hittem én Istenben: a talicskaistenben. 

* Mi az a talicskaisten? 

— Mindig arra megy, amerre én akarom tolni. Európa ebben hisz. Mi olyan távol levő Istenben hiszünk, aki fönt van, érinthetetlen, ne is szóljon bele a dolgunkba, majd mi azt elrendezzük. Aztán az ember ott van egy nagy disznóólban. Innen mindenki haza akar jutni, az alkoholista, a drogos, a munkaalkoholista. A szándék megvan, még el is tud indulni, de végigmenni nem, mert mindig jön a sátán nagy kísértése, és visszamegy. 

* Hogyan tudta ezt leküzdeni? 

— Jézus Krisztus segítségével és a feleségem megbocsátó szeretetével. 

* Mindkettő fontos, egyformán? 

— A megbocsátó szeretet azért fontos, ha a tönkrement házasságokról beszélünk, mert jobb visszatérni egy olyan házasságba, ahol megkapod a megbocsátást. Hála Istennek velem ez történt, és erről érdemes tanúságot tenni, ha valakiben van jó értelemben vett feltűnési viszketegség. Hat évvel ezelőtt meghalt a kisfiunk, az ötödik gyermekünk, rendkívül tragikus körülmények között, vízbe fulladt a tizedik születésnapján, én találtam rá, próbáltam újraéleszteni, de nem lehetett. 

* Hogy lehet Istent tovább szeretve feljönni ebből a gödörből? 

— Én akkor már tizenhat éves neofita, friss megtérő keresztény voltam, nem kételkedtem Isten szeretetében. Ki tudtam nyögni azt, hogy Uram, nem tudom, miért történt, de tudom, hogy te jobban szeretsz, mint én magamat, jobban szereted az én meghalt kisfiamat, mint én szeretni tudnám, ha megengedted, hogy így legyen, annak oka van. Ez igaz a veronai buszbalesetes kisgyerekekre is, meg Auschwitzra is, csak még nem tudjuk az üdvtörténetben elhelyezni, hogyan vált ez rengeteg ember üdvösségére. De a kisfiammal kapcsolatban tudom, mert eljött az életembe egyfajta második megtérés, amikor a világosodás útjáról az egyesülés útjára léptem, tehát még közelebb kerültem Istenhez. Ezáltal az embereket is jobban szereted, jobb orvos leszel, empatikusabbá válsz, az igazság- és irgalomlátásod erősödik. Én Marcikának köszönhetem, hogy a sziámi ikrek szétválasztását meg tudtam csinálni. Azért, mert abban a mély Jézus-imában, amelyet a halála után tanultam meg, olyan közel tudtam kerülni az Úr Jézushoz, hogy meghallottam azt a hét tudományos ötletet, amellyel idegsebészetileg meg tudtam oldani azt a borzalmasan nehéz szakmai problémát, amelyre addig senki nem tudott választ adni. 

* Ettől kezdve nem is tartott a műtéttől?

— Dehogynem! A félelem mindig visszatér az emberbe. Még hogy én, Budapestről, nem a Harvardról vagy más híres egyetemről, klinikáról, hanem éppen én fogom ezt megcsinálni? Felkiáltottam, hogy Uram, hogy gondolod ezt te velem? De akkor megint jött egy misztikus tapasztalat. Harkányba egy tanúságtételre menet, a műtét előtt egy hónappal, amikor már túl voltam a háromszáz friss elhunyton végzett gyakorlaton, bementem a Jézus Szíve-templomba, éppen Jézus szíve ünnepén. Leültem, imádkoztam, és a szobor rám intett, hogy nyugi, András, meg fogod ezt tudni csinálni a barátaiddal együtt. A gyerekem halála után is számos misztikus tapasztalat ért, egyszer átkiáltott a kisfiú, hogy nyugodj meg, apu, Jézus karjaiba hullottam. Erre lehet azt mondani, hogy szegény ember, meghülyült, de ez nagyobb valóság, mint hogy mi itt ülünk. 

* Tehát a tudomány és a hit nem egymással szemben áll?

— Nemhogy nem állnak szemben, hanem potencírozzák egymást! A tudomány visszahat a hitem mélységére, egyúttal a hit által jutok abba a mélységbe, ahol megszületnek ezek a kreatív ötletek, amelyek a tudományos munkánkat segítik. Így sikerült megoldani a sziámi ikrek szétválasztását. Három lábon nyugodott ez a nehéz műtét. Az egyik, hogy van egy szakmai tudása az embernek, de ebből még nem lesz elegendő muníció. Jöttek a jézusi ötletek, ebből már kialakult valami, de ezzel együtt is meghalhattak volna. S ott volt az óriási, nagy háttérima a Kárpát-medencéből, ez megteremtette az alapját annak, hogy a Jóisten megtegye a három külön csodát... 

* Milyen három csodát?

— Az egyik műtét közben történt, amikor olyan vérzés lépett fel, amelyet nem tudtunk elállítani, viszont a kicsik már teljes vércserét kaptak, és hiába tömtem oda a vérzéscsillapítókat. Amikor már minden reménytelennek tűnt, egyszer csak megállt a vérzés. Aztán a posztoperatív szakaszban egy „haláltánc” indult meg, a gyerekek rossz állapotba kerültek, főleg az egyik. Az a kis test átment egy bakteriális meg egy virális szepszisen, egy tüdő- és egy hasnyálmirigy-gyulladáson. Ott álltunk Nagyboldogasszony napján, és azt mondtuk, ez a gyerek ma meg fog halni. Nagy imádkozás volt, Mindszenty bíboros úr közbenjárását is kértük, a gyerek megindult felfelé, és visszajött. A harmadik csoda pedig az volt, hogy egy óriási bevérzés történt harminchárom nappal a műtét után, ez már a nem sebészi szövődmény kategóriába tartozik, de azt is túlélte. Joggal kérdezhetné meg tőlem, hogy akkor miért nincs teljesen jó állapotban, miközben a másik kicsi igen. Erre is megvan a lelki válaszom: Kialakult egy nagy ellentét köztünk a jézusi csodákról való tanúságtétellel kapcsolatban. Valaki azt mondta, hogy ez a te mérhetetlen exhibicionizmusod, feltűnési viszketegséged, András. Ez nem baj, az ilyen vádakat el kell fogadni. Viszont harag gyúlt a szívemben, mert sértve éreztem hitemet. És akinek harag van a szívében, az ne várjon természetfeletti csodákat. Ha nem tudsz odamászni a keresztre, és nem tudod azt mondani a téged sértegetőknek, hogy bocsáss meg nekik, Atyám, nem tudják, hogy mit cselekszenek, nem sokat ér a kereszténységed.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink