A rutinos motorversenyzővel néhány héttel a kiutazása előtt beszélgettem a világ legnagyobb terepralijának kihívásairól, céljairól, és ezenkívül a szerbiai országos bajnokság is szóba került.

* A közelmúltban ért véget a szerbiai motokrosszbajnokság. Hogyan sikerült a 2017. évi idény?

— A várt eredményeket hoztam az MX 3 kategóriában. Csak Lang Viktor győzött le, így a második helyen zártam a szezont. Ő sokkal többet tudott edzeni, és nem nagy különbséggel, de megszerezte az országos bajnoki címet. A fiam, Saghmeister Richárd is kiválóan helytállt. Szinte az egész idényben motorhibákkal küzdött, a hátsó teleszkópokkal és a segédvázzal is gondjai adódtak. Az idény második felében motort váltott, ekkor már jobb eredményeket ért el, és a 4. helyen zárta az idényt. Ha nincsenek a technikai gondjai, odaérhetett volna akár a második helyre is. Szerintem jövőre beérik a munka gyümölcse, és a dobogón végez.

Saghmeister Gábor a 73. helyen fejezte be a 2017. évi Dakart

* A már jól bevált motoroddal vágsz neki újra a Dakarnak?

— Igen, a már hatéves KTM-mel indulok, mely már fent van a Dél-Amerikába tartó hajón. Teljes felújításon esett át, szinte mindent kicseréltünk benne: a főtengelyt, a hajtókart, a kerékcsapágyakat, a felfüggesztést, a teleszkópokat, úgyhogy remélem, nem hagy cserben. Rendszeresen járok edzeni, de nem fogytam annyit, mint tavaly. Az elmúlt évben jócskán legyengültem, rossz emlékeim maradtak róla. 120 kiló körüli a versenysúlyom, melyből a Dakaron elég sokat leadok.

* A pálya mennyiben változott a tavalyi év óta?

— Limából, Peru fővárosából indulunk, és az első hét napon kizárólag homokban, dűnékben bővelkedő szakaszokon fogunk haladni. Peruból Bolíviába motorozunk, ahol három napot töltünk, majd Argentína következik. Emlékeim szerint Peruban nagyon sárga homok fogadott bennünket, elég magas és puha dűnéken kellett áthaladnunk. Sok függ a navigációtól, mert nincsenek utak, fokokban fogunk motorozni. Pontos irányvonalat kell találni, hogy a lehető legrövidebb úton jussunk el az ellenőrzőpontig. Az össztáv 10 000 km, ebből a gyorsasági szakaszok hossza 5000 km körüli. Egy évvel ezelőtt tizenkét versenynapból állt a Dakar, kettő el is maradt, az idén azonban tizennégy napos lesz. Hosszú Dakar vár ránk, a gyorsasági szakaszok azonban mintha rövidebbek lennének a szokásosnál, ami eddigi tapasztalataim szerint nagy veszélynek számít. Minél rövidebb a gyorsasági szakasz, annál nehezebb a pálya, annál több akadályt kell leküzdenünk. Bolíviában, a szokásokhoz híven nagy tengerszint feletti magasságokban motorozunk, lesznek hard endurós részek is, ahol majd küszködünk a karburátoros motorokkal. Paraguay kimaradt az idei versenynaptárból, ami nem is baj, hiszen nyirkos, síkos terepen, esőerdőkben haladtunk, a motor gyakran fél métert süllyedt a talajban. Különösen a nagy melegben kell figyelnem rá, azokon a pontokon, ahol nagyon sűrű a levegő, mert könnyen besülhet. Ekkor állva kell motoroznom, ügyelve arra, hogy ne terhelődjön, ne szenvedjen alattam.

Néhány héttel a rajt előtt

* Az idén is a jól bevált csapatban, az Autonet színeiben veszel részt a versenyen?

— Három ország négy magyar motorosa erősíti ezt a csapatot. Rajtam kívül az erdélyi Gyenes Emánuel, valamint a magyarországi Dési János és Horváth Lajos indul a romániai csapat színeiben. A versenyzőkön kívül kilenc turista is velünk tart, emellett néhány sportújságíró, valamint Szalay Balázs és csapata is — ők autóval vágnak neki. Legalább harmincfős magyar társaság vesz részt a Dakaron. Korosztályomból már nem sokan képviseltetik magukat, talán három-négy nagyjából velem egyidős versenyző vállalja a megmérettetést. Rengeteg dél-amerikai autós, motoros, kamionos és quados indul, a mezőny 30%-a pedig először próbálja meg teljesíteni a távot.

* Tizenegyedik alkalommal veszel részt a világ legnehezebb versenyén. Tartogathat még számodra valami újat?

— Minden évben tartogat valami újat. Ismerem a Dakart, és azt kell mondanom, sosem tudhatjuk, mi vár ránk. Szeretek jót motorozni, ám nem kedvelem a hard endurós, kínlódásos részeket. Nem baj, ha a szakaszok nehezek, csak ne tartalmazzanak leküzdhetetlen akadályokat. Magasabb hegyekre, dűnékre sem szeret mászni a motorom, hiszen nagy tengerszint feletti magasságokban nem jut elég levegőhöz, nincs ereje. Hiába próbálok vele bármit is csinálni, ha felmondja a szolgálatot. Nem szabad eltévednünk sem, mert ez esetben annak a veszélye áll fenn, hogy elfogy az üzemanyagunk. A szakasz előtti napon legalább másfél-két órát kell szánni az útikönyv elkészítésére. Be kell jelölni minden hasznos információt, így verseny közben valamelyest könnyebb a dolgunk. Háromszáz jelet kell fejből megtanulnunk. Úgy érzem, Peruban a dűnék között nagy szükség lesz a megfelelő tájékozódási képességre, Argentínában esetleg a La Rioja—Fiambalá és a Belem—Belem szakaszokon ütközhetünk jelentősebb akadályokba, ahol a 35-40 Celsius-fokos hőségen kívül nagyon mély homok is vár bennünket. Ezeken a részeken a motor könnyen kigyulladhat alattunk. Száraz növények, bokrok között vezet az út, és előfordulhat, hogy az alvázvédő közé beszorul egy ág vagy levél, amitől kigyulladhat a kipufogó. Korábban jártam már így, és oltanom kellett a motoromat. Ha viszont a tűz a benzincsőbe is belekap, akkor már nincs mentség.

* Milyen eredménnyel lennél elégedett a Dakar végén?

— Mindenképp szeretnék célba érni a régi motorommal. Ez a legfontosabb. Ha egyszer az életben minden összejönne úgy, ahogy szeretném, akkor benne lennék a legjobb ötvenben. Úgy érzem, ott a helyem. A Dakar kiszámíthatatlan. Tavaly az első ötven között végeztem volna, ha a motorom 4200 méteres tengerszint feletti magasságon megbirkózik a dűnesorral. Nagyon szenvedtem, a 8 km-es utat csaknem négy óra alatt tettem meg, egyszerre csak 15-20 métereket tudtam haladni. Emellett egyszer el is tévedtem, ami jelentős időveszteséggel járt. Megpróbálok úgy motorozni, hogy a járművet és magamat is napról napra eljuttassam a célig. Mindent megteszek a minél jobb eredmény elérése érdekében.

* Mikor utaztok Dél-Amerikába, és milyenek a rajt előtti napok?

— Újév napján, január 1-jén indulunk a surčini repülőtérről Rómán át Madridba. A spanyol fővárosban csatlakozik hozzánk Dési János, akivel együtt repülünk Limába. A gépünk január 2-án landol, 3-án lesz az adminisztráció, 4-én a technikai átvétel, 5-én a pódium, 6-án pedig elrajtol a verseny.

* Kik támogatták a Dakaron való indulásod?

— Mellém állt a tartományi kormány, Szabadka városa, az ifjúsági és sportminisztérium, a Sat-Trakt, a VV Vlahović, az Office Shoes, valamint még számos magánvállalat és személy — fejezte be a beszélgetést Saghmeister Gábor motorversenyző, aki tizenegyedik alkalommal vág neki a világ legnehezebb terepralijának.