A pancsovai Szent Anna-templom

A legenda szerint Szent Anna Joákim felesége és Szűz Mária anyja, őáltala pedig Jézus Krisztus nagyanyja volt. Története nincs meg a Bibliában, csupán az apokrif Jakab ősevangéliuma alapján került be a Legenda Aureába (1255--1266). Pontosabban Jacopo da Voragine olasz érsek, hagiográfus, történetíró által összeállított azon XIII. századbeli egyházirodalmi legendagyűjteménybe, amely az egyházi naptár időrendjét követve a szentek élettörténetét adta -- ezzel jelentős hatást téve az egész európai legendakincsre, köztük a középkori magyar irodalomra is. A munkát igen sok nyelvre lefordították, s századokon át az egyház szentkultuszának alapja lett. A 20. században a katolikus egyház számos szentet, akiknek létezését nem lehetett bizonyítani, törölt a szentek névsorából.
Szent Anna tisztelete a keresztes hadjáratok után, a XIII-XIV. századtól kezdve, főként a ferencesek, a klarisszák és az Ágoston-rendbeliek révén terjedt el Európában. A naptárban július 26-án van az ünnepe. Szent Annának főként a kezét tisztelték, a keresztes háborúk idején a neki tulajdonított ujjcsontok elkerültek Németországba. Köln városában Szent Anna 1505-től a város patrónája, de a szabók is céhpatrónájukat tisztelték személyében. A reformáció által időlegesen megtört Szent Anna-kultuszt a tridenti zsinat idején a ferencesek és a jezsuiták élesztették újjá. Krónikás feljegyzések szerint 1552. február 20-án éjjel Szent Anna közbenjárására foglalták el a magyar hajdúk egy hétre Szeged városát a törököktől.
Dél-Bánság katolikusai közül Fehértemplomon, Galagonyáson, Pancsován (az ún. Weifert-kistemplomban) és Ürményházán ünnepelnek templombúcsút ezen a napon.