Nagy elvárások nincsenek, de megpróbálják kihasználni az új helyzetet

Horvátország július elsején csatlakozott az Európai Unióhoz. Belépésével az államközösség területe 1,28 százalékkal, lakosságága 0,86 százalékkal növekedett — most már mintegy 508 millióra tehető az unióban élők száma. A horvát nyelv az immár 28 tagországból álló Európai Unió huszonnegyedik hivatalos nyelve lett.

A folyamat tíz évig tartott: a 2003-ban benyújtott kérelem után Horvátország 2004-ben vált hivatalos tagjelöltté, a csatlakozási tárgyalások pedig 2005-ben kezdődtek meg. Az sem mellékes azonban, hogy Horvátország két évtizeddel ezelőtt — az akkori Jugoszlávia tagállamaként — még a függetlenségéért vívott fegyveres harcot.

A felsorolt hivatalos adatokon és a száraz tényeken kívül arra voltunk kíváncsiak, hogyan vélekednek az új helyzetről és mit várnak az európai uniós csatlakozástól az ott élők, elsősorban pedig nemzettársaink, a horvátországi magyarok. Látogatásunk során Eszéken, az Új Magyar Képes Újság szerkesztőségében, valamint a Drávaszögben, Kopácson és Várdarócon jártunk.

Megszűnt a vámvizsgálat

Jakab Sándor volt parlamenti képviselő, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke elmondta: lelki békéjüket a kettős állampolgárság hozta meg, de kénytelenek azzal is szembenézni, hogy ismét fellendült az elvándorlás, egyre többen keresnek és vállalnak külföldön munkát. És ezen a helyzeten az EU-s tagság sem változtat.

— Mivel közvetlen közelről kísérhettük figyelemmel az anyaország csatlakozási folyamatát, a HMDK-ban úgy döntöttünk, nem maradunk csak passzív szemlélődők. Igyekeztünk aktívan tanulmányozni a helyzetet, hogy később kamatoztathassuk a megszerzett tapasztalatot. Az EU iránti kezdeti lelkesedés nálunk is csökkent. Nem állítom, hogy csalódtunk, de tudjuk, ott sem minden fenékig tejfel. Láttuk Magyarország küzdelmét a bürokratikus unióval, melynek nem mindig életszerűek a döntései.

Az élelmiszeripar ezen a vidéken, ahol a magyarok többsége él, kiemelt gazdasági ágazat, és aggódunk is egy kicsit, vajon hogyan lesz ezután? Félünk a különféle szabályozásoktól, és attól tartunk, lassan eltűnnek a jó minőségű hazai élelmiszerek. Korábban is hangoztattuk, hogy a kettős állampolgárságra sem elsősorban a határok átjárhatósága miatt van szükségünk, most mégis kellemesen érintett minket, hogy megszűnt a vámvizsgálat és felgyorsult az átkelés. Már nem kérdezősködnek arról, hova megyek, mit viszek… Ez az első kézzelfogható eredmény, ami szintén megnyugvást ad.

A virágos falu polgármestere

Várdarócnak, mely tavaly ünnepelte első írásos említése 800. évfordulóját, 630 lakosa van, harminc fővel kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt. A településen óvoda és négyosztályos általános iskola működik, aktívak a civilszervezetek, a labdarúgó- és a tűzoltó-egyesület, valamint a Várdaróc és a Petőfi Sándor Magyar Kultúregyesület. Az arra járót a falu központjában egy hatalmas kakas fogadja — de hát ezen nem kell csodálkozni, hiszen a leghíresebb rendezvényük a hagyományos farsangi kakasütés. Sok érdeklődőt vonz a néptáncfesztivál is, melyre a Kárpát-medence minden magyarok lakta régiójából rendre meghívnak egy-egy résztvevő csoportot. Az eseményt tavaly a pálinkafesztivállal és a Kárpát-medencei Daróc nevű települések találkozójával bővítették ki. A Kárpát hazában ugyanis legalább 13 olyan helység van, amelynek a nevében szerepel a „daróc” szó, közülük nyolcnak a képviselői minden évben összejárnak.

Várdaróc polgármestere Micheli Zsolt — azt mondják róla, hogy munkatársaival a szó minden értelmében felvirágoztatta a falut. Azonkívül ugyanis, hogy a központot rengeteg virággal ékesítették fel, nemrégiben fejeződött be a Rózsa utca rekonstrukciója, a közvilágítás megújítása, a tájház kialakításának első és második szakasza, valamint a kultúrotthon mögötti térre egy szabadtéri színpad építését is tervezik. A közvilágítás költségeinek egyharmadát a járás, kétharmadát a Horvát Villanygazdaság fizette, a Rózsa utca felújítását pedig az IPA-programból fedezték.

Zsolt, aki egyébként rendőr és a faluelnöki tisztséget volontőr alapon, fizetés nélkül végzi, a kérdésemre elmagyarázta, hogy a településeknek nincs saját bevételük és költségvetésük, de bizonyos összeget kapnak a járástól, és azt kisebb dolgokra, például virágok ültetésére, a civilszervezetek támogatására, az elsősöknek tanszercsomagok vásárlására, a gyerekeknek karácsonyi és húsvéti ajándékra költhetnek, a nagyobb befektetésekre viszont pályázniuk kell.

— A tájház kialakításának első és második szakaszát a magyar állam pénzelte és a folytatásra is van ígéretünk. A templom közelében lévő, 1826-ban épült, igen romos objektum az egyház tulajdona, harminc évre kaptuk meg a használati jogát. Az első körben felújítottuk a tetőt, a másodikban kicseréltük a külső nyílászárókat és bevakoltuk. Mivel műemlékről van szó, mindent a régi állapotba kellett visszaállítatnunk. A belső renoválás után itt helyeznénk el a már meglévő néprajzi gyűjteményünket, az egyik teremben iskolamúzeumot hoznánk létre, az udvarban gyerektáborokat tarthatnánk.

Várdaróc első embere is megemlítette az elvándorlás jelenségét: néhány család a faluból Kanadában, Németországban próbál új megélhetést találni, a maradók mezőgazdasággal foglalkoznak vagy Eszéken keresnek munkát. — Azt hiszem, az európai uniós csatlakozás egyelőre semmi változást sem hoz számunkra, illetve tőlünk függ, mennyire tudjuk kihasználni az új helyzetet. Nagy elvárásaink nincsenek, minden bizonnyal könnyebben utazhatunk, és egyszerűbben hozzáférhetünk az uniós pályázatokhoz, ahol eddig csak partnerek lehettünk. A megszorításoktól bizonyára sokan félnek, szerencsére, a tagosodási folyamat tíz évig tartott, így sikerült valamennyire felkészülnünk.   

A kopácsi tengerész

Kopács ma is rendkívül bájos, ősi, kora Árpád-kori magyar halászfalu a Dráva Dunába torkollásánál. A folyószabályozás után a terület egy részén létrehozták a Kopácsi-rét természetvédelmi területet, amelyen fokozatosan teljes védettséget vezettek be. Az itt élőknek más megélhetés után kellett nézniük, de a gazdag halászati hagyományok még ma is anyagot szolgáltatnak a néprajzosoknak. Jelenleg ötszáz-hatszáz fő a lakosság száma, lassan erősödik a falusi, vagyis etnoturizmus, egyre több külföldi keresi fel a látnivalókban gazdag vidéket.

A helybeli Baka Bélának 1989 óta van több pilléren álló saját vállalkozása: az utazási irodája lakosztályokat ad ki a tengerparton, télen a sízési kapacitásokat értékesíti Szlovákiában és Ausztriában, Kopácson könyvelőségi irodát nyitott, apartmanokat kínál és kempinget működtet.

— Mivel Splitben a tengerészeti akadémián végeztem és a családomban is volt tengerésztiszt, ez a szakma vált az egyik szenvedélyemmé. Különféle típusú és kategóriájú hajókra vizsgáztatom a jelentkezőket, de most adtam be a kérelmet saját tengerészeti iskola megnyitása iránt is. Sokat ingázom a tengerpart és Kopács között, noha nem kis távolság, hiszen hatszáz kilométert kell megtenni egy-egy irányban, de szívügyemnek tartom az itteni kempinget. Egyébként az egyetlent a környéken, a megnyitására csak tavaly sikerült megszereznem az engedélyeket. Az idén már viszonylag sok, főleg külföldi vendégem van, de egy-egy vállalkozás felfutási ideje legalább 3-4 év. Tudom, hogy valószínűleg tranzitkemping lesz a miénk, a turisták eltöltenek itt két-három napot, megnézik a környék látnivalóit, aztán továbbutaznak. A németek, franciák, hollandok szeretnek kempingezni, panaszkodnak is, hogy kevés az ilyen jellegű szolgáltatás.

A csatlakozás után abban reménykedem, jutnak bizonyos támogatások ennek a baranyai régiónak is. Szeretném fejleszteni a kempinget, jó lenne medencét építeni, az épület alagsorában pedig egy kis wellnessközpontot, hogy télen is csábítóbb legyen. A húszéves idegenforgalmi tapasztalatom azt diktálja, mindig valami újdonságot kell kitalálni, szolgáltatáscsomagot felkínálni: télen a vadász-, nyáron pedig a kerékpáros turizmust, de mindenekelőtt őszintének kell lenni, a vendéget sohasem szabad átverni. Kopácson például be kell vallani, hogy van szúnyog.

Késnek a támogatások

Kopácson és környékén gyümölcstermesztéssel csak nagyon kevesen foglalkoznak — a területi és az éghajlati adottságok nem felelnek meg ennek a tevékenységnek — mondják a helybéliek. A szőlő és más gyümölcsök nem kedvelik a lapos, párás területeket. Földművelő is alig akad, hisz a Duna menti településen 3-4 gazdán kívül más nemigen foglalkozik szántóföldi gabonatermesztéssel. Az emberek főleg a konyhakertészetből élnek, piacra járnak. Molnár Tivadar Lajos az egyike azoknak a kopácsiaknak, akinek termőföldjük van, összesen 80 hektárnyi területet művel. A háború elől Magyarországra menekültek, 15 éve tértek haza, szülőfalujukba. A termelő elmondja, hogy Horvátországban a felvásárlók 14 eurocentet fizetnek a búza kilójáért. Szerinte ez az összeg nehezen fedezi majd a költségeket.

— Sok eső esett a tavasszal, sokáig nem lehetett rámenni a földekre, és sajnos a terméshozam jócskán kisebb lett a vártnál. Azt gondolom, hogy amennyit adni fognak a búzáért, nem fedezi majd még a ráfordított pénz sem. Szinte folyamatosan akkora víz volt a szántókon, hogy akár csónakázni is lehetett volna rajtuk. 10 hektáromat pedig a jég verte el. Biztosítás ide, biztosítás oda, 12 százalékos kárt állapítottak meg, holott jóval nagyobb volt a veszteség. Sajnos raktározni nem tudjuk a termést, nincsenek magtáraink, így a termelő teljes mértékben kiszolgáltatott a mindenkori piacnak. A legközelebbi magtár Laskón van, de annak nagyon csekély, mindössze 1000 tonna a befogadóképessége, és aratáskor 2 nap alatt megtelik — szögezi le Molnár, aki egyébként a búzán kívül sörárpát, kukoricát is vetett az idén. Az állam sajnos nem vásárolja fel a búzát, de létezik állami, földalapú támogatás, ám az idén még a 2011-es támogatásnak sem fizették ki a harmadik harmadrészét, a hektáronkénti 2250 kunát (mintegy 300 eurót). Molnár Lajos bízik abban, hogy az EU-hoz való csatlakozással az állami támogatásokat idejében kifizetik. Mint mondja, sok termelő megy tönkre, mert a várt támogatásokat nem kapták meg.

A földművesek úgynevezett „kék gázolaj”-at használnak, rajtuk kívül pedig kizárólag a halászoknak jár. Az ára 80 eurocent, és hektáronként 150 litert hagy jóvá részükre az állam.

Molnáréknak két gyermekük van, Zsuzsanna Pestre jár építészeti egyetemre, Péter pedig most érettségizett, ő elektrotechnikára iratkozott. Ruzsicska Ilonka, Molnár Tivadar Lajos felesége a kopácsi óvodában dolgozik óvónőként, összesen 20 kisgyermekre felügyelnek.

— A többi faluhoz képest Kopácson mindig sok a gyermek, túljelentkezés van, az óvoda épületét — ami korábban tanári lakás volt — nagyobbítani kellene, egyelőre azonban nincs rá pénz. Az EU-ba lépéssel együtt megérkeztek az új előírások is. Például az óvodákban gyermekenként 2,5—3 négyzetmétert irányoznak elő, vagyis a kopácsi óvoda csak külön minisztériumi engedéllyel működhet, hiszen, ha a normatívumokat betartanánk, akkor mindössze 10 gyerek felügyeletét vállalhatnánk.

Kicsiben nem kifizetődő

A sepsei Prosszer Szanelláék 2007-ben ültették a gyümölcsöst, összesen 1,2 hektáron gazdálkodnak, kajszi- és őszibarackfáik vannak. A pélmonostori, illetve az eszéki piacra járnak eladni.

— A gyümölcsös ültetésekor Horvátországban volt egy európai uniós pályázat, mely egyszeri pénzösszeggel támogatta a fiatal gyümölcsfák megvételét. Ugyanakkor minden évben a mezőgazdasági minisztérium földalapú támogatást is nyújt a gazdáknak, függetlenül attól, hogy mit termelnek.

Szanella elmondja, hogy a legnagyobb gondot a termés eladása okozza. A belőle eredő összeg sokszor nem fedezi még a termelés költségeit sem. Szerinte csak annak éri meg, aki nagyban foglalkozik gyümölcstermesztéssel. A kisebb családi gazdaságok nem tudnak szerződést kötni üzletekkel, bevásárlóközpontokkal, mert nem tudják garantálni a termés minőségét, és mennyiségét.

— Horvátországban meg van határozva egy bizonyos bevételi összeg, amely nem esik adókötelezettség alá, ha a termelő nem lépi túl. A viszonteladóknak pedig érdekük, hogy nagyobb területen gazdálkodótól vásárolják meg az árut, mert tőlük olcsóbban beszerezhető.
Szanella hozzáteszi, hogy nehéz volt az elmúlt néhány esztendő, mert a jég és a fagy is megtizedelte a terményüket, mint mondja, a pélmonostori, illetve az eszéki piacra járnak eladni.

Hungarikumfesztivál

Kopácson az ötvenes években alakult meg az Arany János Magyar Kultúregyesület, melynek öt éve Varga József a vezetője. Három szekciója közül az egyik a 20-25 tagú gyermeknéptánc-csoport, a másik a Kárpát-medence-szerte híres Alfalusi Vegyes Kar, valamint a Kopácsi Alkalmi Zenekar. Ez utóbbinak József is tagja. Azért volt rá szükség, mert a különböző rendezvényekre Magyarországról és a Vajdaságból kellett zenészeket hívni. Öt éve, amióta megalakult, számos fellépése volt már a zenekarnak, ünnepi műsorokat készít, de mulatságokon is zenél.

Az egyesület jelentős szerepet vállalt a Kopácsi Halásznapok megszervezésében, amely az elmúlt több mint tíz évben az egyik legnagyobb regionális eseménnyé nőtte ki magát, tizenkét éve pedig nyári napközis gyermektábort hív össze. Az ideinek hetven résztvevője volt, témája pedig a kopácsi népmesék köré szerveződött.

— A legnagyobb támogatást a horvát kisebbségi hivatal adja, tulajdonképpen a HMDK pályázza meg és osztja szét a beérkezett kérelmek és programok alapján. Minden évben igényelünk és kapunk is segítséget a bellyei járástól, de anyaországi és határokon átnyúló pályázatokkal is próbálkozunk. Az utóbbiban úttörőnek számítunk, mert már két IPA-projektumot is elnyertünk és megvalósításukban részt vettünk. Kozármislennyel együtt pályáztunk három évvel ezelőtt a Halásznapokra, majd a tizedik gyermektáborunkra. Augusztus 17-én a Szent István-napi Hungarikum Fesztivált tervezzük első alkalommal megtartani, melyen bemutatkoznak a környékbeli kézművesek és termelők, sőt lecsófőzés is lesz.

Az EU-s csatlakozástól azt remélem, hogy könnyebb lesz támogatást szerezni, egyszerűbbé válik az elszámolás és a jövőben jobban felkarolják az etnokezdeményezéseket. Számunkra az is nagy segítség, hogy szabadabban mozoghatunk, a határ átlépésekor nem kell minden egyes népviseleti szoknyát, kalapot, csizmát jegyzékbe venni. A rendezvények esetében viszont szigorítások vannak: most már a kulturális egyesület sem árulhat pénztárgép nélkül ételt, italt, ezt a szolgáltatást ki kell adni olyan cégnek, amely számlát adhat.

Egyébként máris látszik, hogy szabadabb a határ, a turisták kezdik felfedezni ezt a vidéket, ha jobban beindul, és egész csoportok jönnek, azoknak esetleg művelődési vagy szórakoztató programokat is lehet kínálni.