Az utóbbi évek egyik legnagyobb felháborodását és tiltakozáshullámát váltotta ki az az ítélet, amelyet a Győri Ítélőszék hozott az idén április 27-én a román kézilabdázó, Marian Cozma meggyilkolásának ügyében. Hogy mi váltotta ki a közvéleményben ezt az általános ellenszenvet az ítélettel kapcsolatban? Az, hogy a másodfokú verdiktben jelentősen csökkentették a tettesek büntetését, méghozzá oly módon, hogy a társadalom számára egyértelműen veszélyes személyek — jó magaviselet esetén — 10, illetve 3 éven belül kiszabadulhatnak! Tudniillik a Veszprém Megyei Bíróság 2011. június 23-án hozott ítéletében a gyilkosságot elkövető Raffael Sándort és tettestársát, Németh Győzőt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte, a harmadrendű Sztojka Iván pedig 20 év letöltendő fegyházbüntetést kapott. A fellebbezések után másodfokon a Győri Ítélőtábla vizsgálta és tárgyalta újra a világhírű kézilabdázó gyilkosainak az ügyét. Április végi ítélethirdetésén jelentős mértékben csökkentette a vádlottak büntetését. Így Raffael és Németh 18 év börtönbüntetést kapott, Sztojka Iván pedig mindössze 8 év börtönbüntetéssel úszta (volna) meg az aljas bűntettben való részvételét. Az ítélőtábla a fegyházbüntetést is börtönbüntetésre módosította. Az ítélethirdetésen részt vevő népes rokonság üdvrivalgással és tapssal fogadta a másodfokon született döntést, a vádlottak pedig gúnyos mosollyal az arcukon szemlélték a sajtó képviselőit. A jóérzésű emberek viszont elborzadtak, a Veszprém Kézilabdaklub közleményben fejezte ki elkeseredését, sportegyesületek, civilszervezetek adtak azonnal hangot megdöbbenésüknek az értelmetlen ítélet hallatán, különösképpen a harmadrendű vádlottal kapcsolatban. Sztojka Iván volt ugyanis a legrenitensebben viselkedő bűnöző a tárgyalóteremben: többször őrjöngött, ha valami nem tetszett neki, megtámadta a büntetés-végrehajtási intézet dolgozóit, kiabált, megjegyzéseket tett az ügyészség által előadott vádiratra.

A Hét Nap olvasói korábbi tudósításainkból megismerhették a 2009. február 8-án hajnalban elkövetett brutális gyilkosság történetét és annak körülményeit. A veszprémi Patrióta lokálban a helyi kézilabdázók ünnepelték egyik társuk kisgyermekének születését, amikor megjelent egy csaknem 30 fős roma társaság, és azonnal agresszíven léptek fel a bent lévőkkel szemben. Provokálták a sportolókat, a vendégeket, törtek-zúztak, majd fizikai leszámolásba kezdtek a kézilabdázókkal. Mintegy tízen támadtak a sportolókra és közben „Itt ma vér fog folyni!” bekiáltásokkal vetették magukat Cozmára és társaira. A két méter magas, izmos kézilabdázó előbb lerázta magáról a támadókat, de Raffael Sándor elővette a véletlenül magánál felejtett kést (ezt a tárgyaláson nyilatkozta), és szíven szúrta a román kézilabdázót, a többiek pedig a segítségére siető szerb Žarko Šešumot és a horvát Ivan Pešićet életveszélyesen megsebesítették. Azután elmenekültek, otthagyva vérbe fagyva áldozataikat és azt a milliós kárt, amit a lokál berendezésében okoztak. Raffaelt és Németh-et Ausztriában fogták el, mint mondták, üzleti ügyben igyekeztek Svájcba (ahol egyébiránt lányokat futtattak…) A renitens és végtelenül agresszív Sztojka Ivánt pedig Enyingen tartóztatta le a rendőrség. A falu roma lakossága viszont elhagyta otthonát, mert féltek a bosszúállástól, elterjedt ugyanis, hogy a szerb és a horvát sebesült fiú hozzátartozói önkénteseket toboroznak, „visszavágás” céljából. Hála Istennek ez nem következett be.

Az ügyben viszonylag gyorsan ítéletet hozott az elsőfokú veszprémi bíróság, Cozma szülei, veszprémi és volt romániai sporttársai, valamint a magyar közvélemény is megnyugvással vette a döntést. Igen ám, de a fellebbezések után a Győri Ítélőszék már másként döntött, és jelentős mértékben csökkentette a gyilkosok büntetési tételeit. Ez háborította fel szinte egész Magyarország lakosságát, nemkülönben a meggyilkolt Cozma családját és a román közvéleményt is. A Legfőbb Ügyészség ezért felülvizsgálati kérelemmel fordult a Kúriához (korábban: Legfelsőbb Bíróság), és kérte az új eljárás lefolytatását. Ez meg is történt, és a napokban ítéletet hirdettek. Az igazságszolgáltatás e magas instanciájának épületébe talpig vasban érkeztek az elítéltek, az alacsony növésű Sztojka Iván széles mosollyal az arcán lépett a tárgyalóterembe, hangosan üdvözölte a népes rokonságot, majd helyet foglalt a vádlottak padján. Az ítélethirdetés után azonban az arcára fagyott a mosoly: az ő büntetési tételét ugyanis a szinte „kedvezményes”-nek minősíthető 8 évről 13 évre emelte a Kúria. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a sportoló elleni cselekménye nem testi sértésnek minősül, hanem emberölési kísérletnek. A másik két vádlott büntetését helyben hagyta a Kúria, így Raffael és Németh is 18 év után szabadulhat az áristomból.

Ez az ítélethirdetés sem múlt el azonban incidensek nélkül. Sztojka apja ugyanis hangosan kiabálva és gesztikulálva adta tudtára a bíróságnak és a teremben lévőknek, hogy „Ez az ügy ki fog menni külföldre, nincs igazság, ez nem marad így!” A tárgyalás közben Sztojka anyja tett elmarasztaló megjegyzéseket az elhangzottakra, ezt pedig átvették a környezetében ülők is. Az ítélet indoklása közben egy hatalmas termetű, alaposan kigyúrt kopasz férfi folyamatosan gúnyos megjegyzéseket tett, majd tapsolni kezdett, ezért figyelmeztetni kellett őt a bírónak. A harmadrendű vádlott védője hírügynökségeknek elmondta, hogy „a tisztességes(!) eljárás sérelmét észlelték már a nyomozás, majd a büntetőper idején is, ezért nagy valószínűséggel az Alkotmánybírósághoz fordulnak jogorvoslatért”.

Mindenki azt várta, hogy végre elülnek az aljas gyilkosság által felkavart indulathullámok, pontot tesznek az ügy végére, és lassan megnyugszanak a kedélyek itthon és Cozma szülőhazájában egyaránt. A jelek szerint azonban ez még egyáltalán nem biztos. Érdekesmód éppen Sztojka, tehát az a vádlott elégedetlen az ítélettel, aki nemhogy a megbánás legkisebb jelét is tanúsította volna, hanem ellenkezőleg, a legagresszívabb magatartással igyekezett befolyásolni az igazságszolgáltatást és hatni a (bulvár)sajtó képviselőire.